Márciusban lesz húsz éve annak, hogy Dr. Batthyány-Strattmann László herceget Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta. Egy visszaemlékezés szerint a herceg gyakran mondta betegeinek: ő csak a szemműtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Búcsúzáskor betegeinek egy szentképet és egy vékony füzetet adott, amelynek címoldalán ez állt: „Nyisd fel szemeidet és láss!” A füzet 1926-ban jelent meg Szombathelyen. A boldoggá avatás évfordulójára készülve folytatásokban közöljük „a szegények orvosa” írását.
Égi szószólóid
S még egy könnyű és egyszerű tanácsot adhatok, melynek követése által végső célodat elérheted: szeresd Anyádat!
Látom, csodálkozva tekintesz rám, s azt gondolod magadban: hogyne szeretném, hiszen ezzel a jó gyermek egyik legérthetőbb, legbensőbb szíve vágya elégül ki. Helyes, szeresd anyádat lelked legmélyéből, és mutasd meg, mennyire vonzódol hozzá. Ez vesztedtől ment meg téged.
De bizonyára tisztában vagy vele, ki az, akit én értettem? Szűz Mária. Ő az Isten Anyja és a te Anyád is. Az Üdvözítő maga tette meg Őt anyádnak, mert az egész kereszténységnek s így neked is szólott a haldokló Istenfia utolsó szava: „Íme a te Anyád” (Jn 19, 26).
Oly forrón szeret Ő téged, mintha te volnál egyetlen gyermeke; szüntelen reád gondol. Vagy talán el tudná egy anya gyermekét felejteni? Róla sem szabad megfeledkezned! A mennyországnak mintegy vízvezetéke Ő, melyen keresztül az isteni kegyelmek összes vizei áradnak reád. Ajánld magad mindennap anyai szeretetébe, s reggelenkint legalább egy „Üdvözlégy Máriát” imádkozzál Hozzá, hogy anyai áldása legyen veled egész nap. S ha még oly nagy bűnök, még oly nehéz gondok nyomnák is lelkedet, tudod, hogy Ő a bűnösök oltalma és a szomorúak vigasztalója, – ezt rajtad is be fogja bizonyítani.
Ne is hiányozzék hálószobádban Szűz Mária képe!
Ha még valami különösen kedves dolgot akarsz cselekedni, hordozd magadnál a skapulárét, vagy a skapuláré-érmet holtad napjáig, Isten Anyja iránt való, kiváltképpen bensőséges szereteted jeléül. Tájékozódjál e felől valamely lelkésznél.
A mennyei Atya azonban nemcsak jó anyát adott melléd, hanem védő lelkeket is. Egy angyalt küldött bölcsődhöz, hogy megőrizzen és vezéreljen; ez jobban szeret téged. mint ahogy az emberek szeretni tudnak; nem távozik soha mellőled és minden bölcsességét, jóságát reá fordítja, hogy a sok veszedelem között is szerencsésen a mennyországba vezessen, ha magad is segítségére akarsz lenni. Már Dávid király énekeiből tudjuk, hogy „Angyalainak parancsolt felőled (az Úr), hogy megőrizzenek téged minden utadban” (Zsolt 90, 11). És szent patrónusaid, Szt. József, a te védőszented s a többi szentek nagy serege, összes rokonaid és ismerőseid, kik a mennyországba jutottak, mily sokat imádkoznak valamennyien érted! Mennyire óhajtják ezek mind, hogy ne mindig csak a silány világi dolgok után kapkodj, amelyek oly hamar elmúlnak, mint miképp az égen a felhőcske elvonul.
A teremtés műve Isten szolgálatában.
Lelked megmentésére és Isten szolgálatára a legbőségesebb eszközök további sorát nyújtja neked végül a teremtés egész látható és téged körülvevő műve. Mire való ez a számtalan sok teremtmény, mire odafenn a csillagok milliói és idelenn az ásványok ezer meg ezer fajtája, a töméntelen fű- és virágféle, az a megszámlálhatatlan nagy, kicsi és legapróbb állat, mire mindaz, ami a nyilvános és magánéletben körülötted lejátszódik? Isten alkotta mindezt, nem azért küldi és adja azonban neked, hogy benne keresd igaz boldogságodat. Nem lelte ezt meg benne még Salamon király sem, ki pedig soha semmit, amire szíve vágyott, meg nem tagadott magától.
Amily kevéssé képes a levegő éhségedet csillapítani, épp oly kevéssé, sőt még sokkal kevésbé elégíthetik ki teljesen szíved vágyát a teremtmények. Nem is képezhetik ezek a te célodat, mert nem mások, mint ugyanannyi eszköz végcélod és örök üdvösséged könnyebb és biztosabb elérésére. Olyanok ezek a teremtmények, mint egy nyitott nagy könyv, amelyből kiolvashatod, mily nagy, mily bölcs, mily hatalmas, mily szép az Isten, és megtanulhatod, hogy magadat mindenben Isten akaratának kell alávetned.
Figyeld meg csak az oktalan teremtményeket, állandóan micsoda pontossággal tartják meg a legparányibb részben is a törvényeket, melyeket az Úr szabott nekik, hogyan engedelmeskednek mindannyian – ki-ki a maga módja szerint – a jó Istennek. Vedd a szorgos méhecskét, az állatok és növények sok ezerre menő számát s vedd a csillagokat, mily csodálatraméltó rendben keringenek évezredek óta. Mindegyikük úgy tesz, ahogy Isten akarja.
És te, a földnek egyetlen eszes teremtménye, egyedül te vonakodnál Isten bölcs és igazságos parancsolatai előtt meghajolni? A tíz közül melyiket vélnéd elhagyhatónak anélkül, hogy ez az emberiség egész erkölcsi rendjének felborulására és minden jólét megsemmisülésére vezetne?
Minden, ami alattad és körülötted van, Istennek adománya arra a célra, hogy azt az Ő dicsőségére és lelked üdvösségére használd; s te mégis ezer visszaélést követsz el Ő ellene és saját romlásodra.
Miért kérded mindig csak azt: „kellemes vagy alkalmatlan-e ez vagy amaz?” Inkább kérdezd: „vajon hasznára válik-e örökkévalóságomnak?” Ha hasznára válik, nyúlj érte, bármily terhes és keserű legyen is; ha nem, hagyd ott, ne tedd rá a kezed! Sokkal jobb, ha lemondasz minden jogtalan nyereségről, minden bűnös élvezetről és csábító üzletről, semhogy a poklok tüzében kelljen örökké égned.
