Hogyan ne essünk bele az „itt és most” kultuszának csapdájába?

A modern társadalmaink imádják az azonnaliságot. Mindennek mindig gyorsabbnak, sikeresebbnek kell lennie, legyen szó online vásárlásról azonnali kiszállítással, gyorsétteremről, találkozókról, mindent akarunk, azonnal. Mi lenne, ha kilépnénk ebből a kultúrából?

Mindent akarni azon nyomban. Az azonnaliság kultusza elárasztotta modern társadalmainkat. Egészségügyi szakemberek azonban felhívják a figyelmet a következményekre, melyekkel az „itt és most” sürgetése árt a fizikai és mentális egészségnek. Erre példa az eset, amit Zigmunt Bauman szociológus (elhunyt 2017-ben) taglal a Liquid Modernity (Likvid modernitás) című könyvében: a «rövid táv» felváltotta a «hosszú távot», tekintve, hogy amikor valami nem hoz rögtön eredményt, az emberek hajlamosak belesüppedni a stresszbe és az aggódásba.

Még az interneten fogyasztott tartalmak is „azonnal oldódóak”: átfutjuk néhány másodperc alatt, számot se vetünk azzal, mennyi tartalmat fogyasztottunk el kevesebb, mint egy perc alatt. Egyetlen kattintással egész filmkatalógusokat érünk el, vagy mesterséges intelligencia segítségével néhány másodperc alatt fordításokat állíthatunk elő. Végeredményben a másokkal való érintkezésünk is pillanatnyivá vált, hiszen inkább küldünk sms-t telefonhívás helyett.

Nem lenne hát kívánatos szünetet tartani, és megtanulni megélni a pillanatot, főleg ha egy baráttal, családtaggal vagy a társunkkal beszélgetünk, hogy minőségi időt szenteljük neki, hogy meghallgassuk? Az alábbiakban találunk néhány tanácsot arra, hogyan is lépjünk ki ebből az „itt és most” kultúrából.

Legyünk tudatosak

Végezzük tevékenységeinket tudatosan, adjunk magunknak időt a tervezésre anélkül, hogy azonnali eredményt várnánk. Sőt, szükséges arra is időt szánni, hogy megéljünk minden pillanatot: ha eszünk, szánjuk rá az időt, hogy ízlelgessük, élvezzük az ételt, ne kapkodjunk. Ha valakivel beszélgetünk, adjuk meg neki a figyelmet, amit megérdemel.

Sétáljunk

Amikor túlterheltnek, levertnek érezzük magunkat, kikapcsolódhatunk séta közben, mélyeket lélegezve, a fákat nézve, a madarak énekét hallgatva, értékelve mindazt, ami észrevétlenül történik, mialatt minket beszippant a sürgető napi rutin.

Jöjjünk le a hálózatról

Kétségtelen, hogy a technológiai méregtelenítés segíthet, hogy ne terheljük túl a lelkünket, hogy meg tudjon pihenni főleg éjszaka, elalvás előtt. Este kapcsoljuk a mobil telefonunkat repülőgép módba, nappal pedig némítsuk le a közösségi média értesítéseit, hogy ne kapkodjuk fel a telefonunkat állandóan, amikor jelez.

Írjunk

Segíthet felszabadítani a lelkünket, ha naplót vezetünk, amelybe jegyzetelhetünk, legyen szó bár a napunkról, a tanulásról, a gondolatainkról, az emlékeinkről vagy az érzéseinkről. Kitisztulhatnak a gondolatok, és békességre, nyugalomra találunk.

Imádkozzunk

Szánjunk mindig naponta néhány percet a személyes imádságra, meglátogathatjuk az Oltáriszentséget, és egyszerűen beszélhetünk Azzal, aki vár ránk; mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, és milyen jó, hogy ezt pont Ő teszi meg, aki minket teremtett és minket mindig is szeretett.

Olvassunk

Az olvasás segít a koncentrálásban, mert egyetlen dologra irányul a figyelmünk. Válasszunk bár lelki olvasmányt, személyes fejlődést segítő könyvet vagy regényt, nem számít.

Állítsuk fel a fontossági sorrendet

Ha egyszerre csak egy dologgal foglalkozunk, értelmet és fontosságot tulajdonítunk annak, amit éppen csinálunk. Akár fogat mosunk, akár jelentést fogalmazunk vagy esetleg rendet rakunk a szobában… A Floridai Egyetem pszichológiai iskolája által készített tanulmány szerint amikor tudatosan végzünk valamit, például rendbe szedjük a házat vagy leírunk egy emléket, ezek a tevékenységek terápiaként is működhetnek, csökkentve a stresszt és az aggódást.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia