Propszt András Antal, azaz Antal testvér premontrei szerzetes. Erdődi (Erdély) származású, jelenleg Nagyváradon szolgál a rend erdélyi központjában. Antal testvér azonban rendi feladatai mellett csatlakozott a Katolikus.ma médiamisszióhoz. Ezzel az interjúval szeretnénk olvasóinkkal ismertetni új szerkesztőnket, akit ezúton nyilvánosan is köszöntünk a csapatban.
– Mi volt az a pont az életedben, ami során úgy döntöttél, hogy Jézusnak szenteled az életedet?
Mint tudjuk, tudják, egyszer csak elérkezik az ember életében az a pont mikor választania kell, hogy mit is csináljon és, hogy ki, illetve mi lehetne belőle. És elérkezik az első állomáshoz, amikor férfi válik belőle, hiszen döntenie kell. Tudjuk jól, hogy dönteni mindig nehéz, mivel a döntésünkkel tudunk jót is, de rosszat is tenni. És akkor jön a sok-sok kérdés, hogy mi is legyek: remek cégvezető, netalántán bankár, jó szakember az élet bármelyik területén, a családot is beleértve?
Mindenki erre vágyik: siker, előmenetel és jó családi élet. Magam is erre vágyakoztam, sőt néha-néha még ott van a kis bogár bennem, hogy mi lenne, ha mégis, tudod-ez, meg az, na, gyere jó lesz, csináljuk meg. Gondolom, hogy mindannyian átestünk már ezen, úgymond a „szomszéd fűje mindig zöldebb”.
És amikor te szépen tervezgeted a kis életedet, hogy hogyan is menjen szépen a maga kis kerékvágásában, akkor jön Ő (Jézus Krisztus), és beleszól mindenbe. Nyakon csíp, és csak annyit mond: „Jöjj és kövess engem!”, és te, mint aki szerelmes lettél, amit addig tettél és felépítettél elhagyod, mivel megszólított téged a Teremtőd, aki formált és megalkotott téged! Ígérve neked azt, ha mindenedet elhagyod és követed Őt, akkor megkapod érte jutalmadat.
– Premontrei szerzetes vagy. Minek köszönhetően lettél premontrei?
Elhagytam a világot azért, hogy a mi Urunkat szolgáljam, és premontrei szerzetes lettem. Igen érdekes ez a történet, mivel én mielőtt premontrei szerzetes lettem volna, azelőtt ferences rendi jelölt voltam Csíksomlyón 2009-ben. Ebben az évben volt Fejes Rudolf Anzelm, a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrend apátja, a Mária rádió igazgatója, és ebben az évben avatták a csíksomlyói stúdiót is. Amin ő is, és én is részt vettünk. Ő mint premontrei apát, én mint ferences jelölt (persze akkor még nem sejtettük, hogy egyszer rendtársak leszünk). Mindenesetre az Úr Jézus Krisztus akarta azt, hogy akkor és ott találkozzam az apát úrral, hiszen az eredménye, hogy 2012-ben beléptem a Szent István első vértanúról nevezett Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostságba, és már örökfogadalmas tagja is lettem.
– Mit kell tudni a premontrei rendről?
A premontrei rendről legalább annyit érdemes tudni, hogy a rendalapító atyánk nem más, mint: Szent Norbert, aki 1080-1085 között született a Köln melletti Xantenben a Gennepi grófok családjából származott. A család második gyermekeként és a kor szokásaihoz híven a másodszülöttet egyházi pályára szánták, amit ő teljesített is. Ezért már fiatalon megkapta szülővárosának Szent Viktorról nevezett társaskáptalanjában az egyik kanonoki stallumot. Majd három fontos keltezés az ő életében, ami a jobb belátásra ösztönözte őt: 1115-1116-18-19.
