Az Atya házában mindenki számára van hely – Leó pápa Regina Coeli imádsága
A Feltámadt Krisztus egy mindenki számára elérhető új világot készített elő, amelyben a befogadás megszünteti a kirekesztést, a bőség nem jár együtt az egyenlőtlenséggel, Istenben mindenki végre önmaga lehet, Isten misztériumában mindenkinek végtelen az értéke – tanította XIV. Leó pápa vasárnap délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.
Ha úgy szeretjük egymást, ahogy Jézus szeretett minket, és ennek a tudatosságát egymásnak ajándékozzuk, akkor elővételezzük a mennyországot a földön, feltárva mindenkinek, hogy a mi sorsunk a testvériség és a béke – hangsúlyozta katekézisében a Szentatya.
Kedves Testvérek, szép vasárnapot kívánok – köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket Leó pápa Húsvét ötödik vasárnapján délben, a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából. A húsvéti időszakban, akárcsak mint a születendő egyház, visszatérünk Jézus szavaihoz, amelyek teljes jelentésüket szenvedése, halála és feltámadása fényében tárják fel – kezdte beszédét a Szentatya, Jézus halála előtt mondott utolsó beszédéhez, búcsúbeszédéhez fűzve tanítását. Mindaz, ami korábban elkerülte a tanítványok figyelmét vagy nyugtalanította őket, most újra felidéződik az emlékezetben, melegséggel tölti el a szíveket és reményt ad.
A vasárnapi evangéliumi szakaszban (Jn 14,1-12), amely a Mester és a tanítványai között az Utolsó Vacsorán elhangzott párbeszédét idézi fel, egy olyan ígéretet hallunk, amely már ekkor beavat minket feltámadásának misztériumába – fejtette ki a pápa, idézve Jézust, aki ezt mondja: „Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok”. Az Apostolok így fedezik fel, hogy Istenben mindenki számára van hely.
A pápa emlékeztetett rá, hogy a tanítványok közül ketten már megtapasztalták ezt a Jézussal való első találkozásuk óta. Amikor a Jordán folyónál Jézus észrevette, hogy követik, meghívta őket, hogy aznap délután szálljanak meg őnála (vö. Jn 1,39). Most is, halála előtt, Jézus egy otthonról beszél, ezúttal egy nagyon nagy házról: ez az Ő Atyja és a mi Atyánk háza, ahol mindenki számára van hely. A Fiú úgy mutatja be magát, mint a szolgát, aki előkészíti a szobákat, hogy érkezésekor minden fivér és nővér készen találja a sajátját, és úgy érezze, hogy mindig várták, és végre megtalálták.
A régi világban, amelyben még mindig járjuk az utunkat, a figyelmet az exkluzív helyek, a kevesek számára elérhető élmények vonzzák, valamint az a kiváltság, hogy olyan helyekre léphetünk be, ahová senki más nem juthat be. Ezzel szemben az új világban, ahová a Feltámadott vezet minket, a legértékesebb dolgok mindenki számára elérhetők. De ettől még nem veszítik el vonzerejüket. Éppen ellenkezőleg, ami mindenki számára nyitva áll, az most örömet ad – mutatott rá Leó pápa, felsorolva a régi és az új világ közötti ellentéteket: a hála veszi át a versengés helyét; a befogadás eltörli a kirekesztést; a bőség már nem jár együtt az egyenlőtlenséggel. Főleg pedig senkit sem kevernek össze valaki mással, senki sem vész el. A halál azzal fenyeget, hogy kitörli a nevet és az emléket, de Istenben végre mindenki önmaga lehet. Valójában ez az a hely, amelyet egész életünkben keresünk, néha mindenre készek vagyunk, csak hogy egy kis figyelmet és elismerést kapjunk.
„Higgyetek az Istenben!” – mondja nekünk Jézus. Íme a titok! „Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek” (Jn 14,1). Éppen ez a hit szabadítja meg szívünket a birtoklás és a megszerzés iránti vágyaktól, attól a téves elképzeléstől, hogy csak egy tekintélyes pozíció után hajszolva érünk valamit. Mindenkinek máris végtelen értéke van Isten misztériumában, amely az igazi valóság. Azzal, hogy úgy szeretjük egymást, ahogy Jézus szeretett minket, ennek a tudatosságát ajándékozzuk egymásnak. Ez az új parancsolat: így elővételezzük a mennyországot a földön, feltárva mindenkinek, hogy a mi sorsunk a testvériség és a béke.
A szeretetben ugyanis a testvérek sokasága között mindenki felfedezi, hogy egyedülálló – tanította a pápa, majd beszéde végén azért fohászkodott Szűz Máriához, az Egyház Anyjához, hogy minden keresztény közösség legyen nyitott és figyelmes otthon mindenki számára.
Forrás: Vatican News
