Útravaló húsvét 5. hetére
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz”. Jn 15,5
Olvastam, hogy annak idején II. János Pál pápától időpontot kért Teréz anya valamilyen fontos karitatív ügy megbeszélése végett. A Vatikán felé haladva, Teréz anya meglátott az utcán egy súlyos beteget, fekve a földön. Odament a beteghez, megfogta a kezét, letörölgette az arcát és hosszú időn keresztül imádkozott mellette. A Teréz anyát kísérő nővérek kissé idegesek lettek, és figyelmeztették, hogy lekési a pápával megbeszélt találkozót. Teréz anya ekkor a következő választ adta nővértársainak:
“Menjetek el helyettem, és beszéljétek meg ti az ügyet. Mondjátok meg a pápának, hogy ne haragudjon, de én Krisztussal vagyok.”
Jézus szőlőtőnek nevezi magát, követőit pedig szőlővesszőknek. Ez kifejezi a Jézus és követői közötti egységet. A szőlővessző csak akkor él és csak akkor terem, ha a szőlőtőkén marad.
A szőlőtő nem látszik, mert a földben van, a szőlővesszők látszanak, mert a föld felett vannak. Ez azt a csalóka képet keltheti, hogy nincs is szőlőtő, csak szőlővesszők vannak. Jézus nem jön velünk szembe az utcán, hanem az őt követők életében mutatkozik meg.
Aki Krisztussal él, annak életében látszik Krisztus. Aki nem él Krisztussal, annak életében is látszik Krisztus hiánya. A gyümölcsök beszélnek...
Én kivel élek?
Áldott Hetet!