Barsi Balázs OFM: Krisztus királysága nem a felszínen van, hanem a mélyben, a gyökereknél

Szécsény, 1994. november 20-án, Krisztus Király ünnepén.

Ez a királyság a teremtés pillanatában kezdődik, mert „mindent Benne teremtett az Atya”. Ez a királyság, ez az uralom nem más, mint a teremtés oka és célja. Isten mindent azért teremtett, hogy az idők teljességében az értelmes lényeket Krisztusban, az ő megtestesült Fiában fiává fogadja. Ezért ez a királyság rejtett. Nem a felszínen van, hanem a mélyben, a gyökereknél: a végső miértben. Minden egyéb királyság és uralom a felszínen van, nem érinti a létezést. A fáraók mérhetetlen nagy hatalmától Hitlerig, Sztálinig és a modern áldemokráciák népbutító médiauralmán át a világ végezetéig minden, történelemben megvalósuló hatalom a létezés felszínén van csupán. Már csak azért is, mert a halál minden ember közös osztályrésze. Hát akkor a halál lenne az úr? A halál királysága erősebb lenne Krisztus királyságánál? Nem:

– mert a halál nem éri el a létezés gyökerét. A létezés gyökere nem a biológiai síkban van, hanem Isten teremtő akaratában. Ha egy emberi személyt megszólít, éspedig örökre megszólít, akkor az a személy ezen megszólítás erejében egzisztál.

– minden biológiai-testi összeomlás ellenére, mert Isten megszólító akarata teremtés, folyamatos teremtés.

– mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból és többé már nem hal meg. A halál nem uralkodik rajta. Így láthatóan és tapasztalhatóan megtört a halál uralma biológiai-testi szinten is, hiszen a feltámadt Jézus nem szellem, neki van csontja és húsa, de olyan csontja és húsa, amely ki van véve a halál uralma alól.

– mert a hit és a szentségek által ebből a romolhatatlan életből részesülünk.

Így három hatalmas TÉNY bizonyítja, hogy nem a halál az Úr:

– a teremtés ténye (Jézus Krisztusban)

– Jézus föltámadása

– és az Egyház szentségei.

1) Abban a közösségben kezdődik el Jézus Krisztus királysága, Isten egyértelmű uralma, amelyben a teremtést, mint a Megtestesülésben fogant valóságot ünneplik és „élik” (Naphimnusz).

2) Ahol az Úr Jézus feltámadásába vetett hittel élnek, vagyis legkisebb döntéseiket is ez a hit határozza meg, de úgy, hogy egyértelműen, láthatóan nem lehet életüknek más magyarázatot adni, mint azt, hogy ezek tényleg hisznek az Úr feltámadásában.

3) És ahol a szentségeket élő hittel életük abszolút forrásává teszik, főleg az Eucharisztiát, és köréje rendezik el életüket (ld. Szent Ferenc atyánk és az első kisebb testvéri közösség); mert a föltámadás nem távoli esemény, hanem a szentségekben hat, jelen van.

„Magánéletemben” sokszor átadom magam ezután annak a szemlélődésnek, amely a létezés gyökeréig hatolva néz egy-egy tájat, jelenséget, embert.

Keresztségi elkötelezettségemet a szentgyónásokban egyre komolyabban akarom venni, fogadalmaim erőterében és a legszentebb Eucharisztiából akarok élni: vagyis az Úr szeretetéből, irgalmából és személyes, szentháromságos életéből, és így egész életemet minden nyomorúságával együtt, egyetlen, szakadatlan ünnepnek fogom fel.

[fr. Barsi Balázs O.F.M.: Krisztus békéje. Naplótöredékek egy ferences kolostorból. Szécsény, 1996, 115-117. p.]