Hatalommal tanított – gondolatok évközi 4. vasárnapra
Sebestyén Péter atya gondolatai évközi 3. vasárnapra.
Az evangélium ide kattintva olvasható.
1. Prófétát támaszt neked az Úr. (Dt 18,15–20)
Prófétává az isteni küldetés teszi az embert. Az igazi próféta szabaddá válik a tanácsot kérő kegyeitől és elvárásaitól, még a pénzétől is, hiszen csak azt hirdeti, amivel Isten megbízta.
hirdetés
2. Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. (1Kor 7,32–35)
Nem a házasság és a szűzi életállapot összeugrasztása az apostol célja, hanem annak érthetővé tétele, hogy a szüzesség másfajta létállapot. Elővételezi a mennyországi állapotokat.
3. Úgy tanított, mint akinek hatalma van. (Mk 1,21–28)
A biblikus szakemberek tudni vélik, hogy az a kisfiú, aki Jézus elfogatásakor ledobja ruháit és elfut, nem más, mint a későbbi Szent Márk evangélista – akinek családi háza felső termét „bérelte” ki az Úr az utolsó vacsora nagytermének használva –, Péter apostol tanítványa, a későbbi Szent Pál és Barnabás közvetlen munkatársa, a legrégibb és legrövidebb evangélium szerzője. Ő a „B” év evangélistája minden harmadik esztendő évközi vasárnapjain és hétköznapjain, mint az idén is. A legegyszerűbb és legtömörebb nyelven íródott evangélium egy olyan Jézust mutat be, aki nagyon is emberi személy, de ugyanakkor Isten hatalmas fia, aki épp a gonosz lelkek kiűzésével teszi nyilvánvalóvá isteni erejét.
Jézus a kafarnaumi zsinagógában ráparancsol a gonosz lélekre és kiűzi a beteg emberből, akit azelőtt a gonosz még összevissza rángat, és a földre teper. Nem vitába száll vele, hanem utasítja. Az ördögűzés jelzi, hogy elérkezett az Isten országa, és megtört a sátán uralma. Érdekes, hogy a démon egyből felismeri Jézust. Tudja, hogy ő az Isten szentje. Manapság könnyen az ezotéria, a horror vagy a mágia csapdájába esünk, sőt inkább ezeket fogadjuk el, mint a sátán, a személyes gonosz létét. Mindeközben lebecsüljük, elpszichologizáljuk ártó hatását és elfelejtjük: mindannyiunkban ott lapul a gonoszság. Még a keresztényeknek is tudatosítaniuk kell, hogy a gonoszról szóló teológiai vagy lélektani ismeretek önmagukban még nem gyógyítanak meg. Lelkiismeret-vizsgálataink megdöbbenthetnek, mennyi rosszindulat, aljas szándék, számító trükközés húzódik meg egy-egy döntésünk, cselekedetünk, szavunk mögött. Az értelem gőgje, titkos tudás csak még kifinomultabbá teszi a gonosz munkáját, el egészen a hatalmi-gazdasági szerkezetek, mechanizmusok káros hatásáig. A pénz, az érdekek és politikai befolyások uralma mindig a gonosszal való összekacsintással kezdődik.
Ezzel szemben áll Jézus ellentmondást nem tűrő hatalma, amellyel nemcsak leleplezi, hanem elhallgattatja a gonosz lelket, akinek Jézus előtt meg kell hátrálnia. A kafarnaumi zsinagógában a megszállott, dühöngő emberből Jézus kiűzi a gonoszságot, letiporja az ördögi erőt, és megszabadítja a beteget megkötözöttségétől. Nem lehet ezt egyszerű hisztériával vagy epilepsziás rohammal magyarázni, ezt a történelem is bizonyítja. Itt valójában az örömhírről van szó, amit az evangélista is kihangsúlyoz.
Jézussal elérkezett Isten országa. Nem vagyunk alávetve a sötétség korlátlan uralmának. Ő megszabadíthat, vele felülkerekedhetünk a sátán minden furfangján. Jézus hatalmasabb minden más erőnél. Tanításának hatalma isteni mivoltában rejlik. Isten igéje hatalmas, teremtő erő. Az egyház is megkapta ezt a hatalmat mint ajándékot és feladatot. A jó és igaz szóval teremthetünk, gyógyíthatunk, és érvényre juttatjuk az igazságot. Környezetünkben legyőzhetjük a gonoszságot, hogy a világot Isten országába vezessük. A prédikációban sem az emberi bölcsesség érinti meg a befogadó hívő lelkét, hanem Isten szavának hatalma. Pontosan akkor, amikor nem azt halljuk, amit hallani akarunk… Amikor Isten szavát hallgatjuk, kiszolgáltatjuk magunkat hatalmának, engedjük, hogy az akár megváltoztasson minket (Stefan Kiechle SJ).
Nekünk is fel kell lépnünk a gonosz ellen. Isten szavával kell lelepleznünk és elősegítenünk a jó uralmát. Amikor a sátán minket is összevissza rángat kedvteléseink, nagyra törő vágyaink, ösztöneink és szenvedélyeink hálójában, amikor naponta földre terít önzésünk és rossz elleni kudarcaink szemmel látható vereségei közepette, Jézus tekintélyébe és isteni erejébe kapaszkodva kell újból és újból ráparancsolnunk a gonoszra, és segítséget kérünk Jézustól, mert magunkra túl gyengéknek bizonyulnánk.
