Ki lesz irgalmas hozzánk?

A húsvét utáni első vasárnapon az Egyház az Irgalmasság vasárnapját ünnepelte. A Lille-i Saint-Eubert plébánia plébánosa, Benoist de Sinety atya elmagyarázza, miért utal arra Jézus húsvétja, ami az Egyház és minden megkeresztelt missziója: befogadni az Irgalmasságot, hogy annak terjesztőivé váljunk.

Ott van egyedül, haldoklik. Szegény a szegények között, már megint valaki, aki egyedül készül arra, hogy kilehelje lelkét. Senki nincs mellette: ugyan ki is ő, hogy rávetődjön egy tekintet? Se családja, se barátja, legalábbis a nyilvántartás szerint. De egy kéz megsimogatja a kezét, egy száj a fülébe suttogja az annyira vágyott, de addig soha meg nem kapott szavakat: «Még ma Jézussal leszel a Paradicsomban.» A Keresztrefeszített szavai ezek, amik feltámasztanak minden időben, minden körülmények között.

Vagy itt van egy másik, aki több mint tíz évig élt az utcán, és aki már „saját házaként” tekint a plébániatemplomra, amely mellett alszik, az odajárókra pedig „saját családjaként”. Itt jön ő, teljesen átszellemülve, a virágvasárnapi szentmise végén, áttörve magát a hazafelé tartó tömegen, és kézen fogva vezet egy nagyon öreg és nagyon meghatott embert. Azt mondja nekem: «Bemutatom az apámat». Egymástól néhány utcányira, már nagyon hosszú ideje nem látták egymást, nem beszéltek, a nyomor eltávolította őket. Aztán a fiú összeszedte magát, hogy visszatérjen ahhoz, aki mindvégig a szíve mélyén leste-várta őt. Új életre keltek mindketten a szeretet erejéből, mely vezérli őket, minket pedig megrendít.

Kinyílni a szeretet erejére

Ha olyan hozzászólásokat olvasunk a számítógépünk vagy a telefonunk képernyőjén, amelyek túl régóta bántanak és megsebeznek bennünket, és nem sikerül leráznunk magunkról a rosszat, ami egészen átjár minket, hát persze, hogy keressük a módját, hogy megszabaduljunk a haragtól, a sértettségtől, urambocsá a gyűlölettől, amely olyan könnyedén elhallgattatja a közösségeink és megkeresztelt életeink tanúságtételét!

Régen a húsvét nyolcadát befejező vasárnapon kiadták meghallgatásra a nagyszombat éjszakáján megkeresztelteknek a teljes Márk evangéliumot. Ebben hallották meg hírét Krisztusnak, aki felbukkan az emberiség történetében, aki egyedüliként képes gyógyítani, kiegyenesíteni, vigasztalni, megbocsátani, felemelni és igazán szeretni. Ekként szemlélték ezt az Izraelből mindenki üdvösségére született Messiást. Odakerültek annak a jelenlétébe, akit Mesterüknek és Uruknak választottak, és felfedezték, hogy mennyire abban áll az élet teljessége, hogy teljesen megnyíljunk a szeretet végtelen erejének. Alázatosan, a szívünk csendjében…

Az egyedüli küldetés

Jézus Húsvétja minden évben visszavezet minket ahhoz, ami az Egyháznak és minden megkereszteltnek a hivatása: befogadni az Irgalmasságot, hogy annak terjesztői legyünk. Minden egyéb csak por. Mert egyedül az Irgalmasság képes békességet hozni a szíveinkbe, és az igazság szavait adni a szánkba. Az Irgalmasság az igazságosság egyedüli feltétele. A többi csak ábrándkép.

A politikai harcok zűrzavarában, ahol jó és rossz olyan rendetlenül keveredik össze, hogy megrészegítik lelkünket a nyugtalanító szenvedélyek rossz borával, egy olyan világ félelmeiben, amely tagadja, hogy halandó, és elvész egy látszólagos örökkévalóság vízióiban, ha nem vagyunk képesek rá, hogy visszatérjünk a lényeghez, akkor nem vagyunk jók semmire, és nem használunk senkinek. Mi lesz a haldoklóval, ha nem segít rajta az örök élet ígérete? Mi lesz az elhagyott emberrel, ha nem veszi észre, hogy mindig ott van egy apa, aki szereti és elfogadja őt? És mi lesz velünk, ha hallgatnak azok, akik ismerik a reájuk bízott jó hírt? «Irgalmasság!» – legyen ez a négy szótag az egyetlen hívószó, amely mögé fölsorakozunk Isten dicsőségére és a világ üdvösségére!

Ez a cikket Sáriné Horváth Mónika önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Forrás: Aleteia