Jézus hagyja, hogy megérintsék és nem fél megérinteni – mutatott rá Ferenc pápa, elemezve június utolsó vasárnapjának evangéliumi szakaszát, amely két csodát beszél el. Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya azért fohászkodott Jézus Szent Szívéhez, hogy térítse meg a háborúkért felelősek szívét.
Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, Isten nem választ szét bennünket tisztákra és tisztátalanokra, hanem közeledik felénk, hogy felemeljen, meggyógyítson és új életet adjon – tanította a pápa, arra buzdítva, hogy az egyház és a társadalom se zárjon ki senkit, hanem előítéletek nélkül fogadjon be és szeressen mindenkit.
A vasárnapi evangéliumi szakasz két csodáról szól, amelyek látszólag összefonódnak egymással. Miközben Jézus egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró házába megy, mivel kislánya súlyosan beteg, az út mentén egy vérfolyásos asszony megérinti a köpenyét, és Jézus megáll, hogy meggyógyítsa őt. Közben hírül hozzák, hogy Jairus lánya meghalt, de Jézus nem áll meg, hanem elmegy otthonába, bemegy a kislány szobájába, kézen fogja, felemeli és visszahozza őt az életbe (Mk 5,21-43) – foglalta össze az evangéliumi szakasz elbeszélését a pápa, utalva rá, hogy két csodáról van szó, az egyik egy gyógyítás, a másik egy feltámasztás.
Ezután arra mutatott rá, hogy mind a két gyógyulás, amelyet egyetlen epizód beszél el, fizikai érintkezés útján történik. Az asszony ugyanis megérinti Jézus köpenyét, Jézus pedig kézen fogja a kislányt. Miért fontos ez az „érintés”? – tette fel a kérdést Ferenc pápa, majd elmagyarázta, hogy ezt a két nőt – az egyiket, mert vérzésben szenvedett, a másikat, mert meghalt – tisztátalannak tekintették, ezért nem jöhetett velük létre testi érintkezés.
Azonban Jézus hagyja, hogy megérintsék és nem fél megérinteni. Jézus hagyja magát megérinteni és nem fél megérinteni – hangsúlyozta Ferenc pápa. Még a fizikai gyógyítás előtt megcáfolja azt a vallási tévhitet, amely szerint Isten szétválaszt, vagyis az egyik oldalra helyezi a tisztákat, a másik oldalra a tisztátalanokat. Isten azonban nem választ szét bennünket, mert mindannyian az ő gyermekei vagyunk, és a tisztátalanság nem ételből vagy betegségből származik, még a halálból sem, hanem a tisztátalanság a tisztátalan szívből fakad.
Tanuljuk ezt meg: Isten, a testi és lelki szenvedésekkel, a lélek sebeivel, a ránk nehezedő, minket összetörő helyzetekkel szemben, sőt még a bűnnel szemben sem tart távolságot, Isten nem szégyenkezik miattunk, nem ítélkezik felettünk, éppen ellenkezőleg, közeledik, hogy hagyja magát megérinteni, hogy megérintsen minket, és mindig feltámaszt a halálból. Mindig kézen fog bennünket, hogy azt mondja: lányom, fiam, kelj fel! (vö. Mk 5,41), menj, haladj előre! – fejtette ki a pápa, majd egy képzeletbeli beszélgetéssel folytatta: „De Uram, én bűnös vagyok” – mondhatnánk, amire Jézus így válaszol: „Haladj előre, én bűnné lettem érted, hogy üdvözítselek” – „De te Uram, te nem vagy bűnös” – „Nem, de én elszenvedtem a bűn minden következményét, hogy téged üdvözítselek” – fejtette ki a pápa, hozzátéve, hogy ez nagyon szép!
Rögzítsük tehát szívünkbe ezt a képet, amelyet Jézus ad nekünk: Isten az, aki kézen fog és felemel, aki hagyja, hogy megérintse a fájdalmad, és megérint, hogy meggyógyítson és újra életet adjon neked. Ő senkivel szemben sem tesz megkülönböztetést, mert mindenkit szeret.
Beszéde utolsó szakaszában Ferenc pápa szokásához híven önvizsgálatra buzdított. Tegyük fel magunknak a kérdést: mi hisszük, hogy ilyen az Isten? Hagyjuk-e, hogy megérintsen minket az Úr, az ő Igéje, az ő szeretete? Kapcsolatot teremtünk-e testvéreinkkel, felkínálva segítségünket, hogy talpra álljanak, vagy távolságot tartunk és a személyeket ízléseink és preferenciáink szerint címkézzük fel? Mi felcímkézzük a személyeket – mondta Ferenc pápa, majd feltett egy kérdést: Isten, a mi Urunk Jézus, felcímkézi a személyeket? Mindenki válaszoljon erre a kérdésre. Isten felcímkézi a személyeket? És én, úgy élek-e, hogy folyamatosan felcímkézem a személyeket?
Végül a pápa arra buzdított, hogy tekintsünk Isten szívére, hogy az egyház és a társadalom ne zárjon ki senkit, senkivel se bánjon „tisztátalanként”, hanem mindenkit a saját történetével együtt, megbélyegzés, előítéletek és jelzők nélkül fogadjon be és szeressen.
Ferenc pápa azért fohászkodott a Boldogságos Szűz Máriához, hogy Ő, aki a gyengédség Anyja, járjon közben értünk és az egész világért.
Forrás: Vatican News
