A napokban egy ismerősöm átküldte a TITOK című (nagy sikerű) riportfilmet. Első benyomásom: látszik, nem kis költségvetéssel készült. Profik gyártották, akik mögött komoly pénzek lehetnek. A kérdés, mi volt a cél? Mit akartak elérni? Szerintem azt érik el, hogy az élet értelme után kutatókat még jobban összezavarják.
Mint minden ilyen filozófiában, ebben a filmben is van sok igazság, de az csak a csomagolópapír, hogy jobban el lehessen adni. Az, hogy ez mennyire igaz, misem igazolja jobban, mint az, hogy a komolyan hívő embereket is megtéveszti – elgondolkodnak… ezért azt javasoljuk, hogy ha ilyen és hasonló filmekre bukkanunk csakis közösségben nézzünk meg – beszéljük meg és leplezzük le közösen a rosszindulatú ködösítéseket – azt a jót, ami meg a csomagolópapír tartalmaz – szűrjük le.
Egy felvidéki plébánia csoportjának egy része a közösségi esten.
Ajánlatos minimum egy lelkész, vagy legalább egy mentálhigiéné tanfolyamot végzett keresztény jelenléte. Ne feledjük, a féligazságok sokkal veszélyesebbek, mint a hazugságok. A Titok és hasonló zsánerű film készítői bizonnyal arra számítanak, hogy mindenki majd otthon egyedül fogja nézni, emészteni – és pont itt a kereszténység, a mi (ellen)erőnk.
Egységben az erő – mondogatták régente – s az utóbbi időkben ez lett (lesz?) újra aktuális. A közösségi oldalak az embereket el is tudják magányosítani. Ezen oldalakon megosztott gondolatok, filmek arra kell, hogy ösztönözzenek, hogy jöjjünk össze, egy élő, eleven közösségben (kisközösségben) beszéljük meg. Tudomásul kell vennünk, hogy a közösség ereje nincs jelen a közösségi oldalak magányos lapozgatói életében.
