belle collective QdFkiLk5onU unsplash Custom

Nagy Szent Gergely tanácsai a házaspároknak

Gergely pápa arról ír, hogyan lehet minden házasság boldogabb, és hogyan válhat vigasztalás és bátorítás forrásává az örök élet felé vezető úton.

Nagy Gergely 590-ben lett pápa, és 604-ben bekövetkezett haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Római nemesi családból származott, és egy olyan időszakban választották meg egyházi vezetőnek, amikor a régi római rend felbomlóban volt; a kormányzat egyre kevésbé volt hatékony, és az egyház lett az a társadalmi erő, amely Róma városát összetartotta. A pápa nemcsak az egyház szellemi vezetője volt, hanem a város legbefolyásosabb polgári vezetőjévé is vált. Emiatt Gergely pápának nem csak adminisztratív feladatokkal kellett megbirkóznia, hanem egy kihívást jelentő reformprogrammal is az egyházon belül.

Gergely pápa azért merte felvállalni ezt az eléggé ijesztőnek tűnő feladatot, mert őszintén szerette és boldognak akarta látni Isten népét. Reformmozgalmának részeként megírta A lelkipásztorság törvénykönyve című könyvet, amelyben arra tanítja a papságot, hogy hogyan tudnák jobb tanácsokkal ellátni a hozzájuk fordulókat. Erkölcsi tanácsadói szerepükben különösen hasznos, ha a papok megértik az élet különböző szakaszaiban lévő embereket. Nem mindenkinek ugyanarra a tanácsra van szüksége. Ami az egyik ember számára hasznos, az a másik számára káros lehet.

Gergely pápa könyve, A lelkipásztorság törvénykönyve egyfajta szabályzat a papoknak ahhoz, hogyan legyenek érzékenyek ezekre a különbségekre. Az egyik fejezetben például különbséget tesz az egyedülállók és a házasok szükségletei között. A továbbiakban felvázol néhány alapvető tanácsot a házas emberek számára. Ezek a tanácsok ma is nagyon is aktuálisak.

Soha ne felejtsd el, hogy Isten a házasságod része

Gergely azt írja:

„A házasokat figyelmeztetni kell, hogy míg egymás iránti kölcsönös kötelességeikkel gondolnak, úgy igyekezzenek tetszeni egymásnak, hogy vissza ne tessenek Teremtőjüknek” (fordítás itt)

A házasság mindenekelőtt egy olyan kapcsolat, amelyben férfi és nő egy testté válnak azzal a céllal, hogy segítsék egymást a mennybe jutni. A házasok számára a szentséghez vezető sajátos út az, ahogyan az évek során kibővítik szerelmüket. Ez úgy valósul meg, hogy egyrészt elmélyítik egymás iránti hűségüket és figyelmüket, másrészt, – ha Isten is úgy akarja – gyermekeik születnek, akikkel egyre inkább megoszthatják szeretetüket. Természetesen két ember azért házasodik, mert örömet akarnak szerezni egymásnak, hogy ezáltal maguk is bővelkedjenek benne. Ez a természetes szeretetvágy jó dolog, bátorítandó.

Vigyázzatok azonban – figyelmeztet Gergely -, hogy a kapcsolatban legyen helye Istennek, és ne merüljetek ki egymás rossz szokásainak kényeztetésében. Szégyen lenne, ha az egyik házastárs önző vágyaival lehúzná a másikat. Biztos vagyok benne, hogy sok apró dolog van, amiben egy házaspár engedékenyen kényezteti a másikat, ahelyett, hogy egymást erősítenék.”

Bizonyos értelemben ez logikusnak tűnik, hisz a házaspárok szeretnék minimalizálni a konfliktusokat, és szeretnének tisztelettudóak lenni. Ugyanakkor mennyivel harmonikusabb lenne a kapcsolat, ha mindkét partner elkötelezett lenne abban, hogy közelebb vezesse egymást Istenhez! Ezzel szemben milyen szomorú lenne, ha az egyik házastárs végül arra késztetné a másikat, hogy lelkiismeretét elhallgattatva hozzon döntést, hogy így őrizze meg a békét az otthonában. A házasfelek úgy segíthetik egymást a legjobban, ha egymást bátorítják a hitben. Így virágzik és növekszik a szeretet.

