BIY HU cover 145. nap

145. nap: Salamon felépíti a templomot

II. SALAMON DICSŐSÉGES URALMA
1. A BÖLCS SALAMON
Bevezetés.

Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat. A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének. Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal ő is a magaslatokon áldozott és tömjénezett.

A király álma Gibeonban.

A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentősebb magaslat. Ezer égőáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron. Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!” Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül. Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni. Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma. Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?” Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. Ezért így szólt hozzá az Úr: „Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot, lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem. Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló. S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked.” Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égőáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak.

A salamoni ítélet.

Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta: „Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban. Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban. Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta. Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat, és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette. Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem.”

A másik asszony azonban ellene vetette: „Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élő.” Így vitatkoztak a király előtt. Erre a király azt mondta: „Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élő, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élő.” Aztán megparancsolta a király: „Hozzatok ide egy kardot!” Odavittek hát a királynak egy kardot. S a király így szólt: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!” Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt – mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet –, azt mondta a királynak: „Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!” A másik ellenben így kiabált: „Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!”

Most a király vette át a szót, s azt mondta: „Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja.” Egész Izrael hallott a király ítéletéről, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyű; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni. Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettős sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele. Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülről helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt. Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt.

Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égőáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált.

Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az előírt forma szerint. A templomban helyeztette el őket: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte őket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felől. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott.

Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be. Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban. Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket.

Ezzel befejezte minden művét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta: vagyis a két oszlopot, az oszlopfőket koronázó két gömböt, a két hálószerű díszítést, hogy befödjék az oszlopfőkön levő gömböket, a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfőkön levő két gömböt, a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra, meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával, végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király művésze készítette az Úr temploma számára.
A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette őket a király agyagból készített öntőformákban. Mindezekből az eszközökből annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba.

Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére, a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy előírás szerint égjenek a szentek szentje előtt, a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedőket (ezek mind tiszta aranyból készültek), a mécstisztító szerszámokat, a hintőket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belső helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.

Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.

A szövetség ládájának átvitele.

Azután Salamon összegyűjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról. Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.

Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát. Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levő szent fölszerelésekkel együtt.
Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyűlt a láda előtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett őket. Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá. A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülről elfödték a ládát és a rúdjait. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részéről, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülről már nem. Ott is van mind a mai napig. A ládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.

Az Úr beköltözik a templomába.

Amikor a papok kijöttek a szentélyből, a szentélyt, az Úr házát felhő töltötte be.
Minden jelenlevő pap megszentelődött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez. Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.

Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsőítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!”
A felhő miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

Halld meg a szavam, Istenem,
hozzád száll panaszom!
Őrizd meg életem,
hogy ne féljek az ellenségtől!

Oltalmazz a gonoszok hadától,
az elvetemültek tomboló dühétől!

Nyelvüket, mint a kardot, élezik,
keserű szavukat ontják,
mint a mérges nyilat,

hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant,
és arcátlanul gyorsan leterítsék.

Eljegyezték magukat a gonoszsággal,
arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt.
Így szólnak: „Ki lát bennünket?

Titkos útjainkat ki tekinti át?”
Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét,
a kifürkészhetetlen szívet.

Isten saját nyilaival találja el őket,
és váratlanul üt sebet rajtuk.

Nyelvük miatt veszíti el őket,
s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.

Félelem tölt el mindenkit,
hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik.

Az igaz az Úrban örül,
nála talál menedéket;
a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük igédet. Köszönjük, hogy felfeded előttünk szívedet. Köszönjük, hogy szüntelenül magad felé fordítod szívünket, mert olyan könnyen el tud fordulni tőled. Uram, erről a zsoltárról szeretnék beszélni veled, amit most olvastunk. Milyen pontosan mondja: „Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket” (Zsolt 64,11). Mi Uram, hányszor nem vagyunk igazak?! Sokszor épp az ellenkezője vagyunk. Gyakran vagyunk igazságtalanok. Hűtlenek, állhatatlanok vagyunk, bűnösök vagyunk. És te mégis visszafogadsz minket, akkor is, ha nem vagyunk igazságosak. Még akkor is, amikor egy csődtömeg vagyunk, te akkor is szeretsz minket és nem mondasz le rólunk. Jézus nevében kérjük, segíts, hogy mi se mondjunk le soha rólad! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ma, ahogy mostanában többször, fordított sorrendben nézzük az olvasott részeket. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a Krónikák 2. könyve mai részében Salamon élete fő művét alkotja. Ez lesz a legkiemelkedőbb, amit Salamon egész élete során létrehoz. Emlékezzünk vissza, Dávid király mennyi nagyszerű dolgot tett. Egy királyságban egyesítette a törzseket. Legyőzte Izrael minden körülötte levő ellenségét. Dávid minden gazdagságát Izrael népe javára gyűjtötte össze és a templom megépítésére. De Salamonra maradt a legnagyobb feladat: felépíteni a templomot.  Ezt hihetetlenül jól teljesíti. Isten dicsőségére építi, mégpedig kiválóan. Megvannak hozzá a legnemesebb anyagok és megvan a minta, amit a szent sátor adott. Salamon az épületrészeket arannyal és ezüsttel vonja be, hatalmas bronz ajtókat készíttet. És nem csupán az épületről van itt szó, hanem a rendszeres áldozatbemutatásról, ahol nagy számú állatot ajánlanak fel Istennek. Salamon azt az áldozatot mutatja be az Úrnak, amiről meg van győződve, hogy az Úr azt várja. Azzal áldozik, amit szerinte az Úr megérdemel. Mindezt jól teszi Salamon.

Még két megjegyzésem van a Krónikák 2. könyvének mai fejezeteihez. A krónikás kiemeli, hogy a leviták azok, akik az Úr templomába szállítják a frigyládát. Emlékezzünk csak, amikor Dávid vissza akarja hozatni a frigyládát, útközben a megingó ládát Uza – helytelenül – megérinti, s emiatt meghal, a frigyláda pedig a gáti Obed-Edom házába kerül. Salamon tanult apja hibájából, és a levitákat bízza meg a frigyláda szállításával, ahogy annak lennie kell. Ezt Isten meg is jutalmazza: ahogyan a templomban rendeltetési helyére helyezik az Úr ládáját, Isten dicsőségének felhője tölti be a teret. Ez ugyanaz a dicsőség felhője, ami kivezette Izrael népét Egyiptomból és vezette őket nappal a pusztai vándorlás során. Azzal, hogy Isten dicsőségének felhője most betölti a teret, olyan érzésünk van, mintha Isten igent mondana, megerősítené azt, amit Salamon tett, és amit az emberek tettek, azzal, hogy összegyűltek és önként adakoztak Isten háza javára.

Ez fontos, hiszen egyrészt megvannak a mi saját áldozataink is: „ezt és ezt teszem meg az Úrért”, igaz? Másrészt viszont olykor kételkedünk benne, hogy elér-e Istenhez az áldozatunk, illetve azt kérdezzük: „Uram, elfogadod a felajánlásomat? Egyáltalán akarod azt, amit felajánlok?” Nekünk is megerősítést adna a „sekína” megjelenése, ahogy Isten dicsőségének felhőjét nevezték a rabbinikus irodalomban, ami nemcsak Isten jelenlétét jelezte, hanem azt is, hogy az Úrnak kedve telik az áldozatban. Annak jele, hogy Isten elfogadja, és helyesli, ami történik. Ez a biztosíték arra, hogy amit tettünk, az Isten szerint is helyes, azt ajánlottuk fel neki, amit Ő érdemel és amit kíván. Ezzel a művel Salamon itt be is végzi a lényegi feladatát. Még mást is véghezvisz majd, de az élete legfontosabb feladata ez volt.

Most térjünk át a Királyok 1. könyvének arra a részére, ahol Salamon bölcsességért imádkozik. Felhívom a figyelmet arra, hogy Gibeonban teszi ezt, azon a magaslaton, ahol a jeruzsálemi templom felépítése előtt áldozatot mutattak be. Salamon is áldozatot mutat be itt az Úrnak. Imádkozik Istenhez, és megmutatja neki a szívét. Igazából épp ezzel áldozhatunk az Úrnak. Azzal, hogy vágyunk odaajándékozni önmagunkat Istennek, azáltal, hogy valami értékeset akarunk adni neki. Minden áldozat mélyén ez rejlik. Ahelyett, hogy magamat áldoznám fel, feláldozok valamit, ami fontos nekem. Salamon ezt teszi. Isten pedig álmában felszólítja, hogy kérjen valamit. Salamon pedig bölcsességet kér, éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Ezt a nagy ajándékot meg is kapja, és rögtön látunk is rá példát, hogy jól él vele. Már régóta emlékszem a két anya történetére, ahol Salamon nagyon jól él Istentől kapott bölcsességével, amikor el kell döntenie, ki mond igazat. Már akkor, amikor először hallottam ezt a történetet, az volt a reakcióm, hogy hát, igen. Ez a bölcsesség. Szóval Salamon jól élt a frissen kapott ajándékával.

Ugyanakkor, ezt megelőzően, a fejezet elején azt olvassuk, hogy Salamon elvette a fáraó lányát. Végülis ez nem tilos, de majd meglátjuk, mi fog történni ennek folyományaként. Azzal, hogy Salamon elveszi a fáraó lányát, elkezd terjeszkedni, ez lesz az egyik módja, ahogy a környező népekkel szövetségi viszonyra lép. Ez túl sok házasságkötést jelent különböző uralkodók és befolyásos emberek lányaival. Már most érezhetjük, hogy ezzel valami baj van. Ez nem fogja őt segíteni, és ezen a területen nem a bölcsessége nyilvánul meg. Igen, erről már ejtettünk szót: Salamon bölcs, de nem feltétlenül jó. Megvan a bölcsessége, hogy megkülönböztesse a jót és rosszat, de ettől még nem feltétlenül teszi meg a jót és kerüli el a rosszat. Ez az első rés, amit Salamon király pajzsán látunk.

Ez velünk is megeshet. Az, hogy tudjuk, mi lenne a helyes, nem mindig indít arra bennünket, hogy azt meg is tegyük. És hihetünk a helyes dolgokban, de a hit a helyes dolgokban nem mindig vezet el oda, hogy a helyes dolgokat meg is tesszük.

Itt tartunk most, tudva, hogy szükségünk van Isten kegyelmére. Nemcsak azért, hogy megismerjük az igazságot és bölcsek legyünk, hanem azért is, hogy az igazságot válasszuk és bölcsességben éljünk. Hogy az életet válasszuk magunk és családtagjaink számára is. Szükségünk van ehhez Isten kegyelmére és szükségünk van imára.

Imádkozzunk önmagunkért, mert ha Isten kegyelme nem támogat minket, akkor ezt megsínylik a körülöttünk élők. Imádkozzunk egymásért is, hiszen a Biblia egy év alatt podcast hallgatói közösségének is szüksége van a háttérimára. Ez egy valódi közösség, akkor is, ha csak virtuálisan vagyunk együtt.

A 145. napon ez már nemcsak egy fellángolás a részetekről, hanem az életetek része. A résztvevők hozzátok is tartoznak, veletek együtt haladnak és imádkoznak értetek. Ahogyan én is imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.