Bőven volt részem Black Friday napi kalandokban, különösen, amikor apró gyerekeim lógtak a nyakamon. Egyik évben, amikor a két legidősebbik 3, ill. 4 éves volt, egy délután, hirtelen felindulásból elmentünk a környék legnépszerűbb diszkontáruházába. A vásárlók őrült áradatától, akik egy jó vétel után rohangáltak, a fotocellás ajtó állandóan nyitva volt; de a dolgok megváltoztak, amikor a bejáratnál egy alkalmazott egy kaparós sorsjegyet nyomott a markomba. Meglepetésemre én voltam az egymilliomodik vásárló! A nyeremény: egy hatalmas játék doboz volt, tele 1000 fontot érő ajándékkal.
Mint a legtöbb fiatal család, mi is állandó pénzszűkében voltunk. Elképzelhetitek azt az izgalmat és megkönnyebbülést, amit a férjem és én éreztünk a váratlan ajándék láttán. A kis családunk megdöbbent; de amíg a gyerekek csodálattal nézegették a kincses dobozt, mi ezt mégis egy jó lehetőségnek éreztük, hogy megtanítsunk nekik valamit az osztozásról. Engedtük, hogy mindegyik gyerek válasszon egy játékot, és a többit egy helyi játékgyűjtő pontnak adományoztuk hazafelé menet. Nem fogok hazudni – nagy kísértést éreztem, hogy többet tartsunk meg, mint amennyit megtartottunk. De a kicsi autónk és házunk – túl kicsik voltak mindehhez a rengeteg ingyen cucchoz – segített bennünket abban, hogy leckét kapjunk a jótékonyságról egy olyan világban, ahol nagyon könnyű elveszni a Black Friday fogyasztói őrületében.
Katolikusként tudjuk, hogy nem az anyagi gyarapodás a cél, hanem a keresztény szolgálat, és hogy az nagylelkűséget kíván. Az egyház azt tanítja, hogy az anyagi javaktól való függetlenség nem azt jelenti, hogy lemondunk a szükséges dolgokról, hanem hogy sorrendet állítunk föl abban, ami igazán számít: lelki gazdagság és mások segítése. A mértékletesség erénye emlékeztet bennünket arra, hogy anélkül élvezzük az anyagi javakat, hogy azok uralkodnának rajtunk. Ezért tehát semmi rossz nincs abban, hogy elcsípjünk egy jó vételt Black Friday napján, de meg kell kérdeznünk magunktól: olyan dolgot vásárolok-e, amire igazán szükségem van, vagy csak elkapott a még, még, még többet őrülete.
Az egyház felelősségteljes szolgálatra hív bennünket, ami azt jelenti, hogy a forrásainkat – legyenek azok pénzügyi, anyagi vagy lelki források – mások hasznára és Isten dicsőségére használjuk. Ez a Black Friday alkalmával jelentheti azt, hogy lemondunk egy újabb kütyüről, amire nincs szükségünk, és inkább a jótékonyságra, nagylelkűségre figyelünk és arra, hogy olyan kapcsolatokba fektessünk be, amelyek építik a lelki életünket.
Lehet, hogy a gyerekeim akkor még túl kicsik voltak, hogy ezt megértsék, vagy egyáltalán emlékezzenek rá, és lehet, hogy egyáltalán nem adunk annyit, mint abban a sorsdöntő adventben… de egy olyan világban, amelyik azt kiabálja: „Vegyél még, vásárolj többet, hogy boldog légy”, a mi Urunk halkan azt suttogja „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”. (ApCsel 20,35) Vigyük magunkkal ezt az üzenetet az idei Black Friday-ra!
Fordította: Tüskés Tünde
Forrás: Catholic Answers
