Advent első vasárnapján Ferenc pápa arra buzdított, hogy kövessük Jézus felhívását és az ég felé tekintve, könnyű, éber szívvel várjuk az Úr eljövetelét. Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket a csüggedés életünk és a történelem nehéz pillanataiban sem. Jézus létünk minden helyzetében közel áll hozzánk.
Az adventi időszak jó alkalom arra, hogy könnyítsünk szívünkön, hogy ne engedjünk a félelmeknek, aggodalmaknak, hanem bízva Isten szeretetében, a földi eseményeket fejünket az ég felé emelve, Isten üdvözítő tervéből kiindulva értelmezzük – tanította a Szentatya.
Advent első vasárnapjának evangéliumi szakasza (Lk 21,25-28.34-36), a világegyetemben végbemenő zűrzavarokról, az emberiség szorongásáról és félelméről beszél nekünk – kezdte beszédét a pápa. Jézus ennek összefüggéségben a remény szavait intézi tanítványaihoz: „Tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket! Elérkezett a megváltástok”. A Mester azért aggódik, hogy „el ne nehezedjék” a tanítványok szíve és arra ösztönzi őket, hogy virrasztva, ébren várják az Emberfia eljövetelét.
A Szentatya a következő szavakkal foglalta össze Jézus felhívásának lényegét: emeljük fel fejünket az ég felé, szívünk legyen könnyű és éber.
Jézus kortársai között ugyanis valóban sokan voltak, akiket szorongás fogott el, amikor szembesültek a körülöttük zajló tragikus eseményekkel, mint az üldözések, konfliktusok, természeti katasztrófák, és azt gondolták, hogy közeleg a világvége – fejtette ki a pápa. Szívüket elnehezíti a félelem, Jézus azonban meg akarja szabadítani őket aggodalmaiktól és hamis meggyőződéseiktől. Megmutatja nekik, hogy hogyan maradjanak éberek a szívükben, hogyan értelmezzék az eseményeket Isten tervéből kiindulva, amely a történelem legdrámaibb eseményeiben is üdvösséget teremt. Ezért azt javasolja a tanítványoknak, hogy fordítsák tekintetüket az ég felé, hogy megértsék a földi dolgokat: „tekintsetek föl és emeljétek föl fejeteket” – ez szép – jegyezte meg Ferenc pápa.
Jézusnak az a felhívása, hogy ne nehezedjék el a tanítványok szíve, számunkra is fontos – mutatott rá a Szentatya. Az élet számos pillanatában ugyanis mindannyian feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehet a szívünk „könnyű”, éber és szabad? Olyan szív, amely nem engedi, hogy a szomorúság összezúzza? A szomorúság pedig nagyon csúnya – hangsúlyozta a pápa. Megtörténhet ugyanis, hogy a személyes életünkkel vagy a korunk világában zajló eseményekkel kapcsolatos szorongásaink, félelmeink és aggodalmaink kősziklaként nehezednek ránk, és csüggedésbe taszítanak. Az aggodalmak elnehezítik szívünket, és arra késztetnek, hogy magunkba zárkózzunk. Jézus ezzel szemben arra szólít, hogy emeljük fel a fejünket, bízzunk az Ő szeretetében, amely üdvözíteni akar bennünket, és amely létünk minden helyzetében közel kerül hozzánk, azt kérve, hogy helyet adjunk neki, hogy újra megtaláljuk a reményt.
A pápa ezután arra biztatott, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: elnehezült-e a szívem a félelem, az aggodalmak, a jövővel kapcsolatos aggódások miatt? Tudok-e Isten szemével, imádságban, szélesebb látókörrel tekinteni a napi eseményekre és a történelem viszontagságaira? Vagy hagyom, hogy magával ragadjon a csüggedés?
Legyen ez az adventi időszak értékes alkalom arra, hogy tekintetünket Jézusra emeljük, aki megkönnyíti szívünket és támaszt nyújt számunkra utunkon – buzdított rá Ferenc pápa, majd beszéde végén Szűz Máriához fohászkodott, aki még a megpróbáltatások idején is kész volt elfogadni Isten tervét.
Forrás: Vatican News
