A legszebb hír, amit megoszthatunk a családban, közösségeinkben, barátainkkal, az a Jézussal való találkozásunk élménye, mégis csak nehezen beszélünk róla – mutatott rá Ferenc pápa, elemezve Húsvét harmadik vasárnapjának evangéliumi szakaszát, amelyben Jézus megjelenik az apostoloknak.
Mindnyájan megtapasztaltuk már Jézus közelségét, megérintette szívünket, megvigasztalt, megbocsájtott, letörölte könnyeinket. Ha ezeket az egyedülálló pillanatokat megosztjuk másokkal, akkor Jézus pontosan úgy, mint ahogy az emmauszi tanítványokkal történt Húsvét estéjén, meglep bennünket és még szebbé teszi életünket – tanította Ferenc pápa.
A vasárnapi evangéliumi szakasz (Lk 24,35-48) bennünket Húsvét estéjéhez. Az apostolok összegyűltek a Cenákulumban – az „emeleti teremben” – amikor Emmauszból visszatér a két tanítvány és elmesélik találkozásukat Jézussal – kezdte beszédét a Szentatya. Miközben a tanítványok felidézik élményük örömét, a Feltámadt Jézus megjelenik az egész közösségnek. Jézus éppen akkor érkezik meg, miközben a tanítványok megosztják a vele való találkozásuk történetét – mutatott rá a pápa. Ez a történet arra hívja fel a figyelmünket, hogy milyen szép és milyen fontos megosztani másokkal hitünket a Feltámadt Jézusban.
Naponta ezer üzenettel bombáznak bennünket, amelyek között számos a felszínes és fölösleges hír. Vannak továbbá olyan üzenetek, amelyek indiszkrét kiváncsiságot fejeznek ki, vagy ami még rosszabb, pletykák és rosszindulat szülöttei. Olyan hírek, amelyek semmit sem érnek, sőt fájdalmat okoznak – utalt a pápa a korunkat jellemző jelenségekre. Vannak azonban szép, pozitív és építő jellegű hírek is, és mindannyian tudjuk, hogy milyen jó érzés, ha jó dolgokat hallunk, és mennyivel jobban érezzük magunkat, amikor ez megtörténik – fejtette ki a Szentatya hozzátéve, hogy szép az is, ha megosztjuk másokkal azokat a valóságokat, amelyek jóban és rosszban megérintették életünket, így tudunk segíteni a többieken.
Azonban van egy dolog, amiről gyakran csak nehezen tudunk beszélni. És mi ez, amiről csak nehezen tudunk szólni? A legszebb dolog, amit elmondhatunk: a Jézussal való találkozásunk. Mindannyian találkoztunk az Úrral és nehezen beszélünk róla. Mindegyikünk annyi mindent elmondhatna ezzel kapcsolatban: megoszthatnánk másokkal azt, hogy az Úr hogyan érintett meg bennünket. Nem azért, hogy mások tanítómesterévé váljunk, hanem azért, hogy megosszuk azokat az egyedülálló pillanatokat, amelyekben megéreztük, hogy az Úr él és közel van, aki lángra lobbantotta szívünkben az örömöt, vagy felszárította könnyeinket, aki bizalmat és vigaszt, erőt és lelkesedést, vagy megbocsátást, gyöngédséget közvetített. Ezeket a találkozásokat osszuk meg másokkal és adjuk tovább. Fontos, hogy ezt tegyük a családban, a közösségekben, barátainkkal – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ugyanígy jót tesz, ha beszélünk azokról a jó sugallatokról, amelyek életünket irányították, beszélünk azokról a gondolatokról és érzelmekről, amelyek segítenek, hogy tovább haladjunk életünkben és azokról az erőfeszítésekről és fáradozásokról is, amelyeket azért teszünk, hogy megértsük és előre haladjunk a hitéletünkben, talán azért is, hogy bűnbánatot gyakoroljunk és visszatérjünk a jó útra. Ha ezt tesszük, Jézus, pontosan úgy, mint ahogy az emmauszi tanítványokkal történt Húsvét estéjén, meglep bennünket és még szebbé teszi találkozásainkat és környezeteinket.
Próbáljuk meg tehát felidézni életünk egy erőteljes pillanatát, egy Jézussal való döntő találkozást. Mindannyiunknak volt már ebben részen, mindnyájan találkoztunk az Úrral – folytatta beszédében Ferenc pápa, majd a következő kéréssel fordult a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez:
„Csendesedjünk el egy kicsit és gondolkodjunk el: én mikor találtam meg az Urat? Mikor jött el hozzám az Úr? Gondolkozzunk csöndben. És megosztottam-e másokkal ezt az Úrral való találkozást, hogy dicsőítsem az Urat? És meghallgattam-e másokat, amikor erről a Jézussal való találkozásukról beszéltek?”.
Végül a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Máriához fohászkodott:
„A Szűzanya segítsen bennünket, hogy megosszuk hitünket másokkal, hogy közösségeinket egyre inkább az Úrral való találkozás helyeivé tegyük”.
Forrás: Vatican News
Josefayerbrider
2024. április 14. at 21:37
INRI,
igen ez a lagnagyobb élmény és szerencse ami emberrel megeshet. Ha hall róla. Mert a hit hallás útján terjed. Hall róla, arról amit nem lehet elmondani. Csak a hatásáit. Az életre! A feltámadásra. A felfoghatatalanara. A legjobbra és a leghasznosabbra amire egyáltalán még csak számítani sem lehet a hétköznapopkban, annak aki nem hall róla, ha hall akkor pedig elengedi a füle mellett. Aki pedig egyszer kipróbálaja azzal csodák százai esenek majd meg. A 10 parancsaolat boldogí´tó édes és könnyü tiltásainak és parancsaolataink szavait valóraváltani…A mßasik embernek hogyan mondjam el? Hogyan mondjam el neked, Amit nem lehet? Mert szó az nincs, Csak képzelet!
Hogy Jézusom nélkül élni, számomra nem lehet! Sokan mondták ezekre a pár csodára a magam életéböl, hogy véletlenek, de számomra csakis csodák maradnak:
Jó szüleim voltak…refi apám katolikus anyám, akit apám a tenyerén hordott és mindenben tisztelettel segített, föleg a hit és Istenes ügyekben…szentmiseünnepekben is…
Az ö szüleik is jók voltak. Szerették és segítették egymást és unokáikat (engem) is misére vitték, tejbe vajba fürösztötték…
Szüleim megtanítottak: misét ünnepelni, imádkozni, jó házasságért élni, dolgozni sokat és sikeresen, hogy ne én szoruljak támogatásra, hanem inkább én támogassak másokat…
Szorgalmas tanulás, jó (hasznos) szakma megtanulása, minél magasabb szinteken a tanulás idöszákban….(max.25 éves korig-pl. egytem, ha lehet a “táltosképzön”= 2 évvel rövidebb “summa cum laude diplomával”).
Munkakedv és szaktudás, sok munka sok pénz…(idézet apámtól)…
Ameddig ez nem megy -mindegy milyen okból-, addig valamilyen más munka- de sohasem munkanélküliség…
A család szogálata=papa-mama-gyerekek csupa szív szeretet…
Közösségi élet a plebánián….segitség kérése és elfogadása és nyujtása, folymatosan a felebarátom felé…
Közös ünneplés a szentmisén…a kicsiknek családbarát szenttmisén, ala Lupusz atya per Dunasziget, vagy Butsy atya per Levél községek…
Énkekek a misén, kórusokban, a közösséggel. Szentáldozás minden vasárnap- eröt meríteni a jövö hétre.
S akkor a hittan jó izgalmas bibliai történetekkel (jobbak mint a krimik)…(esti ima a picikkel minden este énekelve is anyával —apával).
A Jézus békéje a cslaádban e´s a magánéletben=felelem nélkül, megfelele´si ke´nyszer nélkül élni…boldogan.
Majadn ráadásbnak a halál után peig az örök bolgság reményében…