Kovács Gergely gyulafehérvári érsek homíliája a vatikáni magyar kápolna búcsúmiséjén: A Szűzanya régtől fogva és mindmáig Patrónánk

Október 8-án, a Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájának búcsúmiséjén a főcelebráns Kovács Gergely gyulafehérvári érsek homíliájában kiemelte: „A Szűzanya régtől fogva és mindmáig Patrónánk. Ha erről nem feledkezünk meg, akkor bizonyosan értékmentő, identitásőrző nemzet maradunk”.

A Magyarok Nagyasszonya kápolnáját kedd reggel püspökök, papok, hívek, a diplomáciai képviseletek vezetői töltötték meg, hogy az 1980-as kápolnaszentelés óta most 44. alkalommal ünnepeljék és köszöntsék a kápolna védőszentjét, a Magyarok Nagyasszonyát. A kápolna káplánja, a Pápai Magyar Intézet rektora, Törő András atya köszöntötte a vendégeket, Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki és Kovács Ádám Zoltán római magyar nagyköveteket, valamint Hankó Balázs kulturális minisztert, aki a napokban a Vatikánban folytat hivatalos tárgyalásokat. A szentmisén részt vett és koncelebrált Pál József Csaba temesvári megyéspüspök és Mohos Gábor Esztergom-budapesti segédpüspök, akik októberben Rómában tartózkodnak és részt vesznek a püspöki szinóduson.

Nemcsak mi, magyarok tiszteljük nemzeti Patrónánkként a Boldogságos Szűz Máriát, viszont büszkék lehetünk arra, hogy a történelemben elsőként. 1038-ban Nagyboldogasszony napján, Szent István királyunk Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát.

Igaz, a mesterséges intelligencia, a ChatGPT nem tud róla, ellenben Lengyelországnak hatszáz évvel későbbi, a II. János Kázmér király által 1656-ban tett felajánlást tekinti a legelső történelmi Mária-felajánlásnak.

1896-ban XIII. Leó pápa az, aki Vaszary Kolos akkori esztergomi bíboros-prímás kérésére külön ünnepet engedélyez október második vasárnapjára; október 8-ára Szent X. Piusz pápa teszi az ünnepet.

Örömmel és büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy Szent Péter sírja közelében, a bazilika altemplomában nemzeti kápolnánk van, Magyarok Nagyasszonya, a Magna Domina Hungarorum tiszteletére szentelve. Immár 44 éve, hogy 1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa felszentelte, ebben a miseruhában, amely rajtam van. Ha jól emlékszem, 2004 májusa óta, több mint húsz éve, heti rendszerességgel tartanak itt kedd reggelente magyar nyelvű szentmisét.

Ma, amikor a kápolna búcsúünnepére összegyűltünk, tudatosítsuk magunkban a Szűzanyához való tartozásunknak különös voltát. Kérjük Magyarok Nagyasszonyának pártfogását és oltalmát magunk és szeretteink számára, mindenki számára.

Nagyon szeretném hinni, hogy magyar népünk ma is ténylegesen Nagyasszonyának tudja és érzi a Boldogságos Szűzanyát. Szomorú lenne, ha egyik legismertebb Mária-énekünk csak a múltról beszélne: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!” Nem régi, nem egykori s nem valamikori, hanem régtől fogva, és ma is Patrónánk! Ha erről nem feledkezünk meg, akkor bizonyosan értékmentő, identitásőrző nemzet maradunk.

Isten szolgája Márton Áron erdélyi püspök fogalmazta meg, közölte körlevélben és engedélyezte magánhasználatra azt a Szűzanyához folyamodó szép imádságot, amelynek én most csak a végét szeretném idézni, szentbeszédem befejezéseként :

„Végül pedig mindnyájunkra anyai áldásodat kérjük. Mikor imádkozni térdelünk, hogy hódoljunk szent Fiad előtt: áldj meg minket, Anyánk! Mikor munkára indulunk, hogy megszerezzük mindennapi kenyerünket: áldj meg minket, Anyánk! Mikor megpróbáltatás ér, betegség, gyász borítja szívünket: áldj meg minket, Anyánk! Mikor a földet ígérik mennyországul, hogy elszakítsanak Istentől: áldj meg minket, Anyánk! Mikor gyónásunkat végezzük, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát: áldj meg minket, Anyánk! Mikor a szentáldozásban az angyalok kenyerét, Jézus testét-vérét vesszük magunkhoz: áldj meg minket, Anyánk! Mikor lefekszünk este, hogy új erővel folytassuk másnap földi zarándoklásunkat: áldj meg minket, Anyánk! Áldásod legyen rajtunk éjjel-nappal, örömben és szenvedésben, munkában és pihenésben, egészségben s betegségben, életben és halálban, az egész boldog örökkévalóságban. Ámen.”

Forrás: Vatican News