5 dolog, amit tudni kell, hogy megértsük Marx bíboros lemondását, amelyet a pápa elutasított

Reinhard Marx német bíboros, München és Freising érseke május 21-én benyújtotta lemondását Ferenc pápának, hogy vállalja a felelősséget a németországi szexuális visszaélési válságért. Ferenc pápa, akihez a bíboros közel áll, június 10-én elutasította a lemondást. Tekintsük át az eseményeket.

1. KI AZ A MARX BÍBOROS?

Reinhard Marx bíboros ma a katolikus egyház egyik legbefolyásosabb bíborosa. 2007 óta a münchen-freisingi egyházmegye érseke, 2012 és 2018 között az Európai Unió Püspökségeinek Bizottságának (COMECE), majd 2014 és 2020 között a németországi püspöki konferenciának volt az elnöke. Ez utóbbi funkciójában 2018-ban elindította a német szinodális utat. De befolyása messze túlmutat a nemzeti vagy európai kereteken. 2013 óta tagja a bíborosok tanácsának, tehát annak a szűk körnek, amelynek feladata, hogy Ferenc pápának tanácsokat adjon a Kúria reformját illetően. Emellett 2014 óta a Gazdasági Tanács élén áll, amely a Szentszék gazdasági és pénzügyi irányításának felügyeletéért felelős vatikáni testület.

2. MIÉRT NYÚJTOTTA BE A LEMONDÁSÁT?

Reinhard Marx bíboros május 21-én küldött egy levelet Ferenc pápának – amelyet június 5-én hoztak nyilvánosságra -, hogy közölje lemondását. Döntése indoklásaként megírta, hogy hajlandó felelősséget vállalni azért, hogy a németországi katolikus egyház nem tudta kezelni a visszaélésekkel kapcsolatos válságot. A személyes hibázás mellett elismeri, hogy az egyházban “intézményi hiba” is van, és ezen belül hangsúlyosan említi az intézmény “társ-bűnösségét”. A főpap azt állítja, már régóta fontolgatta lemondását, és meggyőzte őt a németországi egyház tehetetlensége, miután 2018-ban nyilvánosságra hozták a szexuális visszaélésekről szóló terjedelmes jelentést.

3. MIÉRT UTASÍTJA EL A PÁPA A LEMONDÁSÁT?

Ferenc pápa több hetet várt, mielőtt nyilvánosságra hozta volna válaszát. Június 10-én közzétett levelében arra kérte Marx bíborost, hogy maradjon hivatalában. Elismeri, hogy “az egész egyház válságban van”, és ragaszkodik ahhoz, hogy “minden püspöknek” vállalnia kell ezt a kritikus pillanatot, és el kell gondolkodnia azon, hogy mit tehet a “katasztrófával” szemben. Üdvözli a bíboros “bátorságát” – akit “kedves testvérének” nevez -, és úgy véli, együttérző magatartása tanúskodik arról az igazi reformról, amelyre az egyháznak szüksége van. Emlékezteti őt arra, hogy Péter apostol is benyújtotta “lemondoását” Krisztusnak, de Ő mégis rábízta az Isten népének vezetését.

4. HOGYAN REAGÁLT MARX BÍBOROS?

A pápa válaszát követően kiadott nyilatkozatában a bíboros azt mondta, hogy meglepődött, mert nem gondolta volna, hogy a pápa visszautasítja lemondását. Közli, hogy engedelmesen elfogadja a döntést, amelyet “nagy kihívásnak” tekint, nem pedig a “közös ügyekhez” való visszatérésnek. Ígéretet tesz arra, hogy gondolkodni fog “új utakon”, és felhívja egész közösségét, hogy vegyen részt az “Egyház megújításában”, amelyet elengedhetetlennek tart.

5. MI MOST A PÁPA ÉS A VATIKÁN ÁLLÁSPONTJA A VISSZAÉLÉSI VÁLSÁGGAL KAPCSOLATBAN?

Ferenc pápa megválasztása óta többször is aggodalmát fejezte ki a katolikus egyházban tapasztalható szexuális visszaélések okozta “katasztrófa” miatt. Folytatta az egyház igazságszolgáltatási struktúráinak XVI. Benedek által megkezdett mélyreható reformját. Többek között, 2019 telén nagyszabású csúcstalálkozót szervezett az ilyen bűncselekmények elleni küzdelem módozatainak tanulmányozására. Ennek eredménye lett a Vos estis lux mundi című motu proprio, egy olyan dekrétum, amely lehetővé teszi a Vatikán számára, hogy vizsgálatot folytasson és szankciókat hozzon olyan püspökök esetében, akik nem jelentettek elég gyorsan egy visszaélési esetet.

2020 februárjában egy “munkacsoportot” hoztak létre. Munkájuk eredményeképpen a Szentszék már több – főként lengyel és amerikai – tévelygő prelátust szankcionálit szigorúan. 2020 őszén közzétettek egy teljeskörű jelentést arról, milyen mulasztásokat követett el az egyház az egykori bíboros, Theodore McCarrick, a kiskorúak molesztálásáért elítélt vezető prelátus ügyének kezelésében. Ez volt az első ilyen eset az egyház történetében. Tavaly májusban pedig az Egyházi Törvénykönyvnek az “egyházi büntetőjogi szankciókról” szóló teljes VI. fejezetét frissítették.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia