A „Lélek Szava” podcast legújabb epizódjában Krúdi Tamás és felesége, Zsófi beszélgetnek Gájer László atyával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológia karának tanárával. A téma a katolikusok politikai és társadalmi szerepvállalása: meddig érdemes részt venni a politikában, és hol van az a határ, ahol már inkább távol kell maradni.
Az alábbiakban összefoglaltuk az elhangzottakat. A beszélgetés megtekinthető a cikk végén található videóban.
Gájer atya megemlíti, hogy a korai keresztény közösség alapvetően apolitikus volt. Hivatkozik Pál apostol első Timóteushoz írt levelére: „Imádkozzatok a királyokért és minden fejjebb valóért, hogy békés, csendes életet élhessünk” (1Tim 2,1–2). Ez azt sugallja, hogy a keresztények elsődleges célja nem a társadalmi rend megváltoztatása volt, hanem a békés együttélés, hogy szabadon hirdethessék az evangéliumot.
A cikk az alábbi felhívás után folytatódik.
A beszélgetés során felmerül a rabszolgaság kérdése is. Pál apostol Filemonhoz írt levelében visszaküldi a megszökött rabszolgát, Onesimust, és arra kéri Filemont, hogy fogadja őt „úgy, mint testvérét”. Ez rámutat arra, hogy a korai keresztények nem a társadalmi struktúrák radikális megváltoztatására törekedtek, hanem az emberek közötti kapcsolatok átalakítására az evangélium szellemében.
Krúdi Tamás felveti, hogy az Ószövetségben gyakran megjelenik a társadalmi igazságtalanságok elleni fellépés. Gájer atya válasza szerint az ilyen szövegek inkább eszkatologikus jellegűek, és a végidőkre utalnak, amikor Isten helyreállítja az igazságot.
A modern kor kihívásai kapcsán Gájer atya megemlíti, hogy
„egy gazdag, cölebsz ember nagyon nehéz helyzetben van”,
utalva arra, hogy a lemondás és az aszketikus élet nehezen egyeztethető össze a gazdagsággal. Ez a belső ellentmondás vezethet botrányokhoz és erkölcsi válságokhoz.
A beszélgetésben szó esik a keresztények profetikus szerepéről is. Gájer atya szerint vannak pillanatok, amikor a keresztényeknek „szót kell emelniük” az igazságtalanságok ellen, például az abortusz vagy más erkölcsi kérdések kapcsán. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a politikai szerepvállalás csak akkor hiteles, ha az mélyen gyökerezik a lelki életben és az imádságban.
A beszélgetésben felmerül, hogy a katolikusoknak nehézséget okoz a modern demokráciákban való részvétel, ahol gyakran a többség határozza meg az igazságot, és ez ellentétben állhat az egyház tanításával. Gájer atya szerint:
„Az egyház tanítása ma finoman, óvatosan, és ez nem tévedhetetlen, de leteszi a demokrácia mellett a voksot. Vagy valamifajta közösségi akaratképzés mellett a voksot.”
Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztényeknek hűségesnek kell maradniuk az evangéliumi igazsághoz, még ha ez konfliktusokhoz vezet is.
Krúdi Zsófia felveti, hogy amikor a társadalom olyan irányba halad, ami ellentétes a keresztény értékekkel, akkor a katolikusoknak ki kell-e vonulniuk a politikából? Gájer atya szerint egy darabig keresni kell a kompromisszumot, de nem minden áron. Ha nem sikerül, vagy nem összeegyeztethető az értékrendünkkel, akkor vissza kell vonulni. Ez rámutat arra, hogy a személyes lelkiismeret és az Istennel való kapcsolat határozza meg, mikor kell cselekedni és mikor kell visszavonulni.
A Diognétoszhoz írt levélből idézve kiemeli, hogy a keresztények úgy élnek a világban, hogy „mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra.” Ez azt mutatja, hogy a keresztények jelen vannak a társadalomban, de értékeik és életmódjuk eltér a többségétől.
Végül a beszélgetés arra a következtetésre jut, hogy a katolikusok politikai szerepvállalása összetett kérdés. A keresztényeknek meg kell találniuk az egyensúlyt a társadalmi részvétel és a hitük megélése között, miközben hűek maradnak az evangéliumi igazsághoz.
„Az ima hatására érzékenyebbé váltam az erkölcstelenségre… Nem akarom elveszíteni a jelenlétét [Istenét]. És ez a motiváció sokkal erősebb, mint bármilyen racionális meggyőződés.”
Gájer atya szerint az ima és az Istennel való mély kapcsolat segít abban, hogy érzékenyebbé váljunk az erkölcsi kérdésekre, és felismerjük, mikor kell cselekednünk.
Josefayerbrider
2024. október 9. at 01:01
INRI,
hogyan politizáljanak a katolikusok?
Mi az a politika: A polis szóból ered és azt jelenti, hogy (görög) város-állam. A politika annak a jogrendnek a joguralma, amellyel az államhatalom irányitója (miniszterelnöke), és kormánya (és annak szakági vezetö testülete) vagyis a -mindenkori erőszakszervezete- az állampolgárok jogait garantálja és kötelezettségeit pedig rájuk kényszeríti. Ez lehet diktatúra (az állampolgárok többségi akaratának teljes figyelmen kivül hagyása), vagy demokrácia (az állampolgárok többségi akaratának képviselete). Egyik sem garancia önmagában az értelmes, boldog, erkölcsös kormányzásra. Mert a demokráciában is lehet olyan jogrendet többségi parlamenti szavazatokkal megszavazni amelyiknek a joguralma “=jogállamisága“ nem hogy használ, hanem egyenesen ártó hatással van az államra, annak polgáraira, jólétéi társadalmára, erkölcseire, ifjúságára, családjaira, nemzeti-hagyományaira, a közegészségügyre, a munkafegyelemre, a bünmegelözésre (prevenció), a nöi méltóságra, a házasság szetnségére, a közbiztonságára, más államokból a bajok importáltálásánk megakadályozására, politikamentes-szabadkereskedelemre, illegális migrációra akadályozására stb…
Mi az az állam, amelyik politizál: Az állam nemzetközi jogi fogalmát meghatározó montevideoi egyezmény alapján államnak azt az egységet nevezhetjük, amely állandó népességgel, meghatározott területtel és kormányzattal rendelkezik, emellett képes a más államokkal való kapcsolatfelvételre, tehát más államok is elismerik.
A jogrend különbözö tiltások és parancsolatok összessége. Tehát a katolikusok elsödleges jogrendje az a boldogító tíz-parancsolat, amit köbevéstek és Mózes vett át a Sináj hegyen a Jóteremtötöl.
Az ember szabad akaratot kapott arra, hogy választhasson a jó és a rossz között. Jó az ami tartós evilági (meg rádásnak majd mennyei) boldogsághoz vezet. A rossz pedig ami itt és most hosszútávon elszomorítja az embert (és akadályozza a mennyei boldogság eléréseben is). Boldog akkor lesz valaki, ha gondolatban-szóban és cselekdeteiben a 10 parancsolatnak megfelelelöen él. A Jóteremtö parancsolatai és tiltásai (az elsö 4 parancsaolat és az azt követö 6 tiltás) az Ö képmására teremtett ember-re vannak “méretezve”. Amitöl az ember szabad (és nem valaminek-valakinek a rabja) lesz a Jóteremtö munkatásaként a teremtésben. A közös örömteli Istenszogálatban a családjával és a többi emberrel. Akik valamely más normát, vagy semmilyen normát nem ismernek (el) azok mindíg valamely másnak akarnak és fognak megfeleleni, amitöl pedig tartósan biztosan nem lesznek boldogok. Mert csakis az emberi evilágon a percemberkék dáridójában “szabadosan=önzö módon akaranak jól élni” max. egy ember éltében 60-89 éven át…úgy, hogy a mások szabadságát és méltóságát intimszféráját eközben lábbal tiporják. Úgy, hogy a maguk kreálta önzö jogrendjük joguralmát “jogállamiságát” akarják a valós többségre rákényszeriteni…úgy, hogy megkövetelik bünös tetteik “erényeknek való elismerését” katolikusok által is. Magyarázatuk erre: “Az Isten mindenkit egyformán szeret és elfogad”. Igaz, igaz, hogy az Isten mindenkit egyformán szeret, azonban a tizparancsolat ellen vétö bünösök megtérésének jobban örül, mint száz “igaznak aki nem vallja magát bünösnek” … (mert minden ember bünös). Minket pedig nem a közös bünök „ünneplése“, hanaem az azoktól való szabadulás vágya füz össze a szentmisén és a szentáldozásban.
Tehát a katolikus állampolgár úgy politizáljon, hogy a saját államában az emberi társadalom, a maga és a családja javát szolgálja vele. Azon szorgoskodjon az általa választott politikai párt és kormány a tízpanacsolat boldogító törvényeinek megfelelö jogrend szerint érvényesítse a joguralmát. Az állama pedig törekedjék a többi állammal való békés és gyümölcsözö gazdasági együttmüködésre is azért, hogy az ottélö népek is boldogan élhessenek a saját elveik szerint…a vallás és világnézeti szabadság biztosítása által.
Katolikus életvitel sorrendje (azok politikai támogatása akik ezeket favorizálják):
Mise-az egyházközség templomában legalább vasárnap szentáldozással
Ima-családban (és közösségben) naponta
Család vagyis egy férfi és egy nö sirigtartó bolog házassága (javaslott min. 3 gyermekáldással)
A szülök gyermeknevelési jogainak biztosítása min. azok nagykorúságáig (18 éves korig)
Sikeres tanulás és munka munkanapokon min. 8-10 órában természetsen -nemcsak katolikus- “vagy büntelen” emberek között (vállakozó-vagy alkalmzotti státuszban)
A böséges jövedelemböl a család, az egyház (hittan) és a rászorultak támogatása
A képzés ideje alatt támogatás elfogad´sa, azután pedig mások támagatóivá való válás kötelezettsége azoknál akik nem betegek.
Lehetöleg soha sem munkanélküli-ség, hanem értelemes foglalkoztatottság
Egészséges táplálkozás és nyugodt kényelmes lakhatás biztosítása
Az ethanázia és az abortusz elutasítása
A szülök és idösek tisztelete, segítése
Államilag biztosított vallás-szabadság és a kisebbségek tiszteletben tartása
A tulajdon tiszteletben tartása
Környezet tudatos energia ellátás és közlekedés biztosítása
Végül, de nem utolsó sorban a tízparancsolat szerinti életmód támogatása:
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
II. Isten nevét hiába ne vedd!
III. Az Úr napját szenteld meg!
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
V. Ne ölj!
VI. Ne paráználkodj!
VII. Ne lopj!
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.