Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (2. rész): Okosság – Bölcsesség
Sebestyén Péter atya Az ajtó négy sarka című sorozata elhangzott 2019. március 29-én, Csíkszeredában, A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében.
(prudentia-sapientia)
Az okosság az értelem erénye. Az erkölcsi ítélőképességet jelöli, mellyel adott pillanatban ki tudjuk választani a helyest, a lehetséges legjobb megoldást. Bölcs előrelátással felmérjük tetteink következményeit. Aquinói szent Tamás össze is kapcsolja a prudentiát a providentiával. Bibliai példák:
„Márta Márta, csak egy a szükséges.”
„Az okos ember házát sziklára építi.”
„Legyetek okosak, mint a kígyók, szelídek, mint a galambok.”
Az okos ember megfontolt, mérlegel, és meglátja a lényeget. Ahol okosság van, ott nincs helye a félénkségnek, a kétszínűségnek, a szimulálásnak. Az okosság az „erények kocsisa”, mondja találóan Szent Jeromos. Szabályt és mértéket szab a többi erénynek – vallja Aquinói Szent Tamás Arisztotelész nyomán.Vezérli a lelkiismeret ítéletét. Ezen ítéletre hagyatkozva alkalmazzuk az erkölcsi alapelveket, és győzhetjük le kétségeinket. Segítségével megválasztjuk a helyes módszert és utat, felismerjük és kikerüljük a káros folyamatokat, csapdákat, hatékonyabbá tesszük munkánkat, pontosan felmérjük a következményeket és a mellékhatásokat.
Az okosság egyszerre emlékezés-helyesen ítéli meg a múltat, körültekintően, értelmesen mérlegeli a jelen adottságait, és gondos előrelátással figyel a távlatokra. Óvatos és tanulékony. Rendszerező készsége segít a disztingválásban, a megkülönböztetésben, a mindent a helyén kezelésben. Átlátja a folyamatokat és az összefüggéseket. Az okosság nem taktikázás, nem ügyeskedés. Sőt a világ szemében balgaságnak tűnik. Amikor hanyagul összeállítunk egy projektet, egy közösségi akciótervet, amikor csak rövidlátó módon a haszonra koncentrálunk, amikor megfontolatlanok vagyunk, amikor ítéleteink nem következetesek, bűnt követtünk el az okosság erénye ellen.
Az okosság nem jelent agyafúrtságot, túlzásba vitt okoskodást, kimagyarázást, alattomos eszközöket a cél érdekében, nem a rossz szolgálatába állított „leleményesség”. Ezért nem jelent okosságot, ha becsapom, átverem a másikat, csalok, ügyeskedek, túlzottan aggodalmaskodok a részletek miatt, túlságosan be akarom minden ellen biztosítani magam. A túlzott gondolkodás megöli a cselekvést. Az okosság azt jelenti, hogy nem elégszem meg a rész-célokkal, hanem a hit által megismert legfőbb cél az örök üdvösségem, és minden törekvésemet ennek a nagy célnak a szolgálatába állítom. Az a jó, ami Istenhez vezet, ami neki tetszik. Ami Istentől eltávolít, lehet önmagában, pillanatnyilag jó, de-amúgy rossz. Az okosság így természetfölötti erénnyé is válhat, és akkor már szembemegy a világi propagandával, a nehezebb megoldást is vállalja. Nem a rövid távú, kellemes cél lebeg előtte, hanem az, amely hosszú távon áldozatot jelent.
Az okosság azt jelenti, hogy merünk kockáztatni. Nem a hasznosság alapján döntünk. Nem a kiskapukat keressük az Isten törvényeiben. Ma oktalan világ van, lásd: oktalan befektetések, arculatépítés, piaci értékítélet, fejlődni minden áron…
Az okosság a többi erény anyja. Joseph Pieper teológus szerint az egész keresztény nyugat emberképének a rendszere nyugszik rajta. Hiszen a lét előbb volt, mint az igazság, az igazság előbb volt, mint a jó. Tehát az ok-okozati különbség eredményeképp is, – hisz mindennek oka van – az okosság által ismerjük ezt fel: jó az, ami ok-os. Ez is szembemegy a haszonelvű etikával: jó az, ami jó nekem… Az igazságosság és a többi erény is az okosságon alapul. Ezt fölismerni már bölcsesség. A gonosz a világban szereti okosnak eladni magát ravasz taktikázással, ügyeskedéssel, kerülve a kockázatos helyzeteket, ne kelljen bátran kiállnia, elköteleződnie, kockáztatnia. Gyakran mondják okosságnak, ha elhárítottad, másra toltad a felelősséget, ha hazudtál, ha gyáva voltál, és ostobaságnak tartják az őszinteséget, a bátorságot. Az okosság a többi erény oka. Bizonyos szinten minden bűnt az okosság ellen követünk el. Valójában mindenki ostoba, aki bűnt követ el. Az okos ember tisztában van a valósággal. Ismeri és helyesen fogja fel.
Az okosság egyszerre értelmi és erkölcsi erény. Egyszerre tartja helyes irányban értelmünket és szabad akaratunkat. Az okosság erénye nem azonos az intelligenciaszinttel, az általános műveltséggel, sem a tudásmennyiséggel. Tudás, végzettség, szakértelem nélkül is lehetünk erényesek, de az okosság erénye nélkül nem. Az okosság segítségével belátom, mi az erkölcsi jó, mi a követendő, és mit kell elutasítanom. Az ókor etikája nem véletlenül tette az első helyre.
Az okos ember a dolgok mögé lát, felfedezi az okokat, feltárja a mozgatórugókat, látja tetteinek okát és célját. Ilyen szempontból több mint hétköznapi tudás. A keresztény ember ezért a Szentlélek ajándékának vallja a bölcsességet. Hétköznapi értelemben az okos az konkrét, a bölcs, inkább elvont, nagyívű gondolkodó.(értelmiségi? ki az?)
- Mit jelent okosnak lenni: tudást, információt, jól értesültséget?
- Mitől értelmiségi valaki?
- Attól, hogy okos vagyok, már jó is vagyok?
- Mi köze a tudásnak a bölcsességhez?
- Okos-e az, aki ismeri a létezés okát?
- Okosabbak leszünk az okos-gépektől?
