Bilibók Géza: Az önmagaddal szembeni elégedetlenségre a Szentlélek általi megújítás a válasz

A Katolikus.ma kérésére Bilibók Géza Tusnádfürdő plébánosa tolmácsolja gondolatait az ünnep kapcsán. Szerkesztőségünk Bilibók atya gondolataival kíván áldott ünnepet! Jöjj, Szentlélek Úristen!

Azt gondolom, hogy hozzánk sajátosan kötődő pünkösd ünnepén az összetartozás kikezdhetetlenségében az az érzésünk, hogy ezen a napon helyén van a szívünk. Nem a hiányainkat keressük, hanem örülünk az életnek és nem tulajdonítunk igazán nagy jelentőséget annak, hogy honnan fúj a szél, hogy szép idő van, vagy zivatar, mi tudjuk, hogy a mi helyünk a Nagyasszonyunknál van. És ez a tiszta felismerés, érzés, egy egész évre elegendő, éppen akkor, amikor épségünket kikezdi önsajnálatunk vagy önmarcangolásunk. A mi tájainkon pünkösdöt mi úgy ünnepeljük, mint az élet szépségét és a változás újdonságának jóságos zamatját. S ez különösen alkalmazható saját életünkre, mely egyre inkább telítődik düh és bosszú marcangolásának keverékével és felborítja emberségünket, és saját énünk kiborulásához vezet. Tagadhatatlanul sokszor csalódunk önmagunkba, és leginkább ilyenkor szükségünk van egy mosolygós biztatásra, amely az élet újrakezdhetőségére emlékeztet bennünket.

Valaki egy beszélgetésben sajgó szavakkal a következőket mondta: „ahogyan telik az idő a férjemmel egyre inkább nem értjük egymást”. Pedig ez fordítva kellene legyen, csak szűkös a türelmünk és a megértésünk, és olyan nagy teret biztosítunk érzelgősségünknek. Láttad igazán a csíksomlyói Szűzanya szobrát? Egy megkarcolt arc, mely karcolata ellenére szüntelen mosolygásban van közöttünk. Ez a mi életünk, sok minden sajog bennünk, indulatok, szavak és cselekedetek, de rengeteg értékünk van, ami örömet és elégedettséget hozhatna az életünkbe. Olyan jó lenne, ha sikerülne legyőzni ezt a folytonos elégedetlenséget önmagunkkal és másokkal szemben, és beengednénk az életünkbe a Szentlélek Úristen megújításának kegyelmét.  Sok mindent tudnánk felsorolni, hogy mi mindenre van szükségünk, de leginkább a megújított élet hiányzik belőlünk. Sivatagi szomj van a megújított emberre, imára, a megújított szóra és életre. Dohos és távolságra tartó szaga van begyakorolt szavainknak, melyeknek élhetősége elsősorban nem mutatkozik meg bennünk. Egyhangú az életed, kedvtelen vagy munkába, meguntad a körülötted élőket s elviselhetetlen vagy önmagad számára is? – úgy-e milyen ismerős jelenségek, éppen ezért a pünkösd ünnepének varázslatossága kihagyhatatlan az életből.

A keresztre feszítés szenvedése után maguk az apostolok is bezárkóztak félelmükbe, csalódottságukba. Életünkben olyan nehéz elviselni a vesztesség érzését és olyan nehéz újrakezdeni, újragondolni az életet. Sokszor rekedünk meg kibírhatatlanságukban és keressük/ kapkodunk élhető levegő után, percnyi pihenést akarunk, ahol kifújhatunk magunkból mindent, ami gátolja szívünket. És mindezek ellenére olyan sok embert engednek el, hagynak a maga tehetetlenségében vergődni. Éppen ezért ne sajnáld a képességeidet, a lehetőségeidet arra irányítani, hogy a megbocsájtás, a belső béke ajándékát erősítsd magadban és körülötted. Mindannyiszor ahol egy bocsánatkérés, egy megbocsájtó mosoly történik a világunkban, olyan, mint egy szellőztetés egy lakásban: felfrissül az élet. Pünkösd ünnepe ezzel a frissességgel lep meg bennünket. Engedd be az életedbe, hogy lásd és érzed milyen jó a Jóisten és milyen varázslatos az újrakezdhető élet. A Lélek kiáradása feltépte az apostolok görcsös belső abbéli félelmüket: hogy elrontották az életüket. Ezekben a napokban legyél egy kissé nyitottabb, s nézz a te világodra, és csodáld meg annak számodra szépséget hordozó értékeit. Bármi is van benned és körülötted, nem rontottad el az életedet. Jézus neve által újraalakítható minden.

Történelmi veszteségeink ellenére igen nagy kegyelem, hogy bennünket a Csíksomlyói Nagyasszony nemzetté formál, és egyformán érezzük a jóság változásának ígéretes ízét.

Bilibók Géza Tusnádfürdő plébánosa