A 7 főbűnről – A kevélység
A főbűnök gyakran nem látványos tettekben, hanem gondolkodásunkban, vágyainkban és mulasztásainkban rejtőznek. Mégis számos más bűn forrásává válhatnak, és észrevétlenül eltávolíthatnak bennünket Istentől. Új, hétnapos sorozatunkban Dwight Longenecker katolikus pap gondolatai nyomán vesszük sorra a hét főbűnt: a jóra való restséget, a fösvénységet, a torkosságot, a bujaságot, a haragot, az irigységet és a kevélységet. Napról napra megvizsgáljuk, hogyan jelennek meg életünkben, és mely erények segítségével küzdhetünk ellenük.
A 7 főbűnről
– A lustaság (Jóra való restség)
– A fösvénység
– A torkosság
– A bujaság
– A harag
– Az irigység
A kevélység
A hét főbűn közül az utolsó a kevélység – vagy talán azt kellene mondanom, hogy az ELSŐ a kevélység, mert az összes többi főbűn a kevélységben gyökeredzik.
Gyakran tévesen a kérkedést, az arroganciát és a hiúságot gondoljuk kevélységnek. A kérkedés, arrogancia és hiúság a kevélység tünetei, de a kevélység sokkal mélyebb dolog.
Az Immortal Combat (Halhatatlan küzdelem) című könyvemben a kevélységet úgy határozom meg, mint azt a megtámadhatatlan, teljes meggyőződést, hogy nekem van igazam. IGAZAM van. Ezért bárki, aki nem ért egyet velem, TÉVED.
Ha igazam van, akkor automatikusan önelégült vagyok. Magamat nemcsak igaznak, hanem jónak is látom.
A kevélység tehát olyan bűn, amelyet szinte lehetetlen megbánni, mert ha igazán, igazán kevély vagy, akkor IGAZAD van, és ha igazad van, akkor nincs mit bevallanod – nincs mit megbánnod.
Ha a kevélység e definícióját tekintjük, akkor előtűnik, lelepleződik ennek a bűnnek alattomos, rejtett természete, és rájövünk, hogy nem kell arrogánsnak, hiúnak vagy kérkedőnek lenni ahhoz, hogy nagyon-nagyon büszke legyen az ember.
Kívülről nagyon jámbornak látszó ember is lehet büszke. Lehet büszke, miközben látszólag szerény, mértékletes, kedves és jóindulatú. Ha a külső mögött jó embernek, sőt talán nagyon jó embernek is tartja magát – akkor a kevélység bűnében leledzik. Büszke arra, hogy ő kedves ember. Büszke arra, hogy ő okos ember. Büszke arra, hogy ő imádkozó ember. Büszke arra, hogy ő jótékonykodó, nagylelkű ember.
Sőt büszke arra, hogy ő alázatos ember. Ez aztán a valódi szélsőséges ellentmondás, felér egy jobbegyenessel!
És melyik erény az ellentettje a kevélységnek? Természetesen az alázat. De az alázat nem azonos a szolgalelkűséggel vagy megalázkodással, sem az ájtatossággal vagy a jámborsággal. Az sem alázat, ha mesterségesen lealacsonyítjuk magunkat. Alázat az, ha azok vagyunk, aminek Isten teremtett, és reálisan látjuk önmagunkat.
Meggyőződésem szerint Isten szerető terve azért engedi meg számunkra a bűnbe esést, hogy az rendszeresen emlékeztessen bennünket gyarlóságunkra és arra, hogy teljesen Őrá vagyunk utalva. Más szóval, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk, és így elkerülhessük az elkerülhetetlen főbűnt, a kevélységet.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: dwightlongenecker.com
