Folyamatban van a zsidókat mentő mártír házaspár és családjuk boldoggá avatása

A lengyel katolikus házaspár, Józef és Wiktoria Ulma a náci megszállás idején zsidó családokat bújtatott a házában, ezért a német megszállók gyermekeikkel együtt kivégezték őket. A katolikus egyház elismeri, hogy vértanúhalált szenvedtek hitükért és a felebaráti szeretet hősies gyakorlásáért, így a család boldoggá avatása hamarosan megtörténhet.

A II. világháború kezdetekor Józef Ulma (szül. 1900) Markowa község tekintélyes polgára volt, részt vett a társadalmi életben és a helyi katolikus ifjúsági egylet munkájában. Szakképzett kertész és méhész volt, selyemhernyókkal is foglalkozott. Felesége, Wiktoria 1912-ben született. Életét a háztartás vezetése és a családanyai hivatása töltötte ki. Az Ulma házaspár mélyen vallásos volt, gyarapodó családjuk aktívan bekapcsolódott egyházközségük életébe is. Kemény munkával, kitartással sikerült egy nagyobb, 5 hektáros földbirtokot vásárolniuk Wojsławice községben, és már a költözést tervezgették, amikor kitört a háború.

Markowában 20-30 zsidó család élt. A háború megpecsételte sorsukat, a német megszállás alatt elhurcolás és halál várt rájuk. Az Ulma család ezt nem nézte tétlenül. Saját biztonságukkal nem törődve, a felebaráti szeretet parancsának engedelmeskedve 1942 nyarán és őszén 8 zsidó személynek adtak menedéket a házukban, befogadtak egy apát négy fiával, és egy asszonyt a lányával és egy másik kislánnyal együtt.

Józef Ulma a padláson rejtette el őket. Másfél esztendeig éltek ott. Bujkálásuk ideje alatt megtanulták, hogyan segítsenek Józefnek mellékjövedelemhez jutni, hogy hozzájáruljanak eltartásuk költségeihez. A férfiak segítettek bőrcserzésben, fűrészárut készítettek, tűzifát vágtak.

Ulmáékat Włodzimierz Leś, a kollaboráns kék rendőrség (Granatowa policja) tagja jelentette fel. Ez az ember 1944 tavaszán megszerezte a zsidó Szali család Łańcut város melletti birtokát, és meg akart szabadulni a birtok jogos tulajdonosaitól.

1944. március 24- re virradó éjszaka az Ulma házaspár otthon aludt hat gyermekével. Stanisława 8, Barbara 7, Władysław 6, Franciszek 4, Antoni 3, Maria pedig 2 két éves volt, és Wiktoria napokon belül várta hetedik gyermeke születését.

A kora hajnali órákban a német rendőri egység körülvette Ulmáék faluszéli házát. Mind a nyolc zsidó személyt elfogták, egy szemtanú szerint tarkón lőtték őket. Ezután a német csendőrök megölték az állapotos Wiktoriát és férjét is, hogy a falubeliek lássák, milyen büntetés vár a zsidók rejtegetőire. Szüleik holttestét látva a hat gyermek sírni, sikoltozni kezdett, mire pár perc múlva a különítmény vezetője az ő lelövésükre is parancsot adott, hogy „ne legyen velük tovább gondja a közösségnek”.

Pár percen belül 17 embert öltek meg a németek. Az Ulma család házát feldúlták és kifosztották. Parancsukra a falubeliek elásták az áldozatokat.

Pár nap múlva a sötétség leple alatt néhány markowai férfi kihantolta Ulmáék holttesteit, és koporsóba fektetve temette el újra. Valószínű, hogy a tömegmészárláskor Wiktoria vajúdása megindult, mert az exhumálás egyik szemtanúja így emlékezett: „Amikor Wiktoria testét a koporsóba fektettem, észleltem, hogy várandós. A gyermek nem tudott megszületni , de feje és mellkasa már látható volt.”

Izrael és Lengyelország is elismerte hősiességüket

Józef és Wiktoria Ulma 1995. szeptember 13-án posztumusz megkapták az izraeli Jad Vasem Intézettől a Világ Igaza címet.

Az Ulma család sorsa jelképévé vált azon lengyelek mártíromságának, akiket a németek zsidók támogatása miatt öltek meg. 2016. március 7-én Andzej Duda lengyel elnök jelenlétében megnyílt Markowában a II. világháborúban zsidókat védelmező lengyelek múzeuma, amelyet az Ulma családról neveztek el. A múzeum emléket állít valamennyi lengyelnek, aki zsidókat mentett a holokauszt idején.

