Hitüket elvesztő kamaszok – Gondolatok és tanácsok
2011 decemberében egy Franciaországban rendezett konferencián Jean-Paul Willaime kutató beszámolt egy felmérésről, amely a fiatalok és a vallás kapcsolatával foglalkozott. A 14-16 év közöttiek tulajdonképpen nem voltak ellenségesek a vallással szemben: 85%-uk „tiszteletben tartja a hívő embereket”, 82%-uk elismeri, hogy „a vallás fontos szerepet játszott a történelemben”, és 59%-uk úgy gondolja, hogy a vallásról szóló beszélgetések „segítik őket abban, hogy jobban megértsék, mi is történik a világban”.
Ugyanakkor Franciaország egyike azon országoknak, ahol a leglátványosabb az életkorral összefüggő elfordulás a vallástól. Egy 2008. évi táblázat ezt így szemlélteti:
Vallási identitás az egyes életkori csoportokban
18-29 évesek | 30-44 évesek | 45-59 évesek | 60 év felettiek | |
Katolikusok | 23 | 31 | 41 | 65 |
Más vallásúak | 11 | 12 | 7 | 4 |
Meggyőződéses ateisták | 27 | 20 | 16 | 8 |
Sehova sem tartozók | 40 | 37 | 36 | 23 |
100% | 100% | 100% | 100% |
A táblázatból látható, hogy az első oszlopban, tehát a fiatalok körében a sehova sem tartozókat (40%) a meggyőződéses ateisták (27%) követik, a katolikusok 23%-ot, a más vallásúak 11%-ot tesznek ki (ezen belül az iszlámhoz valamivel több, mint a fele tartozik). Ha összehasonlítjuk az adatokat a 60 év felettiek csoportjával, megértjük, milyen terjedelmű és horderejű változások zajlanak a francia társadalomban a vallásosság terén. Úgy is fogalmazhatnánk, minél fiatalabb valaki, annál kevésbé katolikus.
A fenti adatok fényében érthető, miért foglalkozott az Aleteia portál az utóbbi néhány évben többször is visszatérően a hitüktől elforduló kamaszokkal, és miért igyekeztek ezzel kapcsolatban tanácsokat adni a közönyt vagy ellenszegülést tapasztaló, sokszor elkeseredett szülőknek.
Amíg a gyermekek még kicsik, követnek bennünket a vallás gyakorlásában, hittant tanulnak és sokszor meglepnek minket hitük elevenségével. Sajnos, a kamaszkorban sokan közönyössé, passzívvá, távolságtartóvá, rosszabb esetben kritikussá válnak, nem járnak el a misére, elhagyják a vallás gyakorlását. Előfordul, hogy a mi hibáinkat kezdik sorolni, bennünket okolnak (ez esetben tekintsünk magunkba is). Lehet, hogy nem járt sikerrel a vallásos nevelésünk, talán csak vallásoktatás volt, és nem alakult ki bennük Jézus szeretete, nem élték meg a vele való személyes találkozást. Sajnos, az oktatás, a hagyomány átadása nem elég, a hit Isten adománya, nem lehet a gyerekbe egy injekcióstűvel beadni. Ez az evangelizálási munka nagyon nehéz. A leglényegesebb az, hogy a fiatalok lássák, hogyan munkálkodik Krisztus a szüleikben, hogyan gyógyítja őket, hogyan hagyják ők magukat vezettetni és szeretni Isten által. A szülőknek kell tanúságot tenni arról, hogy Jézus megmentette és átalakította életüket. Istennek kell megszólítania, hívnia a fiatalokat, ahogyan Jézus mondta:
„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza” (Jn 6, 44).
A kamasz egy olyan Istent képzel el magának, akinek akkor kell közbelépnie, amikor neki szüksége van rá. Ha gonoszságot vagy igazságtalanságot lát a világban, felháborodik, kikel Isten ellen. Joël Pralong atya, a svájci Sion város szemináriumának vezetője egy könyvében elmeséli, milyen hevesen keltek ki magukból egy gimnazista osztály diákjai, amikor az emberi nyomorúságról beszélgettek. Volt ebben az osztályban egy kigúnyolt, kiközösített, mindenki céltáblájául szolgáló gyerek. Aztán amikor az atya felhívta a figyelmet arra az igazságtalanságra, ami ezt a gyereket éri, hirtelen mélységes csönd lett: „Miért követelitek Istentől azt, amit ti magatok sem tudtok megvalósítani magatok között?”
Időt kell hagyni a kamaszoknak arra, hogy meghallgassák, amit mondanak nekik és elgondolkodjanak rajta. Nem kell egyfolytában és módszeresen vitatkozni velük, állandóan lehengerelni őket az érveinkkel. Ettől csak begubóznak: „Úgyis folyton nektek van igazatok, akkor minek beszélgessünk?” A kamaszra nem lehet egy készre szabott, „konfekcióhitet” ráhúzni. Idő kell ahhoz, hogy megtalálja azt a reáillő „ruhát”, amelyben otthonosan érzi magát. Elsősorban szeretet kell neki, és egy őt nagyon szerető Istenre van szüksége.
