Szeparatizmus: „Célkeresztben a radikális mecset, de a lövedékek a plébániatemplomra hullanak”

„A köztársaság alapelveit erősítő” franciaországi törvény elfogadásával nagy árat kellene fizetni a radikális iszlám elleni fellépés üdvös szándékáért. Soha nem látott támadások érik azokat a szabadságjogokat, amelyek szolgálatát és védelmét a Köztársaság történelmi hivatásának tekinti.

Január 29-én a KTO katolikus televízió beszélgetést sugárzott Pietro Parolin bíborossal, a Szentszék államtitkárával, aki aggodalmát fejezte ki, hogy a Franciaországban jelenleg tanulmányozott törvénytervezet felborítja az állam és a vallás között mára kialakult egyensúlyi állapotot. Parolin bíboros úgy vélte, nagyon nehéz egy másik ország törvénykezésével kapcsolatban véleményt nyilvánítani, hiszen ő sincs minden részlet birtokában, de el kell gondolkodni azon, vajon nem kerül-e veszélybe ez az 1905. évi törvény óta elért egyensúly, mert egy ilyen hatás minden vallást érintene. Feltette a kérdést, valóban törvényre van-e szükség a radikális iszlám valós problémájának a megoldására, nem léteznek-e más utak, amelyek révén nem keletkeznek újabb ütközőpontok.

A szeparatizmus elleni törvénytervezet vitája február 1-jén nyílik meg a francia Nemzetgyűlésben. Nézzük meg kicsit bővebben az Aleteia elemzése alapján, miről is van szó.

Mint mindig, a dolgok elején a jószándékot találjuk. A nyár folyamán a francia kormány bejelentette, hogy őszre egy törvénytervezettel fog előállni, amelynek a célja a politikai iszlám elleni harc. Ez a téma persze nagyon kényes. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a törvénytervezetnek adott cím változása az idők folyamán: a Marlène Schiappa állampolgársági ügyekért felelős belügyminisztériumi államtitkár által júliusban említett leendő törvény „a szeparatizmusok ellen” októberre már úgy futott, mint a „szekularizmus erősítését célzó” törvény, majd decemberre „a köztársaság alapelveit erősítő” törvénnyé változott. „Amit világosan képzelnek el, azt világosan is öntik szavakba” – mondta Nicolas Boileau költő, XIV. Lajos történetírója. A törvény céljainak megfogalmazása azonban nyögvenyelős: minden kétséget kizáróan már a koncepció is zavaros. Egyébként a tervezet tartalma a címéhez hasonló tempóban változik: eredetileg a büntetőjogi rendelkezéseket akarta szigorítani, most a végére a rendőrségnek teremt új hatásköröket.

Az ördög a részletekben rejlik

Jelenlegi állapotában a tervezet nem kevesebb, mint 51 cikkelyt tartalmaz, és csaknem ugyanennyi új tilalmat. Az egyesülési szabadság gyakorlását megnyirbálták. A vallásgyakorlás szabadságát olyan új korlátok közé szorították, amelyet az 1905. évi törvény elképzelni sem tudott. Az oktatás szabadsága komoly mértékben megkérdőjeleződik. Amúgy mellékesen súlyosabb büntetéseket irányoznak elő annak a rendkívül modern bűnnek a megbüntetésére, amelyet „online gyűlölködésnek” neveznek, és amelyet hajdanában véleménynyilvánítási szabadságnak hívtunk.

Voltaire hazájában egyre életveszélyesebb a kor szellemével szemben álló gondolkodásmód. Az egyesülési szabadság hazájában egyre több beszámolót kell készítenie azoknak, akik valamire összefognak. És ahogyan lenni szokott, az ördög a részletekben rejlik: az államilag támogatott egyesületek által aláírandó „köztársasági kötelességvállalási szerződésben” szerepel például a „férfi-női egyenlőség” kötelezettsége, nos, képzeljük csak el, mivel jár ez egy csak hölgyekből álló olvasókör esetében. Más: vajon hogyan lehet működtetni az állammal szerződést nem kötő magániskolákat, ha betiltják a gyermek családban történő oktatását? Márpedig a leendő törvénynek ilyenek az alapelvei.

Ártalmas mellékhatások

És éppen itt van a probléma. A radikális iszlám elleni fellépés üdvös szándékáért nagy árat kell fizetni: olyan rendelkezések születnek, amelyek hallatlan módon támadják azokat a szabadságjogokat, amelyek szolgálatát és védelmét a Köztársaság történelmi hivatásának tekinti. Ezek a mellékhatások, amelyek a társadalmi és személyes életben érzékelhetők, a háborús jogalkotás körébe tartoznak: a radikális iszlámot bombázzák, és nem számít, vajon néhány bomba a szomszédos házakra fog-e hullani: az oktatás, a vallásgyakorlás, sőt a gondolatszabadság otthonaira. A radikális mecset van a célkeresztben, de a bomba a plébániatemplomot éri. Ha háború van, hát háború van, nyilván.

Ha úgy vesszük, ezzel a törvénnyel az iszlamizmus már el is érte első célkitűzését: sikerült Franciaországot rávennie arra, hogy megtagadja önmagát ahhoz, hogy meg tudja menteni magát. Ez nem volt végzetszerű. Fontos, hogy zavaros, baljós időkben erősen kitartsunk értékeink mellett, mindenekelőtt szabadságunk mellett, hogy önmagunk maradjunk. Ne a határainkat nyissuk meg és a szellemünk felett gyakoroljunk ellenőrzést, hanem inkább a szellemünk legyen nyitott és a határainkat ellenőrizzük jobban. Akkor a haditörvény helyett majd a béke törvényét leszünk képesek elgondolni. Franciaország keresztény eszménye, amely „a Köztársaság értékeinél” felsőbbrendűbb és ősibb, most –még inkább, mint valaha – az egyetlen választ jelenti a civilizációnkat fenyegető veszélyre – zárja elemzését az Aleteia.