Asszertív mindennapok III. – avagy legyenek szavaink „ablakok”!
Asszertív sorozatunk következő részében áttekintjük az úgynevezett együttműködő kommunikációt, mely egy nagyszerű segítség lehet abban, hogy mindennapjainkban empatikus, de önérvényesítő módon kommunikáljunk. A módszer Marshall Rosenberg amerikai klinikai pszichológus nevéhez fűződik, aki „A szavak ablakok vagy falak” című könyvében írt először a témában. Ahhoz, hogy megértsük azt a kiindulási alapot, amit szem előtt kell tartanunk ahhoz, hogy a sajátunkká tegyük ezt a fajta megközelítést, segítségünkre lehet egy csiroki indián tanmese.
„Egy este az öreg indián egy csatáról mesélt az unokájának. Egy olyan csatáról, mely az emberek lelkében zajlik, s résztvevője két farkas, melyek mindenkiben benne lakoznak. Egyikük a Fájdalom Farkasa. A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az önhittség farkasa. Másikuk a Boldogság Farkasa. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit farkasa ő. Az unoka elgondolkozott, majd megkérdezte nagyapját: – És melyik farkas győz? Az öreg indián mosolyogva válaszolt: Az, amelyiket eteted.”
A tanmese tanúsága szerint is nagyon fontos az a fajta odafordulás, ahogyan hozzáállunk a saját kapcsolatainkhoz, interakcióinkhoz. Sokszor szinte ösztönösen jönne belőlünk egy-egy olyan helyzetben, ahol azt érezzük, sérülnek az érdekeink, hogy felemlegetnénk korábbi sérelmeinket, vagy saját magunkat szapulnánk, esetleg agresszíven állnánk a másik félhez, levezetve rajta a bennünk keletkezett feszültséget. Ha azonban meg tudunk állni egy ilyen pillanatban, és tudatosan máshova irányítani a saját és a másik fél fókuszát, azzal máris közelebb kerültünk a megoldáshoz. Először is legyünk együttérzőek saját magunkkal, és fejezzük ki az érzéseinket, mindazt, ami jelenleg épp ott munkál bennünk. Ha a másik fél van felénk hasonló feszültséggel teli viszonyulással, akkor felé is kifejezhetjük az együttérzést, és rákérdezhetünk, mit érez most. Az együttműködő kommunikáció (továbbiakban EMK) egy négylépéses módszerben javasolja ezt a fajta hozzáállást:
1. Megfigyelés: ennek lényege, hogy el tudjuk választani magukat a tényeket a hozzájuk kapcsolódó értelmezéstől és értékeléstől. Az objektíven megfigyelt dolgok a fontosak, nincs interpretálás, minősítés, általánosítás. Ez utóbbiak ugyanis egyből védekező pozícióba kényszerítik a másik felet, míg a másik verzióval nem lehet vitatkozni, hiszen nincs min. Ez pedig utat nyit a valódi kommunikációnak.
2. Érzés: nagyon fontos elem, hiszen az érzéseinkről nem tehetünk, azok jogosak, nem elvitathatóak. Ennek kommunikálása jogos igény, viszont el kell tudni különíteni a gondolatoktól. Tehát az „Úgy érzem, nincs igazad”, az nem egy érzés, hanem a gondolatunk megfogalmazása. Ezzel szemben mindenféle valódi érzés felismerése és kommunikálása rendkívül fontos eleme az EMK-nak.
3. Szükséglet: azaz az egyetemes emberi igények. Sokszor nehéz felvállalni a szükségleteinket, hasonlóan az érzéseinkhez, de tisztelnünk kell önmagunkat és a másik felet is annyira, hogy odafigyelünk a szükségletekre. Itt is fontos elkülönítenünk a szükségleteket az igényektől. Hiszen például a pihenés, a biztonság, vagy a megbecsültség iránti szükséglet teljesen más, mint egy márkás cipőre szóló igény.
4. Kérés: az EMK kritériumai a kérést illetően, hogy legyen pozitív, konkrét, teljesíthető és elutasítható. Tehát ne azt kérjük, hogy mit ne tegyen, hanem hogy mit igen. Konkrétumokat mondjuk általánosságok helyett („Törődj velem többet” helyett „Esténként ülj le velem beszélgetni”). A lehetetlen kérés értelmetlen, az elutasíthatatlan pedig nem kérés, hanem követelés.
Ami még nagyon fontos az együttműködő kommunikációban, hogy ahhoz, hogy használjuk, nem szükséges a másik fél EMK-ismerete. Hiszen azáltal, hogy mi magunk egy ilyenfajta módszert kezdünk bevinni az interakcióinkba, a másik fél is formálódni fog, szükségszerűen alkalmazkodik az új stílushoz, és ezáltal egy mindkét fél számára sokkal előnyösebb, hatékonyabb és kielégítőbb kommunikáció születik meg.
Inri,
Ezmánjou. Nörovatban nö képek.