A döntés a miénk: belépünk-e Isten szövetségébe? – Vasárnapi ráhangoló

A Vasárnapi ráhangolóban Heiter Robert Gottfried atya Mózes második könyvének szakaszából kiindulva arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten szövetségi ajánlata nem kényszer, hanem meghívás. A Sínai-hegynél elhangzó isteni szó egyszerre emlékeztet a szabadításra és szembesít a felelősséggel: „Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, és mi módon hordoztalak titeket sasszárnyon, és hoztalak ide magamhoz.”

Atya rámutatott: hajlamosak vagyunk az Ószövetség Istenére úgy gondolni, mint félelmetes, haragvó, hatalmi pozícióból megszólaló Istenre. A felolvasott szakasz azonban egészen más arcát mutatja meg. Isten nem erőszakkal akarja magához kötni népét, hanem emlékezteti őket arra, hogy eddig hordozta, vezette és megmentette őket. A szövetség mégis döntést kíván az embertől.

„Ami rajta állt, azt ő megtette. Most mi következünk”

– hangzott el a ráhangoló központi gondolata. Isten már meghozta a maga döntését: hűséges marad, nem mond le az emberről. A kérdés az, hogy mi akarunk-e hozzá tartozni. Megtartjuk-e törvényeit? Hűségesek maradunk-e szövetségéhez? Elfogadjuk-e, hogy a kiválasztottság, a „különleges tulajdon” státusza nem pusztán előjogokat, hanem elköteleződést is jelent?

Heiter Robert Gottfried atya hangsúlyozta: ez a döntés nem egyszeri esemény az ember életében. Újra és újra meg kell hoznunk, sokszor egészen hétköznapi, egyszerű, sőt nehéz helyzetekben. A szövetséghez való hűség nem elvont vallásos gondolat, hanem konkrét életforma: döntéseinkben, viselkedésünkben, kapcsolatainkban és küzdelmeinkben mutatkozik meg.

A Vasárnapi ráhangoló ugyanakkor nem tökéletességet követel, hanem éberségre és újrakezdésre hív. Az ember elbukhat, hiszen nem tökéletes, de a szövetséghez való visszatérés lehetősége újra és újra adott. Isten hűsége nem kopik meg, mert ő örök és időtlen. A mi hűségünk azonban törékeny, ezért kell ismételten megerősítenünk: hozzá akarunk tartozni.

Gottfried atya hangsúlyozza: Isten már elindult felénk, hordozott és vezetett minket. Most rajtunk a sor, hogy válaszoljunk. A szövetség ajándék, de nem automatikus kiváltság. Döntés kérdése, hogy élünk-e vele.