Alap tudnivalók a halálos bűnökről

Egy cselekedet akkor is rossz lehet, ha az nem bűnös. De honnan tudjuk, melyik az?

Mindenki tudja – vagyis majdnem mindenki -, hogy vannak erkölcsileg jó cselekedetek és erkölcsileg gonosz cselekedetek. De mikor lesz egy cselekedet nemcsak rossz, de bűnös is? Legfőképpen pedig súlyosan (halálosan) bűnös? Végül is, ahogyan Szent János mondja: „Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.” Ahogyan „van halált jelentő bűn is” (1Jn 5,16-17). A halálos bűn az, amely „lerombolja bennünk a szeretetet, mely nélkül az örök boldogság lehetetlen. Ha nem követi bűnbánat, örök halált hoz magával” – áll a Katolikus Egyház Katekizmusában (KEK 1874). Emiatt nevezzük „halálosnak”, mert örökre elvág bennünket Istentől, hacsak „a bűnbánat és Isten bocsánata nem orvosolja” (KEK 1861).

Istenek hála, nem minden rossz cselekedet halálos bűn. De honnan tudhatjuk, melyik az? Egy erkölcsi cselekedet értékelésénél csupán három dolgot kell figyelembe venni: a tárgyat, a szándékot és a körülményeket. Ugyanez a helyzet a halálos bűn esetén is: (1) „súlyos anyag”, (2) „teljes tudatosság”, (3) „megfontolt beleegyezés”. És a Katekizmus világosan kimondja, hogy mind a „három dolog együttes megléte szükséges” (KEK 1857).

Ha ez a három adott, halálos bűnről beszélünk. Másrészről viszont, „bocsánatos bűnt akkor követünk el, amikor jelentéktelen anyagban nem tartjuk meg az erkölcsi törvény által előírt mértéket, vagy amikor súlyos anyagban nem engedelmeskedünk az erkölcsi törvénynek, de hiányzik a teljes ismeret vagy a teljes beleegyezés” (KEK 1862). Ám ez még mindig probléma, mivel a bocsánatos bűn „gyöngíti a szeretetet” és „akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában”, továbbá „a szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését”. Azonban a bocsánatos bűn (önmagában) „nem foszt meg a megszentelő kegyelemtől, Isten barátságától, a szeretettől, így az örök boldogságtól sem” (KEK 1863).

Mi a „súlyos anyag”? A bűn komolyságát jelenti. De hogyan mérjük ezt fel? A Katekizmus kifejezetten szól bizonyos bűnök súlyos természetéről, ilyen a szentségtörés (2120), a káromlás (2148), az esküszegés (2152), a vasárnapi és a kötelező ünnepi misekötelezettség szándékos elmulasztása (2181), a gyilkosság (2268), a felebarát gyűlölete, „amikor az ember megfontoltan rosszat kíván neki” (2303). Továbbá a prostitúció (2355), a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok (2390), illetve a hízelgés, „ha súlyos víciumok vagy súlyos bűnök bűntársává tesz” (2480). Szent Pál ugyancsak kínál listákat – a Galaták 5,19-21-ben és az 1Korintus 6,9-10-ben – olyan bűnökről, melyeknek gyakorlói nem fogják „örökölni az Isten országát.” Ám ezek a listák nem kimerítőek.

Tágabb értelemben – a Katekizmus szerint – „a súlyos anyagot Isten parancsolatai határozzák meg Jézus válasza szerint, amit a gazdag ifjúnak adott” (1858). Az ifjú megkérdezte Tőle: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így válaszolt: „Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat” (Mk 10,17.19). Úgy tűnik, Jézus egyértelműen utal arra, hogy akik házasságot törnek, lopnak stb., azon nem fogják megörökölni az örök életet.

Itt van továbbá két fontos ellentmondás. Először is az, hogy a Tízparancsolat nem minden pontjának megszegése halálos bűn. Mondjuk, ha valaki ellop egy dollárt, nem feltétlenül ítéltetik kárhozatra. A másik, hogy nem minden halálos bűn szegi meg közvetlenül és szemmel láthatóan a Tízparancsolatot. Aquinói Szent Tamás ezt az ellentmondást veszi közvetlenül górcső alá a falánkság bűne vonatkozásában: „Minden halálos bűn a Dekalógus egy parancsával áll szemben; és ez – látszólag – nem alkalmazható a falánkságra.” Az egyháztanító azzal érvel, hogy a falánkság közvetett módon a harmadik parancsolat – a Shabbat szent megtartásának – megszegése, hiszen elfordít minket a szentségtől. Ez különös válasz, de így magyarázza: „Nem minden halálos bűn áll szemben a Dekalógus (Tízparancsolat) parancsolataival, hanem csak azok, melyek igazságtalanságot tartalmaznak, hiszen a Dekalógus parancsolatai speciálisan az igazságra és annak részeire vonatkoznak.” Más szavakkal, a Tízparancsolat lefekteti a morális törvény „alapelveit”, ám nem meríti ki az összes komoly bűn listáját. A helyes kérdés tehát ez: vajon ez olyan fajta viselkedés, amely Isten fölé helyez engem és/vagy eltávolít Tőle? Ha igen, súlyos anyag.

Annak mérlegelésekor, hogy egy bűn halálos-e vagy sem, a körülményektől is függ. A Katekizmus például azt hozza, hogy „a sértett személyek minőségét is mérlegelni kell: a szülők elleni erőszakos cselekmény súlyosabb, mint ha idegen ellen követik el” (1858). Hasonlóképpen egy milliárdos vagyonának a feleslegéből lopni kevésbé elítélendő, mint elvenni egy éhező ember ételét. A Katekizmus a hazugságot is felhozza példának, melyben elmagyarázza, hogyan határozzuk meg egy bűnnek a súlyosságát: „A hazugság súlyosságának a mértéke függ az eltorzított igazság természetétől, a körülményektől, az elkövető szándékától, és a kártól, amit a hazugság áldozatai elszenvedtek. Ámbár a hazugság önmagában bocsánatos bűn, halálos bűnné válik, amikor súlyosan sérti az igazságosság és szeretet erényeit.” (2484)

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Catholic Answers