Kicsit kitérve, hogy hogyan alapította meg a rendjét és mikor: Bertalan laoni püspök ragaszkodott hozzá, és mindent elkövetett, hogy egyházmegyéjében tartsa őt. Ezért letelepedés céljából felajánlotta neki a laoni Szent Márton káptalant, de ő nem fogadta el. Ezért új helyet kereset a letelepedésre, melyet végül a Laon és Reims között elterülő Coucy-i redőség völgykatlanjának egyik tisztásán talált meg. A helynek a Prémontré nevet adta, mivel előzőleg álmában már látta ezt a helyet (pratum monstratum = megmutatott rét).
Ami még fontosabb, hogy 1121 karácsonyán az első 40 szerzetes fogadalomtételével megalakult maga a rend. És azért vagyunk ágostonos kanonokok, mivel az ő reguláját követjük.
Kvázi a rendnek két alapító atyja van: Szent Norbert a rendalapító, és Szent Ágoston a regulaadó atyánk.
A premontreiek már Szent Norbert életében letelepedtek hazánkban, s mivel Szent Norbert unokatestvére volt Szent Lászlónak, Árpád-házi királyaink különös jóindulattal segítették őket. A rend hagyománya szerint II. István király alatt jöttek be, s Váradhegyfokon volt az első alapítás 1130-ban még a rendalapító atyánk életében, és ennek a közösségnek vagyok én is a tagja.
– Szerzetesség és papság. Hogy vagy te ezzel?
A szerzetesség és a papság nagyon fontos a Katolikus Egyházban. A szerzetességet meg lehet élni úgy is, ha valaki felszentelt pap, de úgy is, ha nem felszentelt pap. Hiszen a Jóisten adja nekünk a hivatás kegyelmét. A Jóisten nekem csak szerzetesi hivatást adott, aminek én nagyonis örülök, hogy egy ilyen gyarló teremtményét ily magasztos feladattal bíz meg. A szerzetesi élet abban nyilvánul meg leginkább, hogy milyen a közösségi élet és ebben te hogyan tudsz elhelyezkedni és milyen hivatást kaptál az Úrtól; a feladatod ennek megtalálása ebben a szent közösségben.
– Sokan még mindig a középkorral azonosítják a szerzeteseket. Hogy néz ki egy napod?
A szerzetesség önmagába nem jelent bezártságot, kiváltképpen a premontrei rendnél, mivel a premontreiek lelkipásztori rend is eleve kint is éltek, meg bent is. Kint mivel pasztorációt végeztek, végeznek, bent mivel szerzetesek és a közösségi életet élnek.
A legfőbb programunk nekünk, premontreieknek a szent szertartás. A zsolozsma és a szentmise. Lelkipásztorkodás keretei. És amellett a mindennapi munka, kapálástól a sepregetésig minden benne van.
– Hogy lehet remeteéletet élni a XXI. században? Mit ad ez az életforma neked?
A premontreiek sohasem éltek remetei életet és erre rendi keretek között nem tudok válaszolni. Akkor élünk remeteéletet, amikor bevonulunk a cellánkba és kizárjuk a világ minden búját, baját és bánatát, és egyedül csakis az Úrral foglalkozol és felajánlod, felajánljuk neki a világ minden szenvedését.
– Mit csinálsz a szabadidődben?
A szabadidőmben leginkább szépirodalmat olvasok, regényeket, verseket általában Petőfitől. Pihenek, kocsit mosok, attól függ, hogy mihez van kedvem leginkább, hiszen ezt én választom ki magamnak, azért szabadidő.
– Mi az, amitől ma vonzóvá válik egy szerzetesi élet?
A mai világban szerintem az tesz vonzóvá valamit is, ami hiteles. A szerzetesi hivatásnál két lényeges pont van: első maga a meghívottság, tehát legyen hivatásod, második pedig a közösségi élet, hogy mennyire tudsz alkalmazkodni másokhoz.
– Mit üzennél az olvasóknak?
A kedves olvasóknak azt szeretném mondani és üzenni, hogy kérjék az Aratás Urát, hogy küldjön munkásokat, mivel az aratnivaló sok, de a munkás kevés. És a meglévő papokért, szerzetesekért adjunk hálát, hogy a Jóisten tartsa meg őket békében. Imádkozzunk mindannyiunkért is!