A Szentatya január 12-én, a déli Angelus elimádkozásakor a keresztséget kérő Jézus alázatára, a sorsközösség-vállalás fontosságára irányította a hívők figyelmét. Kérte a jelenlévőket, hogy tudakolják meg keresztségük dátumát, és minden évben ünnepeljék meg azt.
Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Ismét abban az örömben volt részem, hogy gyermekeket keresztelhettem az Úr megkeresztelkedésének mai ünnepén. Ma harmincketten voltak. Imádkozzunk értük és családjaikért!
Az idei liturgia Jézus megkeresztelkedésének eseményét állítja elénk, Máté evangéliumának beszámolója szerint (vö. Mt 3,13–17). Az evangélista bemutatja a párbeszédet a keresztséget kérő Jézus és Keresztelő János között, aki vissza akarja utasítani azt, és megjegyzi: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14). Jézusnak ez a döntése meglepi Keresztelő Jánost: a Messiás ugyanis nem szorul megtisztulásra, hanem ő az, aki megtisztít. Isten a Szent, az ő útjai nem a mi útjaink, és Jézus Isten útja, kiszámíthatatlan útja. Emlékezzünk arra, hogy Isten a meglepetések Istene!
János kijelentette, hogy nagy és áthidalhatatlan távolság van közte és Jézus között. „Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem” (Mt 3,11) – mondta. De Isten Fia pontosan azért jött, hogy áthidalja ezt a távolságot az ember és Isten között. Ha Jézus teljesen Isten oldalán áll, úgy teljesen az ember oldalán is, és egyesíteni tudja azt, ami megosztott volt. Ezért azt válaszolja Jánosnak: „Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságosságot” (Mt 3,15). A Messiás kéri a keresztséget, hogy teljesüljön minden igazságosság, megvalósuljon az Atya terve, amely a gyermeki engedelmesség útján és a kiszolgáltatott, bűnös emberrel való szolidaritás útján keresztül lehetséges. Ez Isten alázatának és gyermekeihez való teljes közelségének az útja.
Izajás próféta is meghirdeti Isten szolgájának igazságosságát, aki a világias szellemmel ellentétes stílusban végzi küldetését a világban: „Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki” (Iz 42,2–3). Ez a szelídség magatartása – ezt tanítja nekünk alázatával, szelídségével Jézus –, az egyszerűség, tisztelet, mértékletesség és háttérbe lépés magatartása, amelynek az Úr tanítványait ma is jellemeznie kell. Szomorú kimondani, de hányan és hányan vannak az Úr tanítványai között, akik hencegnek azzal, hogy ők az Úr tanítványai. Nem jó tanítvány az, aki henceg. Jó tanítvány az, aki alázatos, szelíd és magamutogatás nélkül teszi a jót. A misszionáriusi tevékenységben a keresztény közösségnek mindig az a dolga, hogy odalépjen másokhoz, javaslatot tegyen, és ne kényszerítsen [az evangéliummal, a jézusi örömhírrel], tanúságot tegyen, és megossza az emberek konkrét életét.
Amint Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb módjára leszállt rá, közben pedig felülről hang hallatszott: „Ő az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17). Jézus megkeresztelkedésének ünnepén mi is újra felfedezzük keresztségünket. Csakúgy, mint Jézus, az Atya szeretett Fia, mi is, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből, tudjuk, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk – az Atya mindannyiunkat szeret! –, Isten örömét leli bennünk, testvérei vagyunk a többi sok testvérnek, és azzal a nagy küldetéssel ruháztak fel bennünket, hogy tanúságot tegyünk az Atya határtalan szeretetéről, és hirdessük azt minden embernek.
Jézus megkeresztelkedésének ez az ünnepe emlékeztet bennünket saját keresztségünkre. Mi is újjászülettünk a keresztségben. A keresztségben a Szentlélek belénk költözött és bennünk maradt. Ezért fontos tudni keresztelésünk időpontját. Ismerjük születésünk dátumát, de nem mindig ismerjük keresztelésünkét. Bizonyára van olyan köztetek, aki nem ismeri… Házi feladat: amikor hazamentek, tudakoljátok meg, mikor kereszteltek meg benneteket! És minden évben ünnepeljétek meg szívetekben keresztségetek időpontját! Tegyétek meg! Ez az Úr iránti igazságosság követelménye is, aki oly jó volt hozzánk!
A Szentséges Szűz Mária segítsen bennünket, hogy egyre jobban megértsük a keresztség ajándékát, és hogy következetesen megéljük a mindennapi helyzetekben!
A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:
Szeretettel köszöntelek benneteket, kedves rómaiak és zarándokok! Köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a társulatokat és az egyes hívőket.
Üdvözlöm a Fokoláre Mozgalom Kolumbiából, Brazíliából, Paraguayból és Koreából érkezett fiataljait, akik tanfolyamra jöttek Rómába Isten szolgája Chiara Lubich születésének századik évfordulóján.
Üdvözlöm az otrantói hívőket és a manduriai „Alma Gaudia” kórust.
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP, Magyar Kurír
