A 7 főbűnről – A Bujaság

A főbűnök gyakran nem látványos tettekben, hanem gondolkodásunkban, vágyainkban és mulasztásainkban rejtőznek. Mégis számos más bűn forrásává válhatnak, és észrevétlenül eltávolíthatnak bennünket Istentől. Új, hétnapos sorozatunkban Dwight Longenecker katolikus pap gondolatai nyomán vesszük sorra a hét főbűnt: a jóra való restséget, a fösvénységet, a torkosságot, a bujaságot, a haragot, az irigységet és a kevélységet. Napról napra megvizsgáljuk, hogyan jelennek meg életünkben, és mely erények segítségével küzdhetünk ellenük.

A 7 főbűnről
– A lustaság (Jóra való restség)
– A fösvénység
– A torkosság

A Bujaság

A hét főbűn közül négy a test bűne: a kapzsiság, a torkosság, a lustaság és a bujaság. Három az elme és a szív bűne: az irigység, a kevélység és a harag. Leginkább a test bűnei miatt érzünk bűntudatot és szégyent, mert ezek az önuralom hiányát érintik, és a szégyen, amit érzünk, önbecsülésünkre hat ki. E bűnök miatt rosszul érezzük magunkat, de vajon megértjük-e igazi természetüket, és azt, hogy MIÉRT bűnös dolgok ezek? Vagy egyszerűen csak szégyelljük magunkat, és talán félünk, hogy lelepleződünk? Nincs semmi baj azzal, ha szégyent, bűntudatot és félelmet érzünk e bűnök miatt, de az egyház azt tanítja, hogy ez nem elégséges formája a bűnbánatnak. Miért? Mert ezek egyszerűen a bűnre vonatkozó saját, önző érzelmeink – nem terjednek ki magának a bűnnek valódi megértésére és megutálására.

Mindannyian ismerjük a bujaság tüneteit: mindazt, ami tönkreteszi a házasságot: a pornográfiát és a maszturbációt, a prostitúciót és az emberkereskedelmet, a házasságtörést, a paráznaságot, a homoszexuális tevékenységet, a gyermekbántalmazást és a kéjsóvár fantáziálást és képzelgést. A bujaságról gondolkodva eljutunk oda, hogy magának a vágynak a természetét vizsgáljuk. A vágy, bármilyen is az, nem más, mint bennünk élő sóvárgás valami után, ami szép, jó és igaz. Még amikor a kisebb jóra vágyunk is, vágyunkban ott van a nagyobb és végső jó kívánása, még ha nem is ismerjük fel azt. Ez a legnagyobb jó a pedig a szeretet – végső soron az isteni szeretet.

A buja vágy bűnös, mert nem más, mint a szeretet valami eltorzítása, lealacsonyítása vagy rombolása. Az érdek és feltétel nélküli szeretet azt jelenti, hogy valóban a legjobbat kívánjuk a másiknak. Az erotikus vonzalom vagy a romantikus érzések a szerelem természetes részei, de csak természetes ösztönök, amelyek egy jó, a másikat valóban tisztelő szeretetteljes kapcsolat felé, sőt emberi szeretetünkön túlra, az isteni szeretethez vonzanak bennünket.

A bujaság ölhet, amikor az azt kísérő féltékenység erőszakra készteti az embert, vagy amikor szado-mazochizmusba, bántalmazásba, nemi erőszakba és gyilkosságba torkollik. De rejtettebb módon is ölhet a bujaság. Halált hozhat, mert elpusztítja, eltorzítja és lealacsonyítja a szeretetet – ami az élet.

Dante nem dogma, de mégse feledjük, hogy a bujaság bűneit a pokol felső (és kevésbé súlyos) körébe helyezi, mert azok a szeretet torzulásai, míg más, súlyosabb bűnök a szeretet és a természetes rend tényleges elárulásai.

A bujaság bűnével szemben álló erény természetesen a tisztaság. A tisztaság minden megkeresztelttel szemben követelmény, de meg kell különböztetni a cölibátustól. A cölibátus a papok és szerzetesek különleges fogadalma, amely szerint távol tartják magukat minden szexuális tevékenységtől. A tisztaság a házasságon belüli hűség kötelezettsége. A szabály egyszerű: ha nem élsz házasságban, tartózkodnod kell a szexuális élettől. Ha házas vagy, a szexuális tevékenység a házasságon belül marad a férj és a feleség szeretetteljes egyesülése és gyermekek nemzése érdekében, Isten akarata szerint.

Egy utolsó komoly emlékeztető a tisztaság nehézségéről. Szent II. János Pál pápa azt mondta: „A tisztaság egész életre szóló munka.”

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: dwightlongenecker.com