Megbocsátás nélkül nem élhetünk békében – Leó pápa Úrangyala imája
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott katekézisében XIV. Leó pápa arra buzdított, hogy mindig bocsássunk meg, még akkor is, amikor nehéz megtenni az első lépést. A megbocsátás szabaddá tesz és elűzi a legsűrűbb felhőket is, hiánya pedig konfliktusokat okoz, szétzúzza az emberi kapcsolatokat, tönkre teszi a családokat, háborúkat szít.
A Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Beszéde végén azért fohászkodott Máriához, hogy segítsen nekünk mindig megbocsátani, és kitartó bátorsággal terjesszük annak a szeretetnek a békés és gyógyító fényét, amely legyőzi a gyűlöletet, és lefegyverez minden haragot.
Kedves testvérek, szép vasárnapot kívánok – kezdte beszédét Leó pápa, majd kifejtette, hogy a vasárnapi evangélium szakasz (vö. Mt 18,21-35) a keresztény élet egyik alapvető értékéről, a megbocsátásról szól. Jézus ezt a megbocsátást tanította és tanúskodott róla egészen a keresztig, ahol üldözőiért az Atyához imádkozott a mindannyiunk által ismert szavakkal: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek” (Lk 23,34).
A mai szakaszban Péter éppen erről a témáról kérdezi a Mestert a következő szavakkal: „Uram, ha a testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21). Szavai nagylelkű szívről tanúskodnak: a hét szám ugyanis a Bibliában a teljesség szimbóluma, és „hétszer megbocsátani” azt jelenti, hogy rendkívül nagylelkűen bocsátunk meg. Jézus válasza azonban ennél tovább megy: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” – vagyis minden határon túl, mérték nélkül – magyarázta katekézisében Leó pápa. Majd arra mutatott rá, hogy az Üdvözítő egy példabeszéddel teszi még jobban érthetővé tanítását. Egy szolgáról szól, aki olyan hatalmas adóssággal tartozott urának, ami gyakorlatilag kifizethetetlen volt. Bár puszta könyörületből elengedték neki tartozását, ő azonban nem tanúsított ugyanolyan irgalmat egy társával szemben, ezért ura megrovásban részesítette és súlyosan megbüntette.
Ezekkel a szavakkal Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy az ajándék és a megbocsátás képezik létezésünk alapját. Mindent Isten adott nekünk puszta szeretetből, és egyikünk sem mondhatja magáról, hogy tökéletesen viszonozza ezt a hatalmas jóságot. Éppen ezért az ingyenesség, amely magának az életünknek is a forrása, egyben az együttélés legjobb szabálya. Ezt nap mint nap megtapasztaljuk. A megbocsátás nélkülözhetetlen, és ha hiányzik, nem élhetünk békében. Előbb-utóbb a szívekben és az emberek között konfliktusok, vádaskodások, harag és bosszú születnek, amelyek tönkre teszik a kapcsolatokat, szétszakítják a családokat, háborúkat robbantanak ki.
XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy csak a megbocsátás szabadít fel és hozza vissza a világosságot, még ott is, ahol az ember anyagi és erkölcsi szegénysége egy pillanatra elhomályosította a látóhatárt és bizonytalanná tette az utat. A megbocsátás, akárcsak a kedvező szél, elűzi még a legsűrűbb felhőket is, mígnem újra meglátjuk a napot. A Szentatya utalt Szent Péter példájára, hiszen ő maga is többször megtapasztalta ezt életében. Erre különösen akkor került sor, amikor – miután szenvedése idején megtagadta és elhagyta Jézust – a tó partján találkozott a Feltámadottal, aki egyetlen kérdést intézett hozzá: „Simon, […] szeretsz engem?” (Jn 21,15) és amelyhez kapcsolódott egy felhívás: „Kövess engem!” Éppen úgy, mint kezdetben, első találkozásuk napján, mintha szinte semmi sem történt volna. És ez a felejtő és gyógyító szeretet pecsételi majd meg Péter, az Apostolok közül az első számára küldetését.
Beszéde végén Leó pápa arra kérte Szűz Máriát, az Irgalmasság Anyját, hogy segítsen nekünk megbocsátani mindig, még akkor is, amikor nehéz megtenni az első lépést és segítsen, hogy bátran és állhatatosan terjesszük annak a szeretetnek a békés és gyógyító fényét, amely legyőzi a gyűlöletet, és lefegyverez minden haragot.
Forrás: Vatican News
