“E törvény miatt úgy érzem, jobb lenne, ha meghaltam volna”

Az Egyesült Királyság bírósága a Down-szindrómásokra vonatkozó abortusztörvényt tárgyalja.

A közép-angliai Coventryből származó 26 éves Heidi Crowter július 6-án a londoni Legfelsőbb Bíróság előtt úgy nyilatkozott, hogy a törvény megtámadására készül.

Heidi, aki Down-szindrómás, azt fogalmazta meg, hogy az Egyesült Királyság egyik törvénye – amely egészen a születésig engedélyezi az abortuszt, ha a magzat fogyatékos –azt érezteti vele, hogy az lett volna a legjobb, ha meghalt volna.

“Itt vagyunk a Legfelsőbb Bíróságon, mégpedig azért vagyunk itt, hogy megtámadjuk ezt a nyílt megkülönböztetést, amely a Down-szindróma esetében lehetővé teszi az abortuszt egészen a születésig” – mondta.

“Ez a törvény azt az érzést kelti bennem, hogy jobb lenne, ha meghaltam volna. Tudom, hogy nem így van, de én így érzem magam tőle.”

Crowter a bíróság előtt összegyűlt támogatókhoz beszélt, amikor ő maga és Máire Lea-Wilson, egy szintén Down-szindrómás kisfiú édesanyja éppen arra készültek, hogy részt vegyenek ezen a minden bizonnyal történelmi jelentőségű tárgyaláson.

A 33 éves nyugat-londoni Lea-Wilson elmondta: „A mi ügyünk az egyenlőségről szól, valamint arról, hogy az egész világon mindenki megérdemli az egyenlő bánásmódot, függetlenül a fogyatékosságtól, nemtől, fajtól vagy vallástól. Ezért nagyon remélem, hogy ma győzünk, és ezzel elkezdjük egyengetni a fogyatékkal élő emberek valódi egyenlősége és elfogadása felé vezető utat.”

A bíróság épületén kívül összegyűlt, az ügyet támogatók emberek között ott volt Sally Phillips színésznő és komikus, akit a „Bridget Jones” filmsorozatból ismerhetünk.

Angliában, Skóciában és Walesben a törvény szerint általánosan 24 hetes határidő van érvényben egy abortusz elvégzésére. Az 1967. évi abortusztörvény 1. szakasza (1) bekezdésének d) pontja azonban egészen a születésig megengedi az abortuszt, amennyiben „jelentős a kockázata annak, hogy ha a gyermek megszületik, olyan fizikai vagy mentális rendellenességektől szenvedne, hogy súlyos fogyatékossággal kellene életét leélnie”.

Angliában és Walesben 2020-ban 3083 abortuszt végeztek fogyatékosság megállapítása alapján, közülük 693-at a Down-szindróma születés előtti diagnózisát követően – ez a szám 656-tal több, mint 2019- ben.

Heidi Crowter az összegyűlt támogatóknak elmondta: „Nincs különbség köztem és valaki között, aki nem Down-szindrómás, mint például az unokaöcsém. Az élet szép az olyan emberek számára is, mint én, és ezt az abortusztörvénynek ki kell fejeznie. Mindenki egyenlő, és az orvosok nem lenne szabad azt mondaniuk a várandós édesanyáknak, hogy sajnálni fogják, ha a gyermekük megszületik. Ehelyett támogatniuk kellene őket.”

Majd így folytatta: „Elszomorít, hogy ez nem történik meg. A családom nem sajnálja, hogy megszülettem, a férjem sem sajnálja, és minden barátom is értékeli a létezésemet. Boldogok vagyunk, hogy élünk.”

„És anyám, aki egyben a képviselőm is, ma már tudja, hogy tévedett velem kapcsolatban, amikor megszülettem. Azt hitte, nem megyek majd soha férjhez, mégis megtörtént. Egy évvel ezelőtt. Ezen a héten van az évfordulóm. Jamesnek, a férjemnek is Down-szindrómája van. Ő is támogat engem ebben az ügyben.”

A The Guardian c. lap beszámolt arról, hogy Jason Coppel, a felpereseket képviselő magas rangú ügyvédnő július 6-án azt mondta a Legfelsőbb Bíróságnak, hogy Crowtert „fogyatékossága miatt bántalmazás áldozata lett, és úgy véli, hogy a Down-szindrómás magzatok esetén a születésig tartó abortuszt engedélyező törvény az egyik kulturális oka az ilyen típusú bántalmazásoknak”.

Crowter és Lea-Wilson, akik a „Ne szűrjetek ki minket” csoport támogatását is élvezik, több mint 140 000 dollárt gyűjtöttek össze az ügyre. Tervek szerint két napig tart majd a tárgyalás, ítéletet pedig várhatóan később hirdetnek.

Lea-Wilson májusban azt mondta a CNA katolikus hírügynökségnek, hogy miután látta a televízióban Crowtert a témáról nyilatkozni, inspirációt érzett arra, hogy ő is bekapcsolódjon az ügybe.

Elmondta, hogy a fogyatékossággal élők jogaiért küzdő aktivista szavai visszhangoztak a fejében, amikor második fia, Aidan 2019 júniusában megszületett.

“34 hetes várandós voltam, amikor megtudtam, hogy Aidan valószínűleg Down-szindrómával fog születni, és többször is megkérdezték tőlem, hogy szándékomban áll-e megszakítani a terhességet” – nyilatkozta.

“Hirtelen megváltozott az a mód, ahogyan bántak velem: már nem a második gyermekét izgatottan váró szülő voltam, hanem egy nagy tragédiával szembesülő nő, akinek ’választania’ kell, hogy megszakíttatja-e a terhességét vagy sem.”

„Két fiam van, akiket egyformán értékelek és szeretek, ezért nem értem, hogy a törvény miért nem értékeli őket egyformán.”

Crowter a bíróság előtt álló szimpatizánsokhoz szólva azt mondta: „A bíróknak tudniuk kell, hogy nem szenvedünk a Down-szindróma miatt, és a szüleink és a családunk sem szenved. Az orvosoknak ezt hallaniuk kell, hallaniuk kell olyan emberektől, mint én, és így többet kell megtudniuk a Down-szindrómások életéről.”

“Az igazságosságért és az egyenlőségért folytatott küzdelmem hozott ma ide, egy olyan törvény megváltoztatásáért, amely azt érezteti velem, hogy nem kellett volna megszületnem.”

„Akkor mondhatjuk, hogy megnyertük a harcot, ha a törvényt megváltoztatják. Küzdjünk tovább!”

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: CNA