„…Utad Jézus Veled járjuk…”
Nagypénteken közösen járták a nagypénteki városi keresztutat a felvidéki Nagykapos római és görög katolikus hívei, mellyel mindannyian tanúságot tettek a világért szenvedő Jézus mellett. A keresztúti ájtatosságot együtt végezték a hívekkel az atyák is, Susko Mihály, római katolikus esperes-plébános, Schmotzer Péter, római katolikus káplán, és Iván Barnabás, görög katolikus parókus.
Ennek a szép ájtatosságnak állomásaiul többek között a helyi római katolikus templom, a görög katolikus templom, a Dobó István tér, az idősek otthona, a főút mentén található kápolna szolgáltak. Minden állomásról két nyelven elmélkedtek – magyar és szlovák nyelven, az állomások között pedig az irgalmasság rózsafüzérét imádkozták. Az óriási nehéz keresztet állomásról-állomásra felváltva vitték, ezzel is sorsközösséget vállalva a szenvedő Messiással.
Az elmélkedések során felismerték, mekkora árat fizetett Jézus a mi üdvösségünkért, a világ megváltásáért. Megerősödtek jó elhatározásukban, hogy elkerülik a bűnt és a jó megtételére törekszenek, rádöbbentek ugyanis a vétkek súlyára. Felismerték az embertárs megsegítésének fontosságát Cyrenei Simon és Veronika példáján keresztül, valamint kifejezték együttérzésüket a Szűz Anyával szemben, aki látta szenvedni egyszülött Fiát.
Számomra a nagypénteki városi keresztút nagy kegyelmet kínál arra, hogy a járásával még inkább átéljem a nagypénteki tragikus eseményeket. A nagy keresztet két állomás között másokkal együtt cipelve értettem meg, hogy milyen nehéz teher nyomta Megváltóm vállát, akinek egymaga kellett, hogy a hegyre vigye keresztjét. Felismertem továbbá azt is, hogy a kereszt cipelése könnyebbé válik, ha másokkal megosztom terheimet, és ha készséges lélekkel segítek másoknak a cipelésben. Rádöbbentem arra is, hogy nem szabad vonakodnom a kereszt cipelésétől, nem szabad kibúvókat keresnem, nem választhatom a könnyebbik utat, hiszen akkor nem lehetek hű követője Krisztusomnak, aki szintén kész volt élete odaadására és a kereszt hordozására. „…mert Te Szent Kereszted által váltottad meg a világot.”– imádkoztuk minden állomásban. Ez a mondat nyitotta meg szememet, hogy megértsem a kereszt üdvöt hozó erejét.
A nagypénteki városi keresztút tanúságtételül szolgált mások számára, a résztvevők pedig lelkiekben megerősödtek abban, hogy az Isten végtelenül, életét feláldozóan szeret mindannyiunkat.
