Jézus nem pusztán egy derék pásztor, aki osztozik nyája életében; Ő a Jó Pásztor, aki életét áldozta fel értünk, feltámadt és nekünk adta Lelkét. Mindnyájunkat nevünkön szólít, és ha eltévedünk, addig keres bennünket, amíg újból ránk nem talál – fejtette ki Ferenc pápa Jó Pásztor vasárnapján délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.
Értékünket nem világi sikereink határozzák meg, mert Jézus szemében nagyon sokat érünk és örökre. Fedezzük fel ismét az élet titkát, szenteljünk minden nap időt, hogy Krisztus jelenlétében legyünk, hagyjuk, hogy a Jó Pásztor szerető karjai befogadjanak bennünket – buzdított rá a Szentatya.
Ezt a vasárnapot Jézusnak, a Jó Pásztornak szenteljük – kezdte beszédét Ferenc pápa, idézve az evangéliumi szakaszból Jézus szavait: „A jó pásztor életét adja a juhokért”. A Szentatya hozzátette, hogy Jézus olyan nagyon ragaszkodik ehhez a szemponthoz, hogy háromszor is elismétli Húsvét negyedik vasárnapjának evangéliumi szakaszában. De felmerül a kérdés: milyen értelemben adja életét a pásztor a juhokért?
A kérdésre válaszolva Ferenc pápa kifejtette, hogy pásztornak lenni, különösen Krisztus idejében, nem csupán egy mesterség volt, hanem egy egész életet jelentett: nem egy ideig tartó foglalkozásról volt szó, hanem arról, hogy a pásztornak egész napokat, sőt még az éjszakákat is meg kellett osztania a juhokkal, mondhatnánk, hogy szimbiózisban élt velük. Jézus az evangéliumi szakaszban elmagyarázza, hogy ő nem egy béres, aki nem törődik a juhokkal, hanem ő pásztor, aki ismeri őket. Ő ismeri a juhokat – húzta alá Ferenc pápa. Ez így van: Jézus, mindannyiunk pásztora, ismer mindnyájunkat, nevünkön szólít minket és amikor eltévelyedünk, addig keres bennünket, amíg újból ránk nem talál – utalt a Szentatya Lukács evangéliumára (Lk 15,4-5) Még ennél is több: Jézus nem pusztán egy derék pásztor, aki osztozik nyája életében; Ő a Jó Pásztor, aki életét áldozta fel értünk, feltámadt és nekünk adta Lelkét.
Ez az tehát, amit az Úr mondani akar nekünk a Jó Pásztor képével: nemcsak azt, hogy Ő a nyáj vezetője, a nyáj Feje, hanem mindenekelőtt azt, hogy mindnyájunkra úgy gondol, mint Életének a szeretetére. Gondolkozzunk el ezen – kérte Ferenc pápa: Krisztus számára én fontos vagyok, Ő gondol rám, pótolhatatlan vagyok számára, életének végtelen árát jelentem. És ez nem csupán egy szólásmondás: Ő valóban értem adta oda az életét, értem halt meg és támadt fel. Hogy miért? Azért, mert szeret engem és olyan szépséget talál bennem, amit én gyakran nem látok.
Hányan vannak ma azok, akik alkalmatlannak, sőt rossznak tartják magukat! Hányszor gondoljuk, hogy értékünk az elért céljainktól, a világ szemében való sikerünktől, mások ítéletétől függ! Milyen sokszor semmiségekért elpazaroljuk önmagunkat – állapította meg Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy a mai evangéliumi szakaszban Jézus azt mondja nekünk, hogy az Ő számára nagyon sokat érünk és örökre. Akkor tehát ahhoz, hogy ismét önmagunkra találjunk, az első dolog, amit tennünk kell, az az, hogy az Ő jelenlétébe helyezzük magunkat, hogy engedjük, hogy befogadjanak és felemeljenek bennünket a mi Jó Pásztorunk szerető karjai.
Ferenc pápa ezután a következő kérdések feltevését javasolta: találok-e minden nap egy pillanatot arra, hogy elfogadjam azt a bizonyosságot, amely értéket ad az életemnek? Képes vagyok-e találni egy pillanatot az imádságra, az imádásra, a dicsőítésre, hogy Krisztus jelenlétében legyek, és hagyjam, hogy Ő megsimogasson engem? A Jó Pásztor azt mondja nekünk, hogy ha ezt tesszük, újra felfedezzük az élet titkát: emlékezni fogunk arra, hogy a Jó Pásztor az életét adta értünk, neked és nekem, mindnyájunknak és hogy az Ő számára mindannyian fontosak vagyunk – hangsúlyozta a Szentatya, majd a következő fohásszal zárta le a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédét:
„A Szűzanya segítsen nekünk, hogy Jézusban megtaláljuk az élethez elengedhetetlenül szükséges dolgokat”.
Forrás: Vatican News
Josefayerbrider
2024. április 21. at 20:06
INRI,
habemus papam.