„Aranyfoglalatú drágakő” – Mindszenty bíboros üzenete Szent Istvánról és a szeretet parancsáról

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. augusztus18-án – két nappal Szent István király ünnepe előtt – az Új Ember című katolikus hetilap címoldalon hozta Mindszenty József bíboros-hercegprímás cikkét abból az alkalomból, hogy egy évvel korábban jelent meg a hetilap első száma. Az esztergomi érsek ebben a cikkében és két nappal később, a Szent István Bazilika előtt elmondott beszédében olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyeket nyolc évtized múltán érdemes felidézni.

Mindszenty bíboros említett cikkében az újságíró feladatáról ezt írta:

„A bűn-védelem rondább magánál a bűnnél; az igazság védelme és hirdetése a legszebb újságírói életcél. /…/ A bűn torlódhat, de az embert szeretnünk kell. Szeretetet hirdessünk mindenkinek, bármit tett is. Bocsánatot hirdessünk, ha semmibe vennék is azt. Emelkedjünk fel hivatásunk magaslatára – mondta valaki az újságíróknak. Ezt tesszük akkor, ha a természetjog, kinyilatkoztatás és a haza parancsa mozgatja tollunkat. Ez küldetés az igaz, jó és szép jegyében.”

[Mindszenty József: Évfordulóra. Új Ember, 1946. augusztus 18. 1.]

Úgy gondolom, manapság is megfontolandók ezek a szavak. Amikor közéletben, sajtóban nem pusztán a vélt vagy valós hibákat, bűnöket teszik szóvá, hanem maga az ember, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy emberi méltósága lesz a támadás célpontja, akkor a szeretet parancsa vétetik semmibe. Vagyis: torlódik a bűn.

Nyolcvan évvel ezelőtt az említett katolikus hetilap beszámolója szerint közel félmillió ember vett részt a Szent Jobb körmeneten. Mindszenty bíboros beszéde elején kijelentette, hogy

a Szent Jobbnak „nem szűnő időszerűsége van és lesz”, a Szent Király alakja „a múltunkból jelenbe, jövőbe úgy ragyog, mint aranyfoglalatú drágakő”, majd így folytatta:

„Az embereknek Isten előtt való egyenlőségét ő hirdette; ledönti a korlátot az úr és szolga között, mert mindegyiknek halhatatlan lelke van és Jézus szentséges vére annak a fémjelzése. A magyar törvénykönyvbe ezer év alatt rengeteg törvényt iktattak be, akárhányszor egymásnak ellentmondókat is; de mélyebbet és bölcsebbet senki őnála: Semmi föl nem emel, hanem az alázatosság és semmi úgy meg nem aláz, mint a kevélység és a gyűlölség. A magyar jövendőt semmitől úgy nem félti, mint a gyűlölködő szolganéptől és a fennhéjázó főembertől. /…./ Örvénylő bajainkban kiáltjuk: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga! Mutass utat az ősi hit, a nemzeti egység, az igaz egyenlőség és szeretet, béke felé!”

[Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei I. Esztergom, 1991, 184-185.]

A néhai bíboros Szent István király fiához címzett intelmeire utalt a fenti sorokban; az Intelmekben Jézus szavaira utalva ezt olvassuk:

„/…/ tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” [Árpád-kori legendák és intelmek. I. Bp., 2001, 51. – A jézusi szavak: Lk 14,11 és 18,14.]

Mindszenty József bíboros a magyar történelem nehéz időszakában idézte fel a Szent Király alázattal és kevélységgel kapcsolatos intelmét. Az „aranyfoglalatú drágakő” idézett szavai, úgy gondolom, ma is nagyon időszerűek.

Nyitóképünkön Mindszenty József bíboros, hercegprímás ünnepi szentmisét celebrál az 1947-es Szent Jobb-körmenet alkalmából a Hősök terén.