Amit Szűz Mária időskoráról tudunk

Jean-Thomas de Beauregard bordeaux-i domonkos szerzetes elmélkedése a Nagyboldogasszony ünnepének evangéliumához (Lk 1,39-56). Ki is valójában Mária, aki bűntől mentesen tölti éveit, várva azt a napot, amikor csatlakozhat Fiához a mennyei dicsőségben? Nem ismerjük, de megsejthetjük őt. Mária hasonló hozzánk.

Vajon milyen volt a Szűzanya mennybevétele napján, lélekben és testben? Tudjuk, hogy Mária több évvel túlélte Jézust. János fogadta őt be otthonába. Emlékeinek egy részét valószínűleg Lukácsra bízta, aki megörökítette Jézus gyermekkorának néhány részletét. Egyes hagyományok szerint földi életét Efezusban fejezhette be. Mindenesetre, Mária idősebb kort élt meg. A domonkos-rendi Jacobus de Voragine (1228-1298) a Legenda Aurea c. középkori gyűjteményében, szól egy apokrif beszámolóról, melyet ő „második angyali üdvözletnek” nevez, miszerint Gábriel arkangyal eljöhetett ismét Máriához, hogy értesítse őt arról, hogy nemsokára a mennybe megy.

Milyen lehetett az idősödő Mária?

Duccio, a festőművész egy triptichonban ábrázolta ezt a jelenetet a híres Maesta című oltárkompozíciójában.

Az első képen az angyalt látjuk, kezében az örök életet jelképező pálmával, aki megjelenik az idősödő arcvonásokkal ábrázolt Máriának. A második képen Mária bejelenti Jánosnak, hogy hamarosan a Mennybe vitetik. A harmadik képen a Szűzanya búcsúzik a körülötte összegyűlt apostoloktól. Az evangélium diszkrétebb ennél. Szűz Mária földi tartózkodásának végéről semmit sem tudunk. A számos szentírási utalás, a szerteágazó szájhagyomány és a teológiai érvelések kombinációja révén az Egyház arra a következtetésre jutott, hogy Szűz Mária lélekben és testben is felvétetett a Mennybe, amit 1950-ben dogmatikusan is kihirdettek. Amiben mindig is hittek, innentől fogva hitigazsággá vált, amelyhez ezentúl minden kereszténynek ragaszkodnia kell.

Tény, hogy Mária megöregedett. Az ikonográfia mégis szinte mindig fiatalnak ábrázolja őt: még ha a kánai menyegzőn való fellépését, vagy a Golgotán való jelenlétét akarják is megjeleníteni, nem idős asszonyként, hanem inkább középkorú nőként ábrázolják. Mintha vonakodnának attól, hogy megjelenítsék az idő múlását a mindig fiatal és szűz Mária testén és arcán. Lehet, hogy leplezni akarják Mária öregedését? Egy inkább teológiai érvelés szerint Mária nem ismerte a bűnt, hiszen már a fogantatáskor megóvták tőle. Márpedig a bűn az, ami a lelket öregíti, és minden embert a halálba visz. Mária tehát nem tapasztalta meg az öregedés természetes hatásait. Ez az érvelés nem rossz, de talán túl elvont ahhoz, hogy valóban meggyőző legyen. Az igazság az, hogy nem tudjuk, hogy Mária a megszokott módon tapasztalta-e meg az öregedést. Hogyan lehetne tehát ezt ábrázolni?

Jézus és József hiányában

Másrészt, azt tudjuk, hogy Mária túlélte Józsefet és Jézust is. Érdekesebb kérdés tehát, hogy hogyan élhette meg ezt a kettős hiányt? József hiánya bizonyára fájdalmas, az özvegység évei pedig nagyon nehezek lehettek számára. Sok nő megtapasztalja ezt. De hogy élte meg Jézus hiányát? A szüleinél előbb meghaló gyermek esete felkavaró, elviselhetetlen, bármilyenek is a körülmények. De mi a helyzet egy olyan fiú halálával, aki Isten? Mária ismerte az apostolok tanúbizonyságát, hittel tudta, hogy Jézus feltámadt, hogy örökké él. Valószínűleg ösztönösen felfogta, hogy csatlakozni fog Hozzá a mennyei dicsőségben. De a várakozás közben mi történhetett a szívében.

Ezt a Máriát, aki fölött telnek az évek, és aki arra vár, hogy csatlakozzon Fiához a mennyei dicsőségében, nem ismerjük. De megsejthetjük kilétét. Mária hozzánk hasonló. Elég egy rövid megjegyzés ahhoz, hogy megértsük. Mit tesz Mária? Megőrzi Jézus szavait, és szívében elmélkedik rajtuk. Mit tesz még? Beszél Jézus tanítványainak arról, amit tőle látott és hallott. Mit tesz még? Az Egyház középpontjában marad, ahonnan mindent megkap, ám amelynek mindenét, önmagát is átadja. Mit tesz még? Befogadja az isteni életet, a kegyelmet, melyből bőséggel részesül a szentségek által, amelyeket fia, Jézus hagyományozott. Mit tesz még? Jézus jelenlétének fényében és árnyékában él, aki fia és Istene is egyben, aki minden pillanatban vele van, és aki emlékezteti őt szeretetére. Mária emlékszik, és remél. És ha megöregszik, az csak látszólagos, hiszen szíve mindig fiatal marad, minden pillanatban megújul a kegyelem által. Mindezek mellett Mária gondoskodik a körülötte levőkről, ételt készít, vizet hoz, és apróbb munkákból tartja fenn magát.

Halálunk óráján

Mindezen dolgokban Mária osztozik a keresztények evilági közös élettapasztalatában. Az emlékezés és a remény között, Mária Krisztus titokzatos jelenlétében él ebben a világban, miközben arra vár, hogy végleg csatlakozzon Hozzá a Mennyben, a boldog örökkévalóságban. Egyedül ő érdemelte ki, hogy Jézust követve, lélekben és testben is a Mennybe jusson. De az utolsó ítéletkor megdicsőült lélekben és testben mi is részt veszünk a Bárány menyegzőjén. Halálunk óráján pedig Mária, aki egyedülálló módon élte meg ezt az átmenetet, ott lesz, hogy elkísérjen minket, ahogyan azt minden egyes Üdvözlégy végén kérjük tőle.

Halálunk órája előbb-utóbb eljön. Mi is megöregszünk, mégpedig a bűn által megjelölve. De feltámadunk majd dicsőségben, ha befogadtuk Máriát az otthonunkba, mint ahogy Szent János tette. Mert akkor vele együtt mi is szüntelenül elmélkedtünk Isten Igéjén, és Krisztus titokzatos jelenlétében, az Egyházban éltünk. Ilyen körülmények között nincs mitől félnünk. A Szűzanya palástja alatt minden embernek helye van. Megöregedhetünk ugyan, de fiatalok maradunk Isten szívében, mielőtt újjászületnénk az örök életre.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia