Lelki túlélőkészlet katolikus egyetemisták számára

A katolikus egyetemisták nem mindig érzik a diákközösség támogatását és időnként nem könnyű megőrizniük keresztény értékeiket a diákkörnyezetben. Hogyan kerülhetjük el, hogy lelki depresszióba essünk, és hogyan járjunk derűsen a helyes úton? Íme, a túlélőkészletünk, melyet a tanév kezdetétől hasznosíthatunk.

Az orvosi egyetem első évében Claudia egyetlen katolikus diákkal sem találkozott. „Remélem, idén nem leszek ennyire egyedül. A Párizsba költözés, hiszen egy vidéki kisvárosból származom, nem segített. Kicsit olyan itt, mint egy dzsungelben, ahol az ember néha borzasztóan egyedül érzi magát… Be kell látni, az egyetemisták italozgatós, bulizós estéi spirituális szinten nem igazán inspirálóak…” – vallja be némi keserűséggel. A politológiát tanuló Mayeul számára nem jelent problémát vállalni a hitét az évfolyamtársai előtt, akik többnyire ateistának vallják magukat. „Szeretek vitázni, vitatkozni, érveket felsorakoztatni, sőt megpróbálok meggyőzni néhány embert. De a legjobban az hiányzik, hogy olyan barátaim legyenek, akik ugyanabban hisznek, amiben én, és akikkel mélyrehatóan meg tudjuk beszélni az életünkről hozott döntéseinket, a világról alkotott elképzeléseinket, és akikkel együtt imádkozhatunk. Ha egy másik városba mész tanulni, nem könnyű megbízható társaságra találni. Olyan társadalomban élünk, ahol a hitet a személyes szférában éljük meg, s ez nem könnyíti meg a helyzetet” – ismeri el.

A kollektív képzelet az egyetemista időszakot leginkább a szabadsággal, a lazasággal, a barátságokkal és szerelmi kapcsolatokkal hozza összefüggésbe… A valóság ennél árnyaltabb. Egyetemistának lenni gyakran azt jelenti, hogy egy új városba, egy új országba költözünk, viszonyítási pontok nélkül találjuk magunkat egy új univerzumban, és olyan szabályokhoz alkalmazkodunk, amelyek eléggé különböznek a családban megszokottól. „A diákkor nagyszerű korszak, de egzisztenciális szempontból elég komoly. Egy paradox korszak, ahol a szabadság és a lazaság keveredik a komolysággal. Ez ugyanis a megtérés, az életre vonatkozó fontos döntések meghozatalának kora is. Mit fogok kezdeni az életemmel? Ez egy nyugtalanító kérdés. A fiatal egyetemista nem az alkoholtól átitatott bulikon fog választ kapni erre a kérdésre. Épp ellenkezőleg, ezek elvonhatják a figyelmét az alapvető kihívásoktól: hogy jobban megismerje önmagát, megtalálja hivatását, megtalálja útját az Egyházban. Ha nem teszi fel magának ezeket a kérdéseket az egyetemi évei alatt, később visszatérnek” – mondja Thibaut de Rinquesen atya, a Sorbonne és több párizsi főiskola káplánja az Aleteia-nak. Majd leszögez még egy fontos gondolatot: „Akár gyakorló keresztény vagy, akár nem, ez a kor jó alkalom arra, hogy Krisztussal találkozz.”

De miként kerülhetjük el, hogy a kétségek, a depresszió, sőt a lelki küzdelmek örvényébe kerüljünk? Hogyan tudunk derűsek maradni és a helyes úton járni? Íme, a lelki túlélőkészlet katolikus diákok számára:

1. CSATLAKOZZ KATOLIKUS DIÁKCSOPORTOKHOZ

 „Nem lehet egyedül kereszténynek lenni. Ha egyedül vagyunk a sivatagban, nincs elegendő felszerelésünk a túléléshez. Mivel mindenki vizet keres, szükségünk lesz valakire, akinek kulacsa van, valakire, akinek térképe van és valakire, akinek iránytűje van. Együtt viszont olyan szilárd közösséget hozunk létre, amely képes szembenézni az elemekkel” – mondja Thibaut de Rinquesen atya. Bármelyik egyetemen is vagyunk, mindegyik közelében találhatunk egy lelkészséget vagy egy imacsoportot, szentségimádó-, evangelizációs-, illetve képzési csoportot, mint például az Even kurzus, ahol feltöltődhetünk, találkozhatunk egy pappal, vagy részesülhetünk a szentségekben. Ezek a többnyire heti rendszerességgel zajló találkozók csakhamar a hét nélkülözhetetlen lelki pilléreivé válhatnak. „Néha nehéz egyedül meghozni a döntést, hogy csatlakozzunk egy imacsoporthoz vagy egy egyetemi lelkészséghez. A siker érdekében érdemes szövetségeseket keresni. Szájról szájra terjesztve ez egészen jól működik” – folytatja az atya.

2. LEGYENEK LELKI BARÁTAID (IS)

Nem arról van szó, hogy csak egymás között barátkozhattok, hanem arról, hogy olyanokkal alakíts ki jó kapcsolatot, akik segíthetnek lélekben feljebb jutni. „Segítenek abban, hogy ne felejtsd el mindazt, amit kaptál. Isten minden olyan egyetemista életébe, aki kiszolgáltatottnak és elszigeteltnek érzi magát, szükségszerűen küld valakit, aki erős a hitben, hogy az segíteni tudjon neki. Ez nem feltétlenül egy pap, sokkal inkább egyik diáktársad. Csak figyelni kell, hogy felismerd, netalán vidám hozzáállásáról vagy jóindulatú lelkületéről…

3. HAGYD, HOGY A MEGFELELŐ „INFLUENSZEREK” LEGYENEK HATÁSSAL RÁD

Amikor az egyetemi csoportok elkezdenek kialakulni, az első lépés az, hogy megtaláljuk azokat, akiknek különleges kisugárzásuk van: akiket az öröm jellemez, akik magabiztosságot sugároznak, akik derűs nyugalmat árasztanak és kiterjesztik azokra is, akik velük vannak. „Érdemes feltenni a kérdést: honnan származik a kisugárzásuk? Mi adja a karizmájukat? Nagyon fontos hagyni, hogy ezek a jó „influenszerek” legyenek rád hatással, annak érdekében, hogy ne ess kétségbe vagy depresszióba. „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7).

4. UTASÍTSD VISSZA A KÉTES MEGHÍVÁSOKAT

Hivatalos vagy egy kétes értékű estre? Ha a belső hangod azt mondja, hogy ne menj el, jobb, ha hallgatsz rá, és megtanulod elkerülni a veszélyeket. Attól még lehet gazdag és mozgalmas az életed, hogy időről időre óvatosságból visszautasítasz bizonyos meghívásokat. Legalább kihasználhatod ezt az időt arra, hogy dolgozz a diplomamunkádon, gyakornoki állást keress, feltöltődj lelkileg a legközelebbi templomban, vagy végre úgy dönts, hogy csatlakozol egy imacsoporthoz.

5. KÉT SZEMESZTER KÖZÖTT TARTS EGY SPIRITUÁLIS SZÜNETET

Miért ne használhatnád a szüneteket arra, hogy feltöltődj testileg, lelkileg? Megpihenni egy kolostorban, eltölteni egy időszakot Paray-le-Monialban, elzarándokolni Santiago de Compostelába – mindezek lehetőséget adnak arra, hogy megerősítsük a hitünket, és találkozzunk Krisztussal azokon az embereken keresztül, akik itt az utunkba kerülnek. További ötlet lehet részt venni egy lelkigyakorlaton, vagy egy online tanfolyamot követni. A világjárvány óta a szerzetesi közösségek és intézmények számos javaslattal álltak elő. Ezek segítenek eloszlatni a szorongást, felismerni és megtalálni a belső békét, átélni a hálát és az örömöt.

6. OLVASÁSSAL EMELD FEL A LELKED

Jó, ha két krimi és egy atomfizikai értekezés között egy spirituális könyvet is elolvasol, amelyet te magad választasz, vagy a spirituális atyád tanácsol számodra. Olvashatsz egy szent életéről, egy teológiai értekezésről vagy egy evangéliumi kommentárról, ki-ki megtalálja, amire lelke formálásához szüksége van, éppúgy, mint az elmét formáló tanulmányok esetében. A Biblia olvasása ugyanilyen hasznos, mivel különösen fogékonnyá tesz Isten igéje számára.

7. KÖVESS EGY SPIRITUÁLIS RUTINT A TANÓRÁK ELŐTT

Az ébredés utáni percek döntően befolyásolják a nap további részét. Emiatt nagyon értékes, ha kialakítunk egy rutint. Minden más teendő előtt, a nap elején, nincs jobb annál, mint tíz percet csendes imádkozással tölteni. Egy kicsit olyan, mintha lenulláznánk a számlálókat. Megtaláljuk önmagunkat, megtaláljuk a belső lélegzetünket. Először is meg kell tapasztalnunk a nyugalmat, amely megnyitja a mellkast és kitágítja a légzést. Rémi Chéno domonkos szerzetes a Les voies du silence (A csend útjai) című könyvében rámutat, hogy ez az önmagunk mélyébe való leereszkedés lehetővé teszi, hogy Isten jelenlétébe kerüljünk. Ha megértjük, hogy ez a csend maga Isten hangja, akkor megízlelhetjük, szerethetjük és élvezhetjük. Ez a reggel legszebb ajándéka, hogy energiával feltöltődve és a lényegre koncentrálva indítsuk a napot.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia