A 7 főbűnről – A harag
A főbűnök gyakran nem látványos tettekben, hanem gondolkodásunkban, vágyainkban és mulasztásainkban rejtőznek. Mégis számos más bűn forrásává válhatnak, és észrevétlenül eltávolíthatnak bennünket Istentől. Új, hétnapos sorozatunkban Dwight Longenecker katolikus pap gondolatai nyomán vesszük sorra a hét főbűnt: a jóra való restséget, a fösvénységet, a torkosságot, a bujaságot, a haragot, az irigységet és a kevélységet. Napról napra megvizsgáljuk, hogyan jelennek meg életünkben, és mely erények segítségével küzdhetünk ellenük.
A 7 főbűnről
– A lustaság (Jóra való restség)
– A fösvénység
– A torkosság
– A bujaság
A harag
Gyóntatáskor az egyik leggyakoribb dolog, amit hallok, a türelmetlenség és harag megvallása. De vajon bűn-e a türelmetlenség és a harag? Gyakran olyan dolgokat gyónunk meg, amelyek miatt elégedetlenek vagyunk magunkkal – olyan dolgokat, amelyek rontják az önképünket. Ezek kudarcok, amelyek közül némelyik bűn, de nem mindegyik az. Ahhoz, valami bűn legyen, az akaratunknak kell működnie. Akkor lesz bűn, ha úgy döntöttünk, hogy megtesszük a rosszat. De a türelmetlenség fogalma önmagában kizárja a szándékosságot. Nem szándékos dolog, és nem az akaratunktól függ, hogy méregbe gurulunk-e.
Fontos bibliai vers található az Efezusiaknak írt levélben (Ef 4,26): „Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.” Más szóval, haragudni nem bűn. Az Efezusiaknak írt levélben azonban ezt a verset is találjuk: „A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.” Más szóval, a harag nem bűn, de a haragtartás igen. Ez a különbség: a haragtartás, a neheztelés őrizgetése, a bosszú tervezése – mindezek a harag főbűnének kategóriájába tartoznak. A harag az akarat és az indulat összejátszása. A türelmet elveszteni nem bűn. Haragból cselekedni viszont igen.
Amikor a köznapi ingerültség és türelmetlenség haragba vált át, a harag a megbántottság és a düh égő kohója lesz bennünk. Hamarosan abba a helyzetbe kerülünk, amit én a „neheztelés ciklusának” nevezek. Újra és újra átgondoljuk az elszenvedett sérelmeket. Eltervezzük, mit kéne mondani annak a személynek. Bosszút forralunk ellene. A vesztét tervezgetjük.
A harag nyilvánvalóan halálos bűn, mivel a harag végső formája egy másik ember bántalmazása vagy megölése. A harag azonban a haragos embert is megölheti, mivel a másik iránti ellenségesség és gyűlölet a haragvó saját elméjét és lelkét megmérgezve lelki halálhoz vezet, de a felhalmozódott stressz miatt akár fizikai betegséget, halált is okozhat.
Sőt, amikor haragot táplálunk a szívünkben, akkor gyűlöletet táplálunk, és ez fertőzővé válik. A haragot tápláló, sérelmeit dédelgető személy elkerülhetetlenül megosztja érzéseit másokkal, a gyűlölet gyorsan terjed, mérgező légkör alakul ki károsítva az egész családot, a közösséget és a tágabb környezetet. Amikor a haragot megosztják egy csoporton belül, a csoport tagjai aktivistákká válnak – elégedetlenséget terjesztenek, válaszreakciókat provokálnak és terjesztik a haragot, ez pedig erőszakhoz és nyugtalansághoz vezet.
A harag főbűnének ellenszere a megbocsátás és irgalom. Az irgalom vagy isteni szeretet a legjobbat kívánja a másik embernek. A harag a halálát akarja. Az irgalom és megbocsátás nem érhető el önfegyelemmel vagy a szeretetre és a megbocsátásra való őszinte törekvéssel. Ezt csak a kegyelem természetfeletti áradásán át nyerhetjük el.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: dwightlongenecker.com
