Isten útjai nem a mi logikánk szerint vezetnek – Vasárnapi ráhangoló
„Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én útjaim nem a ti útjaitok” – hangzik Izajás próféta könyvében. Heiter Robert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban arra mutat rá, hogy Isten egészen más logikája különösen jól felismerhető a szeretet törvényében.
Az évközi 25. vasárnap olvasmánya arra figyelmeztet, hogy Isten útjai és gondolatai meghaladják az emberét. Heiter Robert Gottfried atya szerint az élet számos problémahelyzetét lehetne ennek az igeszakasznak a fényében vizsgálni, de elég csak a szeretet törvényére gondolni.
A fizikából ismert energia-megmaradás törvényének képéből kiindulva az atya úgy fogalmaz: Isten iskolájában létezik a „szeretet megmaradásának törvénye” is. A szeretet ugyanis nem fogy el attól, hogy továbbadjuk. Nem vész el, nem kopik el, nem tűnik el az éterben, vagyis nem felesleges energiabefektetés.
Ezt fejezi ki Szent Ágoston gondolata is, amely szerint a szeretet olyan adósság, amelynek lerovása után is adósak maradunk. A szeretet csak akkor van, ha ad, és csak addig van, amíg ad. Minél többet ad belőle az ember, annál több marad.
Az atya ezt olyan tarisznyához hasonlítja, amely nem ürül ki, illetve olyan asztalhoz, amelyről soha nem fogy el a rajta való. A szeretet valami mélyen bennünk lévő, belénk kódolt identitás, amelynek megéléséért azonban sokszor kőkeményen meg kell küzdenünk.
Mindez a megtéréshez is szorosan kapcsolódik. Amikor időről időre a megtérés útját próbáljuk járni, fontos, hogy ne azt az utat kövessük, amit kigondoltunk magunknak, hanem azt, amit Isten készített nekünk. Ehhez ráhagyatkozásra van szükség: ráhagyatkozni a gondviselésre, belesimulni Isten tenyerébe, és belátni, hogy életünk sokszor nagyon emberi, földhözragadt axiómái nem mindig érvényesek.
Éppen ezért válik igazán hangsúlyossá Izajás szava: „Az én útjaim nem a ti útjaitok, az én gondolataim nem a ti gondolataitok.” Isten útja és gondolkodása meghaladja a miénket – a szeretet törvénye pedig ennek egyik legszebb példája.
