Exorcisták: 9 gyakorlat, melyet az ördöggel való harc során kerülni kell
Az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége aggodalmát fejezte ki azok miatt a téves gyakorlatok miatt – beleértve azokat is, melyeket néhány pap űz -, amelyek összezavarják a híveket, akik viszont segítséget keresnek, hogyan nézzenek szembe az ördög esetleges rendkívüli cselekedeteivel.
A szövetség – amely mintegy 900 exorcistát számlál világszerte – honlapján, egy január 6-i cikkében figyelmeztetést adott ki annak érdekében, hogy „megadja a szükséges felvilágosításokat ahhoz, hogy megfelelő módon tudja biztosítani az isteni irgalmat az exorcista szolgálaton keresztül.”
A szövetség azért publikálta a cikket, mert „néhány lelkipásztori gyakorlatnál észrevették, hogy a Krisztus megsebzett testének való szolgálat helyett csak annak szenvedését fokozza, valamint dezorientálja az embereket.” Az ördögűzők arra kérik a katolikusokat, hogy vegyék figyelembe a beszámolóban lévő támpontokat, hogy „elkerüljék azokat a magatartásokat és módszereket, melyek nincsenek összhangban az Úr Krisztus hiteles munkájával.”
A szöveg kitér arra is, hogy napjainkban növekszik az exorcistákat felkeresők száma az emberi kíváncsiság hatására, vagy azért, mert meg vannak győződve arról, hogy „az ördög rendkívüli tevékenységének az áldozatai”, legyen az zaklatás, megszállottság, birtoklás vagy megátkozás.
Azonban az ördögűzők felhívják a figyelmet arra, hogy vannak esetek, melyek során ez a meggyőződés – melyet szigorú vizsgálatnak vetnek alá – gyakran „olyan emberektől származik, akiknek semmilyen specifikus kiképzésük nincs az ügyben, és nincs felhatalmazásuk az illetékes ordináriustól, továbbá szakszerűtlenül viselkednek és zavart keltenek Isten népe között”.
Tehát az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége a következő kilenc téves lelkipásztori gyakorlatra figyelmeztet, melyek megzavarhatják az embereket, akik a gonosz rendkívüli cselekedetétől keresnek szabadulást.
1. Rögtönzés és szenzációhajhászás
A szövetség rögtön az elején azon papok, felszentelt személyek és világiak magatartását bírálja, akik megfelelő képzés és püspöki megbízás nélkül, „ahelyett, hogy beszámolnának a gonosz esetleges rendkívüli tevékenységének az eseteiről” egy exorcistának, „a szabadítás olyan önkényes módszereit” alkalmazzák, melyeket a püspök nem engedélyezett.
„Még súlyosabb, ha lebeszélik arról a híveket, hogy forduljanak az egyházmegye hivatásos ördögűzőjéhez, ehelyett nézzenek más, ismertebb ördögűzők után, akiknek ’sokkal nagyobb hatalmuk van’ vagy (állítólag) sokkal jobban tudják észlelni a rendkívüli démoni tevékenységeket.”
2. Az ördög tevékenységére, és nem az evangéliumra való odafigyelés
A szövetség kiemeli, hogy „sajnálatos, hogy egyesek, ahelyett, hogy Jézus Krisztus örömhírét hirdetnék, amely megszabadítja az embert a gonoszság és a bűn szolgaságától, kizárólag az ördög jelenlétére és tevékenységére koncentrálnak”, elhitetvén a segítséget keresőkkel, hogy „egyedül az imák és az áldások vég nélküli ismételgetésétől függ a szabadulás”. Holott Krisztus békéjét „csak az Isten igéjéből táplálkozó jócselekedetek, az imádság, az Oltáriszentséghez és a gyónáshoz való gyakori járulás, valamint a Szeplőtelen Szűz iránti hiteles tisztelet által lehet elnyerni.”
3. Hanyag megkülönböztetés
A szövetség sajnálkozását fejezi ki, hogy egyes papok, de még exorcisták is figyelmen kívül hagyják „a komoly és szigorú megkülönböztetést, melyet az Exorcizmus Szertartásának Praenotanda-ja (irányelvei) írnak elő”, és „a katolikus hittől idegen szempontokat alkalmaznak, melyek ezoterikus vagy New Age-eredetű fogalmakat helyeznek előtérbe.” A cikk arra figyelmeztet, hogy ez a fajta megközelítés „elfogadhatatlan, valamint ellentétes az Egyház hitével és tanításával.”
4. Babonás gyakorlatok
A szövetség azokat is kritizálja, akik babonás procedúrákat alkalmaznak. Ilyen például, ha „a lehetséges gonosz beazonosítása végett fényképeket vagy ruhadarabot” kérnek, valamint ha megérintik „a hívek bizonyos testrészeit, hogy ’diagnosztizálják a rosszakaratú entitások jelenlétét’ vagy ’kiűzzék a negativitást’.” Továbbá, ha olyan szentelmények szakszerűtlen használatát javasolják, mint a víz, a só vagy a szentelt olaj, vagy „ahogyan néhányan hívják: ’ördögűzős olaj’.”
A cikk felszólít arra, hogy „ezek a helytelen magatartások – melyek a babonás mentalitást és gyakorlatot táplálják, sértik a testnek, a Szentlélek templomának a méltóságát, továbbá növelik a megszentelt tárgyak mágikus használatát.”
5. Hozzá nem értő személyek bevonása
A cikk leszögezi, hogy „hogy elfogadhatatlan, mikor bizonyos papok vagy lelkipásztori munkatársak együttműködnek úgynevezett ’lélekdoktorokkal’ vagy állítólagos karizmatikusokkal” oly módon, hogy a szenvedőhöz küldik őket ahelyett, hogy a püspökök által kinevezett exorcistákkal vennék fel a kapcsolatot.
„Még rosszabb, ha maga az egyházmegyei ördögűző ruházza át ezekre az emberekre azt a feladatot, melyet az Egyház bízott rá, vagyis azt a felhatalmazást, hogy megállapítsa a valódi, rendkívüli démoni tevékenységet.”
A szövetség emlékeztet arra, hogy az exorcistának felelősséget kell vállalnia mások szenvedése iránt, és „nem hagyhatja ki a személyes megállapítást…, hogy bizonyítsa az ördög lehetséges rendkívüli tevékenységét”, így biztosítva az áldozatok lelkipásztori gondozását.
6. Az orvostudomány és a pszichológia figyelmen kívül hagyása
A szövetség azt mondja, hogy az exorcista nem csupán a hagyományos kritériumokat követi, hogy meghatározza, vajon egy személy az ördög rendkívüli tevékenységétől szenved-e, hanem a rutinosabb exorcisták tapasztalataira, sőt, bizonyos esetekben „orvosi és pszichiátriai szakértők tanácsára” is támaszkodik.
Az ördögűzők tehát azt hangsúlyozzák, hogy nem lehet „kizárni eleve a pszichológiával, pszichiátriával, illetve más pozitív tudományágakkal való konzultációt, ami egyes eseteknél segít megérteni a betegségek eredetét, ha azok gyökere nem feltétlenül természetfeletti.”
„Ez a magatartás nemcsak félrevezető, hanem felesleges kockázatoknak teszi ki az embereket, figyelmen kívül hagyva a modern orvostudomány és pszichológia” néha döntő hatású hozzájárulását.
7. Meggondolatlan és káros állítások
A szövetség mindenki figyelmét felhívja arra, hogy ne essenek „abba az aggodalmaskodó vágyba, hogy (valaki) szenvedésének döntő okát mindenáron egy rendkívüli démoni tettnek tulajdonítsák”, különösen anélkül, hogy előzőleg ne került volna sor komoly beigazolódásra.
8. A boszorkánysággal kapcsolatban
A cikkben a szövetség megjegyzi, hogy bár a varázslás gyakorlását széles körben alkalmazzák, nem szabad beleesnünk abba a „rémült magatartásba”, hogy minden gonosz és szerencsétlenség, mely az ember éri, innen eredeztethető.
Az exorcisták kifejtik, hogy „a józan ész és a tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy gonoszság oka valóban a boszorkányság, akkor az emberek megszabadításához haszontalan és irreleváns dolog a törekvés annak beazonosítására, illetve annak bizonygatása az embereknek, hogy ők áldozatok voltak. Ráadásul káros is, mivel a „gyűlölet érzését” kelthetik az átok feltételezett szerzői felé.
Ellenben fel kell hívni az illető figyelmét „az Egyház által felajánlott kegyelem gyógyító hatásaira”, és okvetlenül megtanítani arra, hogy „Isten nem hagyja magára azt a teremtményét, akit megpróbáltatás ér, valamilyen módon együtt szenved vele, ugyanakkor kegyelmével támogatja és vigasztalja is.”
Hasonlóképpen, „annak a meggyőződésnek a tanítása, hogy ha minden szenvedést, mely az élet során érhet minket, akár valamilyen gonosz által is, szeretettel elfogadunk és felajánlunk Istennek, a gonoszt jóra fordítja.”
9. Generációs gyógyítás (a családfa gyógyítása)
A szövetség szintén figyelmeztet az úgynevezett generációs (generációk közötti) gyógyítás hibájára, és kifejezi nemtetszését amiatt, hogy „néhány pap, de még exorcisták is” alkalmazzák ezt a gyakorlatot, mint olyan ’sine qua non’ (elengedhetetlen) feltételt, „amely nélkül nincs sem gyógyulás, sem szabadulás, nem is sejtvén azt, hogy milyen ártalmas mind az emberekre, mind pedig a hitükre, illetve nem gondolva az embereknél egzisztenciális szinten elszenvedett következményekre.” „Sok helyi püspöki konferencia eljárt már ebben az ügyben, megadván a doktrinális okokat, hogy bemutassák: ezeknek a gyakorlatoknak nincsen biblia és teológiai alapjuk.” A szövetség példaként említi a spanyol püspöki konferencia legfrissebb doktrinális iránymutatását a témában.
A félelem elűzése
A fenti praktikákon kívül a szövetség cikke arra is emlékezteti az olvasókat, miszerint az ördögűzők arra vannak hivatva, hogy Krisztus békéjét hagyják működni bennük, elutasítva a félelem minden formáját, mert „bármilyen ok is váltja ki, ha tápláljuk, az a hit meggyengüléséhez és az Istenbe vetett bizalom elvesztéséhez vezet.”
Az ördög arra használja a félelmet, „hogy visszarántsa az embert a szolgaságba”; így az a pap, aki fél az ördögtől „a szolgálata teljesítése során vagy a mindennapi életben, nem gyakorolhatja az exorcizmus szolgálatot anélkül, hogy saját lelki életét ne tenné ki komoly veszélynek, különösen ha a bizalom ápolása, valamint az Isten irgalmára való teljes ráhagyatkozás helyett több-kevesebb babonás gyakorlattal próbálta orvosolni azt.”
„A Bibliában legalább 365 alkalommal hangzik el Istennek az a felszólítása, hogy ne féljünk”
– jegyzi meg a szövetség.
Exorcizmus, mint Istennek és az örömnek a megtapasztalása
A cikk kiemeli, hogy bizonyos filmek hozzájárultak ahhoz, hogy „sötét, bizarr és hátborzongató kép alakuljon ki az ördögűzés szentelményéről”, továbbá „morbid kíváncsiságot ébresztettek a természetfeletti iránt.”
A szövetség viszont arról biztosít, miszerint a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a szolgálat „telve van mélységes örömmel”, mivel tagjai tanúbizonyságot tesznek „a feltámadt Krisztus hatalmas erejéről”, valamint a Szeplőtelen Szűz, a szentek, a boldogok és az angyalok közbenjárásáról, akik „hűséges szolgái a Magasságosnak.”
„Éppen ezért minden exorcistának az a fő feladata, hogy békét és reményt adjon, kerülje az olyan gesztusokat és viselkedéseket, melyek zavart okoznak és félelmet táplálnak, követvén Pál apostol felszólítását: ’ Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok’ (1Kor 11,1)”
– írja az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége.
Írta: Eduardo Berdejo
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Catholic News Agency
INRI,
tessekmondani mikor lesz a katolikus baba-mama hittanosoknak ęs a tipegömiset ünneplöknek nem zetközi papi mozgalma? Ahogyan Lupuszatya felepitette a piar gimnazium, iskola és ovoda utanpotlását szivos hetenkenti rendszeres ilyeten hittan és liturgia programokkal? Az anyák 100% -os bevonasával. FrakasIstván atya aki most Makkosmárián szolgál. Miért nem látni hasonlot? Sehol sem? Mise, szentáldozás ima, menyassony völegény esküvö, baba, sok és sikeres munka sorrendben? Hol vannak ezek a csoportok? És hol a szövetségük? Hol vanbak az elsöáldozok szüleinek országos szövetségei? Vagy a bęrmálkozoké? Vagy a tarskeresöké? Nagycsalados szövetseg az van hála Istennek. A jövöt a baba-mama plebaniai foglalkozasok es misek szerint lesz lehet meglātni. Ez örömforrás. Jezusossan. Osli moolygos Madonna Könyörögj ęrettünk.