A tizenévesek kevesebb mint fele állítja azt, hogy van egy közeli barátja. A felnőttek statisztikái is borzasztóak. Nézzük csak meg, miről is van szó.
Amerikában már a COVID-19 világjárvány előtt is válságban volt a barátság. A jelentések szerint az ezredfordulós nemzedék a legmagányosabb generáció; csaknem egyharmaduk azt mondta, hogy ideje legnagyobb részében magányos, vagy akár állandóan az. Az idősebb generációk esetében sem volt jobb a helyzet. Az 1990-es évek óta az emberek már nem számolnak be arról, hogy a szomszédjukban lakna egy közeli, személyes barátjuk, holott ez korábban gyakran előfordult.
A COVID-19 világjárvány óta a válság elmélyült. A CDC (Betegségek Ellenőrzésével és Megelőzésével foglalkozó Központ) jelentése szerint a tizenévesek kevesebb mint fele érzi úgy, hogy van egy közeli barátja. A tinédzserek több mint 40%-a szomorúságot és reménytelenséget érez, és ötből egy fiatal (19,9%) már komolyan fontolgatta az öngyilkosságot.
Mit lehet tenni? Kezdetnek számoljunk le néhány mítosszal a barátságról.
Első mítosz: Sok igaz barátod lehet.
“A Biblia azt mondja, hogy egy vagy két barátunk legyen” – mondta Ferenc pápa egy argentin rádióállomásnak. Hozzátette, hogy amióta pápa lett, mindenki a barátja akar lenni.
“Úgy érzem, hogy engem csak használnak olyan emberek, akik a barátaimként mutatkoznak be, és akiket életemben csak egyszer vagy kétszer láttam” – mondta Ferenc pápa. „Ebből akarnak hasznot húzni. Ilyen tapasztalata mindenkinek van.”
Alasdair MacIntyre filozófus szerint tulajdonképpen manapság a legtöbb barátság ilyen – ezt hívják “hálózatépítésnek”. Ezzel nincs is baj, de szükségünk van igazi barátokra is.
Második mítosz: Elég, ha csak időnként jelentkezünk a barátainknál.
Valójában a barátok számára (és mellesleg a szülők számára is) a szeretet másik neve az IDŐ. „Türelem és idő kell a két ember közötti jó barátság összekovácsolódásához” – mondta Ferenc pápa a fiataloknak.
XVI. Benedek pápa, a barátság másik apostola azt mondta: „Mindig is úgy tartották, hogy az igaz barátság az egyik legnagyobb jó, amit bárki is megtapasztalhat. Ezért vigyáznunk kell, hogy soha ne kicsinyeljük le az értékét.”
Tekintsük a barátságot inkább utazásnak, ne pedig végcélnak. Vagy még inkább keresésnek. „Az élet nem csak események vagy tapasztalatok egymásutánja, hanem az igaznak, a jónak és a szépnek a keresése” – mondta Benedek.
Harmadik mítosz: Az online barátságok soha nem lehetnek igazi barátságok.
Semmi baj nincs azzal, ha valaki online talál barátokat.
“A közösségi média tud építő lenni, erényes emberekhez és erényes barátságokhoz, s ezáltal végső soron Istenhez vezethet” – mondta Theresa Aletheia Noble nővér, a Szent Pál Lánya szerzetesrend tagja. „A médiabarátság nem feltétlenül kevésbé ideális, mint a valós életben létező barátság” – tette hozzá, és felsorolt olyan barátságokat, amelyek levelezés formájában léteztek.
Tulajdonképpen lehet, hogy az emberek éppen ezt keresik, amikor online “barátkoznak” és “követnek” valakit. Egyszer azt posztoltam a Facebookra: “A közösségi média lehet isteni adomány, segíthet összekapcsolni és elmélyíteni azokat a barátságokat, amelyek elsősorban éppen a technika miatt szakadtak meg” – írtam akkor. – “Vagy pedig lehet az ördög eszköze, amely által mindannyian nárcisztikus önreklámozóvá válunk, olyan emberekké, akik naponta többször is világgá kiáltják, hogy ők a világegyetem középpontjai.”
Ellen Rossini barátom erre azt válaszolta: “Nem annyira nárcisztikusak és “a világegyetem középpontjai” vagyunk, mint inkább nagyon is emberiek és másokat igénylők. Kiáltásunk a magányos szív kiáltása (és mindannyian magányosak vagyunk): ’Itt vagyok, és ahhoz, hogy valódi legyek, szükségem van arra, hogy szeretetet adjak és kapjak, hogy megérintsek másokat’.”
Ellen ugyanakkor rámutatott az online barátságok hiányosságára is. „A technológiával kapcsolatban az a furcsa, hogy úgy tűnik, exponenciálisan kínálja a társadalmi kapcsolatokat. De az emberek nem így vannak megalkotva. Egyetlen személyes beszélgetés egy másik emberrel ezer vagy még annál is több tweettel vagy poszttal is felér”. (Lásd feljebb az első mítoszt.)
Negyedik mítosz: A Jézussal való barátság édes meg minden ilyesmi, de ez sem igazi barátság.
Valójában a Jézussal való barátság teljes mértékben valódi.
„Mindenekelőtt – írta Ferenc pápa – Jézus a barátság mintaképe. Jézus barátságot ápolt tanítványaival, és hűséges maradt hozzájuk még a válságos pillanatokban is.”
De Jézus igazi barát is. “A kereszten kitárt karjai ékesszólóan beszélnek arról, hogy ő egy olyan barát, akit semmi sem tud eltántorítani – mondta. – Ha hajlandó vagy találkozni az Úrral, ha engeded, hogy szeressen és megmentsen, ha össze tudsz barátkozni vele, és beszélgetni kezdesz vele, az élő Krisztussal, életed valóságáról, akkor olyan mélységes élményben lesz részed, amely képes megtartani egész keresztény életedet.”
Írta: Tom Hoopes
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia
