BIY HU cover 11. nap

11. nap: Ábrahám áldozata – Biblia egy év alatt podcast

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Pátriárkák

Ábrahám áldozata.

Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.” Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.

Nachor utódai.

A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját, Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt. (Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.

A pátriárkák sírja.

Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ekkor halt meg Sára Kirjat-Arbában, vagyis Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám elkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Azután Ábrahám fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hettitákhoz: „Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem.” A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: „Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz köztünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat.” Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: „Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, hogy a machpelai barlangot, ami az övé, és birtokának szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek.” Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: „Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom, s neked adom a barlangot is, amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat!” Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: „Igen, ha te… De mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat.” Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: „Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüstsékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat!” Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüstsékel, ahogy az a kereskedők körében járja. Így Efron telke, amely Machpelában, Mamrétól keletre feküdt, a telek a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal – az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Így a telek a rajta levő barlanggal a hettitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Jób 10
Undorral tekintek saját életemre, szabadon hagyom, áradjon panaszom, gyötrődő lelkemet kiöntöm. Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! Hasznod van tán abból, ha erőszakhoz nyúlsz, kezed remekművét hogyha meggyalázod, a bűnösök terveit meg jóváhagyod? Csak tán nincs húsból a te szemed is, hogy mint ember szokott, te is csak úgy lássál? Napjaid hasonlók az ember napjaihoz, s esztendeid az ember éveihez, hogy bűnöm keresed s kutatsz vétkem után, noha jól tudod, hogy nem vagyok bűnös? Nem szabadít ki senki sem kezedből? A te kezed formált és teremtett, most meg mást gondoltál, s elpusztítasz? Agyagból formáltál – csak emlékezzél! – s most újra porrá változtatnál vissza? Nemde kiöntöttél, mint a tejet szokták, aztán sajt módjára hagytál megalvadni. Bőrbe meg húsba nem te öltöztettél, s csontokkal, inakkal nem te szőttél át? Életet, kegyelmet te adtál nekem, őrködj hát éberen a lelkem fölött! Bár elrejtetted mélyen a szívedben, tudom jól: ezt forgattad elméd rejtekében. Amikor vétkezem, leskelődsz utánam, nem akarsz bűnömtől megszabadítani. Hogyha bűnös vagyok, akkor jaj nekem! De nem büszkélkednék, ha igaz volnék is: jóllaktam szégyennel, nyomor italával. Hogyha gőgös volnék, oroszlán módjára üldözőbe vennél, megmutatnád rajtam csodatevő erőd. Újra támadást indítasz ellenem, ádáz haragodat egyre sokasítod, mindig friss csapatok szállnak velem harcba. Miért hoztál elő anyámnak méhéből? Haltam volna meg, mielőtt szem látott! Úgy volnék csak, mintha sose lettem volna, vittek volna sírba anyámnak méhéből. Éltem napjainak nem kevés a száma? Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.

Jób 11-12

Isten bölcsessége belátást kíván

Ekkor a naamai Cofár szólalt meg: Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. Magadról azt mondod: tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben. Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit tesz ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd fel a kezedet! Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.

Isten bölcsessége és hatalma

Jób válaszolt erre és így szólt: Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazat gúnydallal csúfolják. Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan, kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni. Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek. Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön. Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. A tanácsurakat butasággal veri, még a bírákat is bolonddá teszi. Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja. Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat. Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás; a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód, hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak, s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak; akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon; akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk Téged, és felemeljük a neved! Köszönjük az Igédet! Kérünk, világosítsd meg az elménket a Te Igazságoddal, és töltsd el szívünket a Te szereteteddel! Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Fantasztikus ez a mai olvasmány a Teremtés könyvéből! Olyan sokféleképpen hallhatjuk ezt a szakaszt a többi szentírási résszel együtt, és nem biztos, hogy felületesen olvasva érthetőek. Nem igazán értjük, Isten mit akar ezekkel feltárni. De mi pont azt keressük, hogy Isten mit akar nekünk kinyilatkoztatni! Elsőre azt hihetjük, hogy ez valami őrültség: Remélem, Isten sosem kéri tőlem, hogy adjam oda azt, amit a legjobban szeretek! Ez a történet sokaknak úgy tűnik, mintha Isten önkényesen járna el.

Nézzük, miről is van szó! Ne feledjük, Ábrahám ebben a történetben több, mint 100 éves. Vagyis már nagyon régóta jár az Úrral. Nem arról van szó, hogy Isten rátukmálja ezt az áldozatot Ábrahámra! Valójában ennek a szövegnek a szíve az a tény, amiről tegnap is szó volt, hogy Ábrahám a hit atyja, és eljött az a pillanat, amikor nemcsak megmutatja, hanem teljesen kinyilvánítja hitének mélységét, Istenbe vetett mély bizalmát. Ábrahám végig úgy gondolja, hogy Isten nem veszi el a fiát, Izsákot, hogy nem Izsák elpusztításával ér véget ez a történet! Honnan tudjuk? Többek között magából a szövegből. A történet szerint Ábrahám azt mondja a két szolgájának: Most felmegyünk a hegyre, majd mindketten visszatérünk. Igen, így szól: Mindketten visszajövünk! A Zsidókhoz írt levél azt mondja Ábrahámról, hogy ő tudta, hogy még ha fel is kell áldoznia a fiát, Istennek van hatalma, hogy akár a sírból is visszahozza őt: “Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta, és hallotta: ‘Izsák által lesznek utódaid’. Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta mintegy előképül.” (Zsid 11,17-19.) Mert Övé a hatalom élet és halál fölött! Ez Ábrahám mélységesen mély bizalma az Atyában.

Mégis megkérdezzük: miért tette ezt Isten, mi a lényege ennek az egész történetnek? Mert ez az egész nem csupán Ábrahámról meg Izsákról szól: ez a történet a lelki életben mindennek megadja a keretét, gyakorlatilag megalapozza a lelki életet, mert ez nem pusztán egy apának a története, aki hajlandó feláldozni a saját fiát, hanem az apa és a fia együttes története. Ez nagyon fontos! A művészek gyakran megörökítik ezt a pillanatot, Izsák feláldozását vagy megkötözését: ott van Ábrahám, az öregember, aki megkötözte a fiát, Izsákot, aki ott küszködik, gyerekként… Ám valójában ez Ábrahám és Izsák együttműködése volt! Honnan tudjuk? Onnan, hogy a bibliai történetben szereplő Izsák nem gyerek! Persze, a százéves Ábrahámhoz képest ifjú, de az apja nem nyomja el. Izsák az erősebb szereplő ebben a történetben. Miért is? Lássuk csak: amikor felmennek a hegyre, az írás szerint Ábrahám a fia hátára pakolta az áldozathoz szánt fát. Na most, ha a fiú olyan hétéves-forma gyerek lenne, valószínű nem bírná felcipelni a hegyre a tűzifát az égőáldozathoz, ami elegendő egy egész emberi test elégetéséhez. A hagyomány szerint Izsák a harmincas éveiben jár, talán pont 33 éves. Gondolkodjunk el ezen egy kicsit! Izsák erősebb az apjánál, Ábrahámnál ebben az életszakaszban, ezért az a tény, hogy Izsák viszi a fát, azt jelenti, ő képes lenne az apja fölé kerekedni. Vagyis, ő együttműködött, megengedte, hogy az apja megkötözze őt, és saját akaratából feküdt az oltárra.

Mit is tanít ez nekünk? Ez megalapozza, az Örök Atya és az Ő szeretett, egyszülött Fia áldozatát a Kálvárián. Ez egyértelműen Krisztus áldozatának előképe. Gondoljuk át, milyen szavak hangzanak el: “vedd az egyetlen fiadat”, az egyszülött fiad, “akit szeretsz”, ez ugyanaz, ami a János 3,16-ban szerepel: “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda”. Ábrahám és Izsák története nem csak Ábrahámról és Izsákról szól. Ez a történet feltárja nekünk, hogyan működik együtt a Mennyei Atya és a Fiúisten, hogy üdvösségre vezessenek minket. Mélységesen mély bizalom köti őket össze egészen a halálig. Itt van Ábrahám és Izsák az áldozati fával a hátán, amint mennek fel Mórija hegyére, ami épp Jeruzsálem határában van [a hagyomány szerint ez a Sion, a későbbi Templom hegye – A szerk]. És látjuk Jézust, a keresztfával a hátán, amint a Kálváriára megy, szintén Jeruzsálem határában. Mórija és a Kálvária két különálló tagja ugyanannak a hegységnek Jeruzsálem városán kívül. Amit itt látunk, az egy mélységesen mély együttműködés apa és fia között, és ezt nem szabad szem elől téveszteni. Ezért szól Ábrahám és Izsák története rólunk. Nem azért, mert Isten azt fogja kérni tőled, hogy áldozz fel mindenkit és mindent, amit szeretsz, nem erről van szó, hanem a bizalomról. Ez a kulcsszó. Ábrahám a hit atyja. Miért? Mert amikor arra került sor, hajlandó volt Istenben bízni. De nem ő egyedül, mert apa és fiú közös műve volt ez, bíztak egymásban, ezért olyan fontos, hogy ez az üzenet a szívünkig jusson. Isten nem az ellenségünk.

Jób ezzel birkózik. Isten az ellenségem lenne? Törődik velem?

Keresztényként, fel kell ismernünk, hogy még Isten Egyszülött Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus is így imádkozott a keresztre feszítése előtti éjszakán: Atyám vedd el tőlem ezt a kelyhet… Ám így folytatja: De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te. Képes volt az Atyához kiáltani: Én nem akarom, hogy ez megtörténjen, de ugyanezzel a levegővétellel azt is kimondja: Bízom benned, legyen meg a te akaratod! Mi is erre vagyunk hívva!

Hát, ma… 11 napja kezdtük el, tényleg csak most indultunk el ezen a nagy úton a Biblián keresztül, és eddig elképesztő volt. nagyon remélem, hogy áldás számotokra ez az egész. Számomra áldás volt az elmúlt napokban veletek járni. És azt is szeretném, ha tudnátok, hogy imádkozom értetek — kérlek, ti is imádkozzatok értem. Imádkozzatok egymásért is. Ez egy nagy közösség, amely együtt veszi végig a Szentírást, ezért hordozzuk egymást imáinkban. Imádkozzunk egymás szándékaiért!

Mindannyian küszködünk azzal, hogy bízzunk az Úrban, hogy vele járjunk, küzdünk, amikor Jób barátunk helyzetében találjuk magunkat, és küzdünk, amikor együtt kell működnünk az Atyával valami olyan dologban, ami számunkra végzetesnek tűnik. De tudnunk kell, hogy ez nem a vég, mert ő túl jó ahhoz, hogy hagyja, hogy a pusztulásé legyen az utolsó szó! Ezért ez nem a könyv vége, ez még csak az eleje!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

4 hozzászólás

  1. Igen, áldás számomra naponta hallgatni Kornél atyát. Az elmélkedés nagyon segít a megértésben. Isten sohasem akarna ártani nekünk, Ő szeret minket akik szeretjük Őt és bízunk benne.

    Válasz

  2. Köszönöm szépen!Errare humanum est.Én is imádkozom püspök atyáért,Isten áldja!

    Válasz