Mi a különbség a szentmise és az úrvacsora között?
Szerkesztőségünkbe egy kedves olvasónk a címben jelzett kérdést küldte be. Íme a válasz:
A római katolikus és a protestáns hitvallások a kérdésben a következőkben különböznek.
A római katolikus hit szerint a szentmiseáldozat Jézus Krisztus egyetlen keresztáldozatával egylényegű (azonos lényegű), hisz azonos a bemutató (Jézus Krisztus), az áldozat (Jézus Krisztus), csak a feláldozás módjában van különbség. Nem az Üdvözítő „újrafeláldozása” történik, hanem a térben és időben egyszer s mindenkorra érvényes engesztelő keresztáldozat jelenvalósítása, s ezáltal annak alkalmazása az egyes konkrét bűnök eltörlésére.
Ezért szintén vallja a római katolikus hit, hogy amennyiben 1.) érvényesen felszentelt áldozár (pap vagy püspök); 2.) azzal a szándékkal (intentio), hogy azt cselekedje, amit az Anyaszentegyház akar, hogy cselekedjen; 3.) a búzakenyér és a (pár csepp vízzel vegyített) szőlőbor felett; 4.) kimondja az alapítás igéit (»Ez az én testem« és »Ez az én véremnek kelyhe«), nem csupán az adott pillanatban megjelenül az ebben a cselekvésben leírható szentmiseáldozatban a véle egylényegű engesztelő keresztáldozat, hanem amíg a kenyér és a bor színe az ember számára érzékelhetően fönnáll, addig:
1.) azoknak minden egyes morzsája és borcseppje;
2.) többé már nem kenyér és bor igazán, valóságosan, és állagában;
3.) hanem Krisztusnak az emberi lelkével és istenségével egységben lévő teste és vére;
4.) mégha „érzéki csalódásunkban” járulékaiban kenyérnek és bornak is tapasztaljuk azokat.
Ebben áll az átlényegülés (transsubstantiatio) római katolikus tana.
A főbb protestáns úrvacsora-tanok az alábbiakban foglalhatók össze.
A lutheri-evangélikus tanítás szerint a szentmise nem egylényegű a keresztáldozattal, engesztelő jellege nincs, csak hálaadó. A kenyér és a bor állaga mellett a hívő számára az úrvacsora vétele pillanatában és annak pillanatára valóságosan megjelenik Krisztus testének és vérének az állaga. Ez az ún. párhuzamos-lényegűség (consubstantiatio) tana.
A kálvini-református tanítás szerint szintén nincs engesztelő jellege az úrvacsora-vételnek. Az úrvacsora vételének pillanatában és annak pillanatára Krisztus teste és vére igazán (vere), de csupán ereje szerint (virtualiter), de nem valóságosan (realiter) megjelenik, és véle egyesül a hívő.
Ha a téma kapcsán egyéb kérdés merül fel, bátorítjuk annak megírását az office@katolikus.ma címre.
Pár dolgot szeretnék hozzátenni:
– Krisztus egyszeri, tökéletes és megismételhetetlen áldozatát, akármennyire szeretném, nem tudom megismételni. Isteni lényege számomra ebben is megmutatkozik, hogy olyanra képes Jézus, amire én sose lennék képes.
– A református úrvacsora tan a következőből áll: Unio mystica cum Christo. Vagyis: Titokzatos közösség Krisztussal. Mivel ez Kálvin gondolata és nem Krisztusé és nem az enyém, ezért kiegészíteném még egy szóval: Unio mystica cum Christo in spirito. Vagyis: Titokzatos lelki közösség Krisztussal.
Az Úrvacsora lényege tehát abban áll számomra, hogy Krisztussal legyen lelki közösségem, aki minden bűnömért már megtette az engesztelő áldozatot, egyszeri, tökéletes tettével, így nincs szükség arra, hogy ez újból megismétlődjék. Az már megismétlődhet, hogy az újabb bűneim miatti engesztelést átélhetem az által a felkészítés által, amit az Úrvacsora előzményeként végrehajtok. Ezekért a bűneimért pedig szintén meghalt Jézus már. Tehát a katolikus értelemben vett feloldozás megtörténik.
Köszönöm!
Senki sem beszél a krisztusi keresztáldozat “megismétléséről”, hanem jelenvalósításáról, vagy megújításáról, ami annyit tesz, hogy jelen tudunk lenni az áldozatbemutatásakor. Ugyanis az engesztelőnapi áldozat csak úgy hatékony, ha ott vagyunk. Az áldozati adományokból is ráadásul részesülnünk kell. Krisztus áldozata fizikai volt, nem csupán lelki, vagy erkölcsi, és ezért valóságosan az áldozatából részesülnünk kell. Ez csak úgy lehetséges, ha az jelenvalósíttatik.
Ebből a szempontból Kálvin közel félezer éves, és az ön friss agyszüleménye elégtelen, és másfélezer év töretlen egyházi konszenzusával megy szembe. Az apostolok és az egyházatyák ezek szerint mind-mind félreértelmezték, és jött Kálvin próféta másfélezer év múlva, illetve ön kétezer év múlva, aki ezt helyreteszi.