A késő ősszel útnak indult vándorkiállítás Kassa után január 23-án Nagymegyerre érkezett, amely Bartolomé Esteban Murillo születésének 400. évfordulója alkalmából Felvidéken több városában bemutatja a spanyol festő Szoptató Madonna című festményét és üzenetét.
A jószándékkal elvetett mag, ha kicsi is, lassan beérik
Sok évvel ezelőtt Magyarországon voltam lelkigyakorlaton, arra már nem nagyon emlékszem, ki is tartotta, de a végén az egyik nővértől kaptam egy képeslapot – ennek gyümölcse most kezd beérni, több ezer felvidéki nagy örömére. Remélem egész Kárpát-medence javára válik, ha megismerkednek a Szűz kevésbé ismert arcával, a szemérmes Madonnával.
A képeslap hátulján semmi szöveg nem volt, a festmény reprodukciója a Szoptató Madonnát ábrázolta. Az első gondolatom az volt, szabad-e egy papnak, sőt szerzetesnek ilyet nézni? Évekbe telt, míg kiderítettem, hogy a festmény Bartolomé Esteban Murillo alkotása. Ritkaság, nem csak Felvidéken, de még a Kárpát-medencében is. A Szoptató Madonna motívummal másodszor, majd sokadszor Rómában találkoztam, ott kezdtem el tüzetesebben kutatni, de az első – a nagy találkozás az a Murillo Madonnája maradt. Visszatérve Rómából, 2016-ban a Kassa-i jezsuita rendházba helyeztek. A helyi antikváriumban egy nap rábukkantam Murillo ezen Madonnájára, annak 19. századi hiteles másolatára. A felfedezés döbbenetes volt, a történet annyira érdekes, hogy végül egy vándorkiállítás lett belőle. És épp ebben az évben, a mester 400. születésnapja alkalmából – a Családok évében. Bár az alkotója 1617 karácsonyán született, de csak január 1-én lett anyakönyvezve, így a művészeti lexikonok ezt hozzák (1618-1682). Amit a festményről tudni kell és lehet, az ma egy kis szórólap formájában terjed szerte Kárpát-medencében – ide kattintva letölthető.
A magyarországi Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2012 óta hirdet tematikus éveket. 2017. november 10-én a Magyar Állandó Értekezlet plenáris ülése döntött arról, hogy 2018 a külhoni magyar családok éve legyen. Kapva az alkalmon, ennek szellemében szerveztük meg azt a vándorkiállítást, ami érinti Felvidék (még) magyar városait. Bár kezdetben sok volt az elutasítás, de aki meglátja, nem tudja levenni róla a szemét. A katolikus művészettörténelem számtalan Szoptató Madonna festményt ismer (gyűjteményem közel 100 reprodukciót tartalmaz). Murillo egyik különlegessége, hogy úgy a Madonna is, mint a Kisded is kifele, rád néz. Mondhatnám szenvedélyemmé vált a gyűjtés, s hamarosan összefüggésbe került nem csak az a anyasággal, a szoptatás szépségével és fontosságával, de a szenvedélybetegségekkel is.
Önkénteseimmel immár 10 éve foglalkozunk szenvedélybeteg fiatalokkal. Az utóbbi dőkben nagy változások történtek ezen a területen, míg a 20. század végén a drog volt a „nagy átok”, napjaink rákfenéje a virtuális világ: pénznyelő játékautomatái, a cybersex, mobil és facebook függőségek véget nem érő, sőt újabb és újabb emberi méltóságot degradáló mobil telefonos, internet kínálta lehetőségei. Felvidéken szinte valamennyi családban akad egy-egy függőségben szenvedő, s ami a legnagyobb baj, hogy ezt titkolják – tagadják. Bevallom, magam is éveken át TV-függő lehettem, tudatosítom most utólag. Az érettségi vizsgára is úgy készültem, hogy a háttérben állandóan ment a tévéműsor. Ismerek embereket, fiatalokat, akik éjjeleket ülnek a számítógépe monitorjai előtt. Míg a mi időnkben – ha mondhatom így – néha-néha tűnt fel egy két olyan filmjelenet, műsor, ahol megjelent a mezítelen női test. Manapság egyszerre 3-4 csatornán is lehet egyszerre, és nem csak mezítelenséget, hanem egyenesen undorító pornót nézni. Ezért tartom fontosnak magamat és az embereket újra-nevelni (restartolni). Szándékosan nem fiatalokat írtam, hanem embereket, mert bizony a gyóntatószékben néha idős bácsik is vallanak (magukseértik) függőségeikről.
A Szoptató Madonánál maradva azt tapasztaljuk, hogy a kiállított képek előtt családok találkoznak, beszélgetnek. Főleg templomba nem járókat jó viszontlátni. Miután elmesélem, milyen kalandos úton bukkantam rá a festményre, prof. Prokopp Mária a festő korát mutatja be, az egyik ismert restaurátor barátom, prof. Staud Mihály pedig a másolóművészetet méltatja. Murillóval együtt másik 4-5 Madonna másolatot is kiállítunk, a motívum azonos – a szoptatás. Sőt az Eszetergomi Keresztény Múzeumban fedezteme fel G. Lazzarinitől (1690 körül, kat. szám: 55 279) a Szeretet allegóriáját – ennek újkori reprodukcióját is besoroltuk a szépművészet irán – reméljük újra rajongani kezdő kárpát-medencei emberek számára.
Honnan vesszük a bátorságot Máriát besorolni, hadd nem mondjam milyen művészi aktok világába?
Szerintem a kérdés rossz, ezért meg kell fordítani. A Madonna volt előbb, helyesebben mondva a pogány művészet után jelent meg a Szűzanya. Megjelenésével többek között azt is mondja, ne féljetek! Nézzétek, nincs ebben semmi rossz. Ma viszont már az is művészet, ahogy a művészi aktot el tudjuk különíteni a tolakodó reklám piac-fotóitól. Mert csak a tisztának minden tiszta. S ugyanezt az üzenetet mondta el Szent II. János Pál pápa is a Kárpát-medencei magyar fiataloknak 1991 augusztusában a Népstadionban: Legyetek tiszták, hősök, szentek! A fiataloknak, a házasoknak nem szabad megtiltani, hogy foglalkozzanak a intimitással, akár mint a mezítelenség megtapasztalásával. Tény, hogy ami ártalmas, azt el kell jelölni – cenzúrázni, de helyébe valami hasonlót, de még szebbet kell adni. A tisztaság nem elsősorban tiltás, hanem nevelés kérdése (vö. KEK 2337, lásd a Katolikus Egyház Katekizmusának ide vonatkozó 2337-2350 paragrafusai, valamint Barsi Balázs OFM atya hamarosan megjelenő könyve a Tisztaságról).
A nagymegyeri kiállításról itt tekinthet meg videó-összeállítást.
