1. A Szentlélek eljövetele (ApCsel 2,1–11)
A pünkösdi események leírását az Apostolok Cselekedeteiben találjuk. A félénk, bezárkózott tanítványok a Szűzanyával együtt Isten lelkének különleges hatása alá kerültek. Prófétai módon élték át, értették meg Jézus tanítását és Isten valóságos jelenlétét. Ahogyan Benyik György biblikus fogalmaz: „ez a közelség bennük hihetetlen örömet váltott ki, és olyan emberi energiákat mozgósított, amelyeket pszichikai ráhatások nem tudnak kiváltani. Meggyőző erejük megsokszorozódott, munkabírásuk megnövekedett. Hallatlanul élesen meg tudták különböztetni a jót a rossztól…” Az egyház azóta is szüntelenül átéli a pünkösd felkavaró és megújító eseményét, hiszen Isten lelke nem szűnik meg éltetni mindazokat, akik kérik őt.
2. A Lélek gyümölcsei (Gal 5,16–25)
A Lélek gyümölcseit pontosan az különbözteti meg a sátáni sugallatoktól, hogy a jóra, Isten és a felebarát szeretetére irányulnak. Lelkigyakorlatos könyvében a „szellemek megkülönböztetését” fejtegetve Szent Ignác is erről ír.
3. A Lélek elvezet a teljes igazságra (Jn 15,26–27, 16, 12–15)
Jézus utolsó vacsorán elhangzott búcsúbeszédének itt közölt részlete leginkább pünkösd napján érthető meg és állítható párhuzamba az Apostolok Cselekedeteiben leírt eseményekkel. Az apostoli egyház bölcsességét dicséri, hogy különválasztotta, s az ötvennapos időszak külön-külön napjaira tette a húsvéti idő gazdag tartalmának három jelentős mozzanatát: Jézus feltámadását, mennybemenetelét és a Szentlélek kiáradását. Valószínű, hogy ezzel ellensúlyozni is akarta a zsidó naptár húsvét utáni 50. napját, amit Izrael fiai aratóünnepként, később pedig a Sínai-hegyi szövetségkötés emlékünnepeként ültek meg. Mintha összecsengene a két emléknap megannyi képe: szélzúgás, lángnyelvek, nyelvcsoda… A bűnbeesett Ádám széttöredezett képét pünkösdkor rakja össze a Szentlélek: az egyház már az első naptól egyetemesen, katolikus módon indul. Minden nyelven „beszél”, minden néphez szól, kinő a zsidó nacionalizmusból. „Nem az egyházak szövetsége, hanem azok anyja. Nem baráti kör, nem klub, nem egy nemzet vagy faj, társadalmi osztály elszigetelt csoportosulása, hanem a Szentlélek »ikonja«” – mondja XVI. Benedek pápa.
János apostol szerint Jézus már húsvét napján rálehelt az apostolokra, kiárasztotta rájuk a Lelket. Ahogyan a teremtéskor az Úr az ember orrába lehelte az élet leheletét. Nyelvi érdekességnél sokkal több és mélyebb jelentésű, amit magyarul is olyan szemléletesen adhatunk vissza: lelkesedik, lélektelen, lélekvesztő, lélekjelenlét, akárcsak ősi szavunk megannyi származéka.
A lélek sokkal többet jelent, mint a Kazinczy óta használt szellem kifejezés. Mennyivel felszínesebb a szellemes a lelkesnél… A Szentlélek nem valami hűvös szellem, hanem Isten éltető Lelke bennünk. Isten a Lelkét is kitette értünk, hogy általa és benne éljünk! A keresztségben vízből és Szentlélekből születtünk újjá.
A Szentlélek a feltámadt Jézus húsvéti ajándéka. Nincs róla képünk, nem megfogható, csak hatásaiban ismerhetjük fel. Nélküle nincs Jézus, kinyilatkoztatás, Biblia, egyház, hívő közösség. Ahogyan emberi szeretetünk a hétköznapokban is általában rejtve marad, ugyanúgy vagyunk a Lélekkel, akit belélegzünk mint Isten leheletét. Ahogyan a kenyér zamatát, a forrásvíz ízét sem érezzük a nagy rohanásban, mégis magától értetődőnek vesszük, hogy táplálnak és életet adnak. Rejtett módon, a dolgok egymáshoz kapcsolódásában, megérzéseink és jó gondolataink, inspirációink és meglátásaink mögött, felismeréseink révén, a szeretet önfeledt találékonyságában ugyanígy, újból és újból kis és nagy pünkösdöket élhetünk át.
Amikor lelkünkben a félelem helyét elfoglalja az öröm, amikor a hit szemével kezdjük látni a világot, amikor adni akarunk, és nem elvenni, amikor alkotni vágyunk, és nem fogyasztani, amikor lelkünk mélyén ráeszmélünk a valódi, isteni igazságra, amikor túllépünk az intellektuális megismerésen, és a Szentlélek által szerzett bölcsesség szól belőlünk, akkor feltörnek a zárak, gátlások, és bátor tanúságtétellel osztjuk meg másokkal is az örömhírt. Hétköznapi hasonlattal élve annyiban különbözik például a puszta emberésszel szerzett ismeret, tudás a Szentlélek általi bölcsességtől, mint a festett virág az élő
virágtól…
Az Igazság lelke nemcsak a sátán támadásaitól véd meg. Olyan éleslátással is felvértezi a hívőt, amellyel mindig rátapint az igazságra, sőt kínzó kérdései is válaszra találnak.