A hit erősítésére, felelevenítésére talán a következő tanácsok a leghatékonyabbak.
- Járjunk elöl jó példával. Ha saját lelki egészségünk nincs jó állapotban, nehezen tudjuk ösztönözni a kamasz hitét. Kitartó imával kérjük Isten segítségét, beszéljük meg Urunkkal életünk örömeit, fájdalmait és csapdahelyzeteit.
- Érezze valódi érdeklődésünket. Kérdezzük ki a napjáról, a problémáiról és arról, mit gondol ezekről. Őszintén figyeljünk a válaszaira. Kérdezzük meg, véleménye szerint Jézus hogyan cselekedett volna az adott helyzetben. Engedjük, hogy tévedjen, hiszen ebből tanul, de mindig álljunk mellette csalódásainál. Érezze és tudja, hogy ott vagyunk, és bármivel hozzánk fordulhat.
- Segítsünk, hogy megértse a Szentírás nehezebb részleteit. Ha nehéz helyzetben van, keressünk ki egy hangulatának megfelelő zsoltárt, vagy olvassunk együtt egy példabeszédet, esetleg utaljunk valamelyik, hasonló nehézséggel küzdő szent életére. Érzékeltessük vele, hogy a Biblia szövegeinek olvasása valódi helyet kaphat az életében.
- Támogassuk abban, hogy kortársainak csoportjához csatlakozzék. Ne küzdjünk a külső hatások ellen, hanem próbáljuk szolgálatunkba állítani őket. Buzdítsuk, hogy járjon el egy hasonló korúakból álló hittancsoportba vagy próbáljuk elküldeni egy lelkigyakorlatra.
- Engedjünk bizonyos mértékű szabadságot. Imádsága lehet személyes, és zenehallgatása is tág határok között mozoghat. Mehetünk néha egy másik templomba is, ahol másfajta énekek, másfajta imádságok is elhangzanak; itt új arcokkal is találkozhat. Kérjük ki véleményét az istentisztelet különböző formáiról. Ha a család is nagyobb hajlandóságot és elfogadást mutat a kevésbé megszokott imádkozási és ünnepi szokások iránt, a fiatal is szívesebben vesz majd részt bennük. Engedjük, hogy vezesse egyszer ő a családi imát, vagy tehessen javaslatot Karácsony újfajta megünneplésére.
- Ne nyissunk harcot egyszerre minden vonalon. Ne próbáljunk mindent egyszerre megváltoztatni nála: az öltözködését, a testi higiénés szokásait, a baráti körét, az időbeosztását, a tanulási rendjét. Válasszuk ki, mi a legfontosabb, amiben tényleg nem akarunk engedni, a másodlagos dolgokkal egyelőre ne törődjünk.
- Ne óvjuk őt túlságosan, ne zárkózzon be saját problémái közé, hanem engedjük, hogy meglássa mások szenvedését, és felébredjen szívében a segítségnyújtás vágya. Ha bekapcsolódik egy karitatív szervezet munkájába, jobban megérti majd, milyen szerepet szánt neki az Úr.
- Merjünk nemet is mondani. A követelmények nélküli szeretet gyengít, a szeretet nélküli követelményállítás elbátortalanít, a követelményeket is támasztó szeretet naggyá tesz – mondta Bosco Szent János. Állítsunk tehát értelmes kereteket és korlátokat, még ha ez pillanatnyilag nem is tetszik a kamasznak, vagy akár heves tiltakozást is vált ki belőle. Ezt el kell tudni fogadni. Ugyanakkor a határozottságunk biztonságot ad neki és a kielégíti a világos keretek, játékszabályok iránti tudatalatti igényeit is. Ahogyan Krisztus a Hegyi beszédben tanította: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem” (Mt 5, 37).
Végezetül egy ateizmus-ellenes kis összeállítást idézünk Önöknek, hogy a sok okos tanács után egy kicsit mosolyogjanak is. Az összeállítás készítője arra akart rámutatni, hogy bizonyos érvek és mentségek mennyire logikátlanok lehetnek. Olvassák úgy az alábbi sorokat, hogy a tisztálkodással, mosakodással kapcsolatos szavak helyett az „imádkozni” vagy a ’hinni’ szavakat használják.
10 ok arra, hogy miért ne mosakodjunk
- Mert gyerekkoromban rámparancsoltak és muszáj volt.
- Akik szappant készítenek, azok csak a pénzemet akarják.
- Szoktam mosakodni a nagyobb ünnepeken, Karácsonykor és Húsvétkor.
- Azok az emberek, akik mosakszanak, képmutatók – azt hiszik, hogy ők tisztábbak a többieknél.
- Annyiféle szappan létezik, hogy nem tudom eldönteni, melyik a legjobb.
- Régebben szoktam mosakodni, de most már annyira meguntam, hogy abbahagytam.
- Egyik barátom sem mosakszik.
- A fürdőszoba sohasem elég meleg télen, nyáron meg nem elég hűvös.
- Majd akkor fogok mosakodni, ha öregebb leszek, meg piszkosabb.
- Nincs időm mosakodni.