Lengyelország elnökének határozata értelmében március 24-ét, a markowai tragikus események évfordulóját a német megszállás alatt zsidókat mentő lengyelek emléknapjává nyilvánították.

A katolikus Egyház megindította a boldoggá avatási folyamatot

A római katolikus egyház az illetékes peplini egyházmegye szintjén 2003-ban megindította az Ulma család boldoggá avatásának eljárását. Ügyüket belefoglalták a II. világháború alatt vértanúságot szenvedett 122 lengyel mártír ügyét felölelő eljárásba, ami akkor indult. Azonban 2007 márciusában a Szentszék Szentté Avatási Ügyek Kongregációja – Przemyśl érseke kérésének helyt adva – kivette az Ulma családot a közös eljárásból, így a további lépések egyedileg történnek majd.

2022. december 18-án Ferenc pápa tiszteletreméltónak (venerabilis) nyilvánította a teljes Ulma családot, és azt mondta, hogy 2023-ban boldoggá avatásuk is megtörténik.

A római katolikus egyház az illetékes peplini egyházmegye szintjén 2003-ban megindította az Ulma család boldoggá avatásának eljárását. Ügyüket belefoglalták a II. világháború alatt vértanúságot szenvedett 122 lengyel mártír ügyét felölelő eljárásba, ami akkor indult. Azonban 2007 márciusában a Szentszék Szentté Avatási Ügyek Kongregációja – Przemyśl érseke kérésének helyt adva – kivette az Ulma családot a közös eljárásból, így a további lépések egyedileg történnek majd.

2022. december 18-án Ferenc pápa tiszteletreméltónak (venerabilis) nyilvánította a teljes Ulma családot, és azt mondta, hogy 2023-ban boldoggá avatásuk is megtörténik.

Az eljárás egyházmegyei szintjén olyan döntés született, hogy a hat Ulma gyermeket is belefoglalják az eljárásba, szüleik hite alapján. Felmerült az anyaméhben meghalt gyermek kérdése. A szentté, ill. boldoggá avatási eljárásra vonatkozó rendelkezések viszont világosan kimondják, hogy a katolikus egyházban szentté vagy boldoggá avatandó jelöltek vezeték- és keresztnevének ismertnek kell lennie.

2022. december 17-én Ferenc pápa jóváhagyta a Szentté Avatási Dikaszterium 16 határozatát, köztük azt is, amely elismeri Józef és Wiktoria Ulma és hét gyermekük vértanúságát. Ezáltal a hetedik gyermek vértanúságát is elismerte az egyház, valamint elfogadta, hogy a család a hit iránti gyűlölet (odium fidei) következtében szenvedett halált. Ezzel megnyílt az út akár a szentté avatás felé is. Eddig nem volt rá példa, hogy az egyház egész családot emelt volna oltárra.

Az Ulma család kilenc tagjának várhatóan küszöbön álló boldoggá avatása nagy teológiai és pasztorációs jelentőségű, és sokkal messzebbre mutat, mint a markowai vértanúk egyszerű tisztelete.

Jól tudjuk, hogy a szentként vagy boldogként való elismerésnek vannak feltételei, többek közt az, hogy a jelöltek önként és őszintén határozták el életüknek másokért való feláldozását, hogy haláluk előtt gyakorolták a keresztény erényeket, hogy szentség hírében álltak, és hogy haláluk után közbenjárásukra bizonyított csoda történt. Az Ulma szülők a zsidó családot befogadó hősies elhatározásukért nemcsak saját életükkel, de gyermekeik életével is fizettek. A gyermekek koruk miatt aligha lehettek tudatában, hogy miben vesznek részt és mi történik körülöttük. Szentként vagy boldogként való elismerésük azt jelenti, hogy az egyház a legkisebb Ulma gyermeket is – és a meg nem születettet is – vértanúnak tekinti, akik a hitért és Krisztus hősies követéséért haltak meg.

Az Aleteia emlékezteti olvasóit, hogy „a kisgyermekek boldoggá avatása a keresztség fontosságának hangsúlyozását szolgálja. Az egyház rendíthetetlen bizonyossággal hiszi, hogy üdvözülnek azok a megkeresztelt gyermekek, akik a személyes bűn elkövetését megengedő tudatosság és akarat kialakulása előtt halnak meg.”

„Sőt a legfiatalabb, még világra nem jött gyermek esetében az, hogy hamarosan boldogként tisztelik majd szüleivel és megkeresztelt testvéreivel együtt, fontos szempontot nyújt a keresztelés előtt meghalt gyermekek sorsának egyházi értelmezéséhez. Ez a gyermek vérkeresztséget nyert azáltal, hogy anyjával együtt szenvedte el a vértanúhalált” – magyarázza az Aleteia cikke.