Kövessük Jézus tekintetét, hogy visszaadja méltóságunkat – Ferenc pápa Úrangyala imája
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Jézus és Zakeus, a jerikói vámos találkozásának evangéliumi szakaszát magyarázta, megállapítva, hogy Isten tekintete nem áll meg múltunk hibáinál, hanem bizalommal és szeretettel keresi teremtményeit, hogy üdvözíthesse az elveszetteket.
Zakeus története azzal a tanulsággal jár, hogy az életben soha nincs minden elveszve, hanem mindig helyet adhatunk az újrakezdésnek, a megtérésnek, ha befogadjuk Jézust, aki otthonunkba jön. Az egyház kövesse Krisztus tekintetét, Jézus ugyanis nem azért ereszkedett le hozzánk, hogy megalázzon, hanem azért, hogy visszaadja méltóságunkat – tanította Ferenc pápa.
A vasárnapi evangéliumi szakasz Jézus és Zakeus, a jerikói vámosok vezetőjének találkozását beszéli el (Lk 19,1-10). Ennek a történetnek a középpontjában a keresni ige áll. Zakeus kereste a Jézussal való szemtől szembe találkozást és Jézus, miután találkozott vele, kijelentette: „Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett” – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd a két, egymást kereső tekintethez fűzte gondolatait. Zakeus tekintete keresi Jézust és Jézus tekintete keresi Zakeust.
A pápa elsőnek Zakeus tekintetét elemezte. Egy vámosról van szó, aki egyike volt azoknak a zsidóknak, akik a római uralkodók nevében adót szedtek és kihasználták ezt a helyzetüket. Egy hazaáruló volt – szögezte le a pápa. Zakeus, a vámosok feje, gazdag volt, mindenki gyűlölte, és bűnösként mutogattak rá. A szöveg azt mondja, hogy „alacsony termetű volt”, és ezzel talán belső hitványságára, középszerű, becstelen életére, mindig lefelé fordított tekintetére is utal, de ebben az összefüggésben az a fontos, hogy kicsiny termetű volt. Zakeus mégis látni akarja Jézust – mutatott rá a pápa, majd idézte az evangélium szavait: „Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie”.
Ferenc pápa ezután napjainkra alkalmazva részletesen elemezte az evangéliumi jelenetet: Zakeus, aki mindenki felett uralkodott, felmászik egy vad fügefára, nevetségessé teszi magát, hogy lássa Jézust. Képzeljük el, mi történne, ha például egy gazdasági miniszter felmászna egy fára, hogy megnézzen valamit, azt kockáztatná, hogy kicsúfolják. És Zakeus kockáztatta, hogy kigúnyolják, nevetségessé tette magát, hogy lássa Jézust. Zakeus a maga alacsony termetével úgy érzi, hogy egy másik tekintetet kell keresnie, mégpedig Krisztusét. Még nem ismeri Jézust, de várja, hogy valaki megszabadítsa őt az helyzetétől, hogy kihozza a mocsárból, amelyben találja magát. A pápa rámutatott Zakeus magatartásának alapvetően fontos üzenetére. Zakeus arra tanít minket, hogy az életben soha nincs minden elveszve, soha! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Mindig helyet adhatunk az újrakezdés, az újraindulás, a megtérés vágyának. És ez az, amit Zakeus tesz.
A pápa ezután a döntő jelentőségű második szemponthoz, Jézus tekintetéhez fűzte magyarázatát.Jézust az Atya küldte el, hogy keresse meg az elveszetteket; és amikor Jerikóba érkezik, éppen a mellett a fa mellett megy el, amelyre Zakeus fölmászott. Az evangélium elbeszéli, hogy „Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom” Ez egy nagyon szép kép – állapította meg a pápa, mert ha Jézusnak felfelé kell tekintenie, az azt jelenti, hogy alulról nézi Zakeust. Ez az üdvösség története: Isten nem azért nézett le ránk, hogy megalázzon minket és ítélkezzen felettünk, hanem éppen ellenkezőleg, egészen odáig leereszkedett, hogy megmosta a lábunkat, alulról tekintve ránk és visszaadta méltóságunkat. Így a Zakeus és Jézus közötti tekintet kereszteződése úgy tűnik, összefoglalja az egész üdvösségtörténetet: az emberiség a maga nyomorúságával keresi a megváltást, de mindenekelőtt Isten irgalmasan keresi teremtményét, hogy megmentse, üdvözítse.
Isten tekintete soha nem áll meg hibákkal teli múltunknál, hanem végtelen bizalommal néz arra, amivé válhatunk – folytatta a vasárnapi evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. És ha olykor úgy érezzük, hogy alacsony termetűek vagyunk és nem állunk az élet és még kevésbé az evangélium kihívásainak magaslatán, ha elmerülünk problémáinkban és bűneinkben, Jézus mindig szeretettel tekint ránk: mint Zakeus esetében, elénk jön, nevünkön szólít és ha befogadjuk, eljön otthonunkba. A pápa arra bíztatta a híveket, hogy tegyék fel a kérdést: hogyan tekintünk saját magunkra? Alkalmatlannak tartjuk magunkat és beletörődünk, vagy éppen olyankor keressük a Jézussal való találkozást, amikor levertnek érezzük magunkat? És milyen tekintettel nézünk azokra, akik tévedtek és küzdenek, hogy felemelkedjenek hibáik porából? Egy felülről jövő tekintettel, amely ítélkezik, megvet és kirekeszt? A pápa emlékeztetett rá, hogy csak azért nézhetünk felülről lefelé valakire, hogy segítsünk neki felemelkedni, semmi másért. Csak ebben az esetben szabad felülről lefelé nézni valakire. Nekünk, keresztényeknek Krisztus tekintetével kell rendelkeznünk, amely alulról átölel, amely együttérzéssel keresi az elveszetteket. Ilyennek kell lennie mindig az egyház tekintetének, soha nem lehet elítélő tekintet – szögezte le Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodott. Imádkozzunk Máriához, akinek alázatára az Úr rátekintett. Kérjük a Szűzanyától, hogy eszközölje ki számunkra a magunkra és másokra vetett új tekintet ajándékát – zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.
