Adventi ráhangoló: A jézusi életritmus ereje
Miért készült ez a videó? A válaszért kattints ide.
A nap kihívása
Próbálj meg ma úgy imádkozni, hogy tudatosítod: az erő felül van.
Kérd az erőt felülről, hogy feltöltődhess belül. Kérd a Szentlélek ölelését!
Ha szeretnéd, hogy e-mailben küldjük meg neked minden reggel az Adventi ráhangoló napi elmélkedését, akkor a következő űrlap segítségével tudsz feliratkozni lelkigyakorlatos listánkra.
Sajgó Balázs vagyok, hét éve a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas lelki igazgatója.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas ebben az évben ünnepli születésének 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból jelent meg egy riport kötet, „ Van emberem” címmel. Ebben a könyvben, a velem készített interjúban a következő kijelentés hangzik el: „Kevés munkaközösség mondhatja el magáról, hogy van lelki igazgatója, igaz, a munka is olyan, melyből nem lehet mellőzni a lelket.”
Ez egyrészt igaz is, viszont csak részben, ugyanis – véleményem szerint – minden egyes lelkipásztor lelkeket igazgat. Sőt, én úgy szeretek fogalmazni, hogy mi papok nem a lelkeket igazgatjuk és vezetjük, hanem kísérjük őket, hogy megtalálják a saját útjukat Isten felé.
Azért is tartom fontosnak mindezt kihangsúlyozni, mert a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritasnál én magam is a jelenlétet tartom a legfontosabbnak.
Ahogy egy lelkipásztornak is jelen kell lennie azok számára, akikhez küldte az Isten, úgy próbálok én is jelen lenni munkatársaim számára. Azt hiszem, hogy ez a legnehezebb: jelen lenni a másik számára, teljesen rá figyelni, időt ajándékozni neki. De ha Isten így szolgál nekünk, akkor nekünk is ezt kell tennünk embertársainkkal. A munkaköri leírásom egy szóban: jelenlét. S ez nem annyira MINDIG fizikai jelenlétet jelent, hiszen nagyon sokszor úgy vagyunk jelen fizikailag egymással, hogy a másikat észre sem vesszük.
Elsősorban lelki jelenlét tehát, másodsorban egyfajta képviselője vagyok az egyházmegyének a Caritas felé és fordítva. Képviselő, közvetítő – különösen ott, ahol erre nagyobb szükség van. Harmadsorban, mivel a Caritas a katolikus egyház segélyszervezete is, az egyház, mint intézmény részéről vagyok igazgató. Szeretnék figyelni arra is, hogy a szervezet nemcsak lelkét, hanem katolicitását se felejtse. A katolicizmus egy önző dolog, amikor gettóba zárkózunk, a katolicitás az, amikor kinyitjuk magunkat mások felé. Ekkor kezdődik el a szolgálat, amelyben nem vagyunk egyedül.
A szamár is csak akkor érzi magát értékesnek, ha Jézus Krisztus ül rajta. Nélküle csak szamár. A szolga Jézus Krisztus nélkül rabszolga. Jézussal a szolgálatnak értéke van. Ha nélküle végezzük, kiégünk. Ha vele, akkor elégünk. Szolgálatomban erre szeretnék figyelni, vigyázni.