Ne engedjétek, hogy felemésszenek a mindennapok problémái

Ideális esetben egy házasságban “reménykedni kell azokban a dolgokban, amelyek Istentől származnak, mintegy a közös út gyümölcseként”. Ennek okán a házasság nem merülhet ki a mindennapok feladatainak megoldásában.

Más szóval, a házasság egyszerre szolgálja életünk mostani, konkrét örömét és boldogságát, és az örök boldogságot is. Nem tudom, hogyan éltek a házaspárok Gergely korában, de tudom, hogy a mi időnkben könnyű teljesen elmerülni a mindennapi gondokban és tevékenységekben. Számlákat kell fizetni, gyerekeket kell nevelni, sportedzéseket kell beütemezni, el kell mosogatni, és rendben kell tartani a házat. Egész napokat tudok eltölteni úgy, hogy csak a gyakorlati gondokra koncentrálok. Amikor a feleségemmel van egy nyugodt pillanatunk, akkor a háztartás számára elintézendő dolgokról beszélgetünk, vagy a nap eseményeiről.

Ezek igazából kellemes beszélgetések, élvezzük egymás társaságát. És nem hiszem, hogy Gergely azt mondja, hogy a házaspároknak csak úgy el kellene felejteniük a jelzálog kifizetését, a gyerekeket ott kellene hagyniuk a fociedzésen, és az egész napot a templomban kellene tölteniük. Inkább úgy látom, hogy gondosan fenn kell tartani azokat az alkalmakat, amikor együtt áldhatjuk az Istent és imádkozhatunk, és ez élvezzen mindig elsőbbséget. Amikor a mindennapi teendőinket végezzük, tartsuk szem előtt, hogy a rendeltetésünk az, hogy a mennybe jussunk, és mindennek magasabb rendű célja van, beleértve a házasságunkat is. Egyszerűen nem szabad megfeledkeznünk a létezésünk valódi okáról, ami nem más, mint hogy megismerjük Istent, és örökké szeressük őt.

Mielőtt javulást követelnénk a házastársunktól, javuljunk meg mi magunk!

A pápa ezt írja:

Azt kell tanácsolni nekik, hogy ne azon aggódjanak annyira, hogy mit kell elviselniük a házastársuktól, hanem gondoljanak arra, hogy mit kell elviselnie a házastársuknak miattuk.”

Ez az utolsó tanács olyan szabály, amelyet ha életünkben valóban követnénk, sokkal boldogabbá tennénk a házasságunkat. Elég könnyű a másikat hibáztatni, ha egy kapcsolatunk zátonyra fut. Egyszerű dolog rámutatni arra, hogy mi a baj a házastársunkkal, és elmagyarázni neki, hogyan lehet azt kijavítani. De sokkal nehezebb meglátni a hibát magunkban, és megváltoztatni magunkat. Ez részben azért van, mert bennünk él az igazságtalanság érzése: nem igazságos, hogy én igyekszem tisztán tartani a konyhát, amikor ő nem teszi, nem igazságos, hogy én sportolok és formába hozom magam, amikor ő csak a kanapén heverészik, nem igazságos, hogy nekem kell felelősségteljesnek lennem és félretennem nyugdíjas korunkra, amikor ő csak szórja a pénzt.

Én viszont a következőt tapasztaltam: ha én jobbá teszem magamat, a feleségem boldogabb lesz, és ennek következtében könnyen és fáradság nélkül jobbá válik ő maga is. Vagy hogy egy sokkal gyakoribb forgatókönyvet írjak le: amikor ő kegyes és nagylelkű velem, akkor én is kegyes és nagylelkű akarok lenni vele. Nem kell panaszkodnia vagy követelőznie ahhoz, hogy meggyőzzön arról, hogy jobb legyek. Megmutatja nekem a jobb utat. Együtt boldogulunk.

Ezzel a három egyszerű tanáccsal Nagy Szent Gergely megmutatja, hogyan lehet bármelyik házasság boldogabb, és ami még fontosabb, hogyan válhat a vigasztalás és a bátorítás forrásává az örök élet felé vezető úton.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük