Melyik a három szent hegy a Bibliában?
Három hegyet tekintenek szentnek a Bibliában, és mindegyiknek megvan a maga jelentése a bibliai történetekben. Ezek a Hóreb-hegy (vagy Sínai-hegy), a Tábor-hegy és Golgota.
A hegyek impozáns magasságukkal mindig is lenyűgözték az embereket, és nagy jelentőséggel bírtak a civilizációk történetében. Ez alól a katolicizmus sem kivétel, mivel ezeket a helyeket isteni találkozások helyszínének tekinti, lehetőséget kínálva a zarándokoknak az elvonulásra és elmélkedésre. E hegyek közül hármat említenek a Szentírásban.
hirdetés
Hóreb-hegy (vagy Sínai-hegy)
A bibliai elbeszélések többször hivatkoznak a Hóreb-hegyre vagy Sínai-hegyre. A Kivonulás Könyve idézi meg szent helyként, amit Isten választott megjelenéséhez. Furcsa módon a Hóreb kifejezés „szikkadtat” vagy „kiszáradtat” jelent, az Egyiptom e helyére jellemző szélsőséges időjárás miatt. És mégis, ebben a sivatagi környezetben játszódik le Isten sorsdöntő találkozása Mózessel az égő csipkebokor jelenetben, amikor Mózes még pásztor volt. A Kivonulás Könyve szerint Mózes beteljesítette az isteni szót azzal, hogy a fáraónál elérte az egyiptomiak által rabszolgává tett Izrael népének felszabadítását. A héberek kénytelenek voltak a pusztában vándorolni, miután elhagyták korábbi elnyomóikat. Az Úr e vándorlás során leereszkedett a hegy tetejére és hívta Mózest, aki felment hozzá, és ott megtörtént az elképzelhetetlen: egy isten és egy ember találkozása, amely egyedülálló fordulópontot jelentett az emberiség történetében. Ez a történet különösen fontos a két ellentétes mozgás szempontjából: Isten leereszkedik az emberhez, az ember felemelkedik Istenhez, a hegy tetejére, ami a találkozás és a hit helye. Ebből a találkozásból születik meg a Szövetség (Isten és ember között), amely egy ajándék formájában valósul meg: a kőbe vésett Törvény – a Mózesnek adott kőtáblák – révén.
A Tábor-hegy
A Tábor-hegy inkább néz ki egy magas dombnak, mintsem valódi hegynek a maga 588 méteres magasságával, Galilea déli részén. Nagyszerűségét azonban nem tengerszínt feletti magasságának, hanem a helyhez kötődő szakralitásának köszönheti. A Szentírás szerint a Tábor-hegy volt a helyszíne Krisztus élete egyik jelentős eseményének: a színeváltozásnak. Lukács evangélista (Lk, 9, 28-36) így számol be az eseményről: „Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.” A történet két férfit is említ, akik beszéltek Jézussal. Kik voltak ezek a férfiak? Lukács pontosítja: „… Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.” Ez a jelenet – mondja ismét Lukács – felzaklatta Pétert, Jánost és Jakabot. Nem nehéz elképzelnünk Krisztus tanítványainak döbbenetét, akikről a Biblia úgy számol be, hogy elnyomta őket az álom, de felébredve látták Krisztus Jézus és a mellette álló két férfi dicsőségét. De a történet ezzel még nem ér véget. Miközben Péter éppen azt javasolta Jézusnak, hogy állítsanak három sátrat, mindhármuknak egyet-egyet, „felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak.” Lukács megint pontosítja: „A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” A megdöbbent tanítványoknak Jézus megparancsolta, hogy hallgassanak arról, amit láttak; lehetett volna ez másképp?
Kálvária (Golgota)
A Szentírás azt mondja, hogy azt a helyet, ahol Krisztust megölték, Golgotának hívták. A héber szó jelentése: „a koponyák helye”. Jeruzsálemből az Efráim kapun keresztül juthattunk el erre a kihalt, kőbányákkal és sírboltokkal borított helyre, amely a mára már eltűnt faltól északra volt pontosan található. Ez a hely meglepi a zarándokot, aki olyan magas hegyfokra számít, mint amilyeneket a filmekben gyakran ábrázolnak, és csak egy egyszerű dombot talál. Ez utóbbit ma a lenyűgöző Szent Sír Bazilika fedi. A Kálvária-hegyi keresztre feszítés a keresztény teológia egyik fő eseménye, hiszen Jézus szenvedése és megváltó kereszthalála az üdvösség és az engesztelés tanításában a keresztény teológia központi eleme.
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia
INRI,
Nehány szent hegy még a szent földröl és a Bibliából
Karmel-hegy (546 m)
Lásd Izajás könyve 35. Fejezet kettes verstöl: “2Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel (szölö-hegy) és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. 3Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! 4Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön… Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” 5Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. 6Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong.” Utalás Jézusra=Isten(fá)-ra…
Sínai=Hóreb hegy (kiegészítés 2285m)
Mózes itt látta meg az égő csipkebokrot, melyből Isten szólt hozzá. Itt kapta meg elhívását, és innen is tudjuk már, hogy van feltámadás (Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének mondja magát itt a Sináj hegyen a Jóteremtö, akik a földön akkor már régen meghaltak, de jeleneidöben ök mindig az Jótermtövel élnek.) Mózes itt vette át Istentől a tíz parancsolat tábláit és ebből a sziklából fakasztott vizet a pusztában. Isten ennek a hegynek a lábánál kötött szövetséget a népével. Illés ide menekült végső elkeseredésében, és itt hallotta meg Isten halk és szelíd hangját. (1Kir. 19.) Lásd Királyok elsö könyve 19 fejezet 11-es verstöl: 11Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 12A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. 13Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt…tudta, hogy a Jóteremtö az enyhe szellöben jött el hozzá…”
Sion / Templom-hegy Yerushalajim (740 m):
Isten jelenlétének a helye. Jeruzsálem legmagasabb hegye, mely Salamon idejétől fogva már az egész templomhegyre értendő. Ma már a Sion elsősorban a mennyország, a mennyei Jeruzsálem jelképe, melynek Jézus a sarokköve (1Péter 2: 6.)
Itt található az a szikla is, ahol Ábrahám áldozta volna fel Izsákot, de Isten gondoskodott helyettesítő áldozatról – értünk pedig elküldte Jézust. „Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.” Megjegyzendö, hogy az Isten közölte az emberrel (Ábrahámmal), hogy nem kell neki emberáldozat, tehát Izsák Ábrahám fia éljen tovább! Azonban az ember nem kímélte az Isten fiát, mert az m´ásfajta teologiát tanított, mint az ember, ezért az ember megölte Öt…
Megjegyzés: Kettö Istenjelevaló templomot romboltak eddig ott a templomhegyen le Izrael ellenségei (Salamon templomát a Kr.e. 6 században, majd Kr.u. 70-ben a második templomot pedig a rómaiak rombolták le.) A harmadik templom ugyanitt fog felépülni. Vagy a Messiás épiti fel eljövetelekor, vagy amikor a zsidók fölépitik akkor jön el a Messiás- hitük szerint. Ezen a hegyen jönnek akkor elö majd a feltamadott emberek is.
Olajfák hegye (826 m):
Jeruzsálem keleti határa, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Jézus sok időt töltött itt. Az utolsó vacsora után itt imádkozott háromszor, itt árulta el Júdás, itt fogták el és innen vitték ítéletre. Feltámadása után itt búcsúzott el a tanítványaitól, itt ment fel a mennybe, és itt is fog visszatérni.
A 8 Boldogság hegye (200 m magas dombocska):
Jézus sokat tanította követőit, és leghíresebb prédikációját ezen a hegyen mondta el. Lásd Máté evangeliuma 5- fejezet 1-es verstöl:
“1A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
A nyolc boldogság.
3„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.
Az apostolok feladata.
13Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. 14Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. 15S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. 16Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Az ószövetségi törvény tökéletesítése.
17Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. 18Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.”
Massada sziklafennsíkos hegye, tragikus módon a szabadság szimbólumává vált (450m):
Krisztus után 73-ban a római megszállók ezen a sziklafennsíkon menedéket keresö ca. 1000 zsidó embert (férfiakat, nöket és gyerekeket) akartak megtanítani a római jogra: értsd alatta, hogy az Isten az a római császár a zsidók Istene nemlétezö=csak a babona szüleménye. Szerintük a szabadság az a római jogban keresendö, a zsidók Istene=Jóteremtö helyett…Ezért szerintük a Massada hegyére viszahúzódo ezer zsidó embert el kell foglalni és “fel kell szabadítani öket a vallásos babona és a zsidó hazaszeretet képzete alól”.
Jeruzsálem eleste (Krisztus után 70-ben) és a Róma elleni zsidó lázadás kiterjedt összeomlása után Masada zsidó védöi a rómaiakkal szembeni ellenállásban maradtak. A kis római helyőrséggel rendelkező erődöt már Kr.u. 66-ban visszafoglalta egy csoport mélyen vallásos zsidó zelóta= Őszinte lelkesedéssel ragaszkodtak az ószövetségi törvényhez és azt buzgón megtartották. A Kr.u. 67-70 közti, a zsidó felkelés idején nagy szerepet játszottak. A rómaiak ahol csak tudták ki-irtották a zelótákat.. A zelóták (görögül: „zelóták”) egy különösen radikális és harcos zsidó ellenállási csoport volt. A többi zsidó lázadóval közös céljuk: a rómaiak kivonulása Judeából és a független zsidó állam helyreállítása. Masadában lévő zsidók parancsnokát ELEAZAR BEN YAIR-nek hívták. Körülbelül 1000 zsidó férfi, nő és gyermek tartózkodott fenn az erődben, amikor a római hadsereg 10. légiója szakaszosan megkezdte az ostromot Kr.u. 71-72-ben.
A római csapatokat Júdea helytartója, FLAVIUS SILVA irányította. A légión kívül körülbelül 5000 katonából álló segédcsapata volt, azaz legalább tízezer katonája, amivel a Masszadai ezer fös zsidó csoprtot (nökkel és gyerekekkel együtt) akarta elfogalni, vagy ahogy ö mondta: “felszabadítani” …. Plusz körülbelül 10-15 ezer hadifogoly munkaszolgálatost kényszerítettek a Rómaiak fennhatósága alatt, a Maszada sziklafennsikón magukat elsáncolt összesen kb. 1000 fö (zsidó csala´dok) elleni támadás(ok) megsegétésének céljából.. SILVA két problémával szembesült: a rómaiak összes felhasznált hadianyagát, élelmiszerét és ivóvizét sok kilométeren át kellett szállítani a sivatagon keresztül a legnehezebb körülmények között a tízszer katonája és a tizenötezer munkaszolgálatos hadi-szolgája számára. Maszadát lehetetlen volt megrohamozni: a zelótáknak=zsidó harcosoknak szinte korlátlan készletük volt fönn a szikla fennsíkon a kö erödítményekben bespeijzolva, amit katonai sereggel nem lehetett megközelíteni, csak egy kis szük csapáson, amit könnyü volt fegyveresen védeni….
Rámpaépítés
A SILVA a Maszada csupasz köszikla fennsíkot és a hegyet megerősített katoni táborral és az ezeket összekötő falgyűrűvel zárta körül, amely megközelítőleg 3,5 km hosszú volt, és 12 örtornyot tartalmazott. Aztán úgy döntött, hogy Maszada nyugati részén épit egy földmü-rámpát = utat a faltörö hadigépeknek, ott ahol a legalacsonyabb a természetes meredek lejtő. A rámpán át a felsö védö kö-falhoz egy ütőkossal felszerelt, guruló vasborítású kerekes ostrom-faltörö szerkezezet akart felgurítani. A mintegy 20 m magas jármű, amely messze a fal fölé magasodott, a fenn elsáncolt zsidók köfala elleni támadást hivatott lehetővé tenni. Ezt azonban fel kellett a sziklafensík védököfalához valahogyan vontatni. Oda ilyen széles út nem vezetett. Ezért a római parancsnok SILVA mérnökeivel megterveztetett egy felfele vezetö széles utat, amihez egy óriasi földrámpát kellett építeni. Az építkezést a Római Légió útépitöin kívül főként a segédcsapatokkal és váltakozó létszámban több (tíz)ezer elfogott zsidó kényszermunkással végeztették el. Rétegről rétegre homokot és kavicsot halmoztak fel. Hogy megvédjék magukat a védők által dobált kövektől és fáklyáktól, megnedvesített bőr-böl varrot “ponyvákat” feszítettek a faszerkezetekre, amelyek mögött a munkások folytathatták a rámpa épitését. Az épitkezés éveken át tartott, de Krisztus után 73 tavaszán eljött az idő. A rámpa már csaknem a Masada-erőd faláig ért fel. Ez a hadi út ki-építés óriási eröfeszítésbe és többek között ´tizerer (kényszermunkás)ember 2-3 éves munkájába került, ott a sivatagban, hogy több ezer köbméter földet és követ több kilóméter hosszban beépítve, egy támadó rámpa-hadiútat alakítsanak ki…azért, hogy ott a fennsìkon elsáncolt kb. 500 zsidó szabadságharcost és családjaikat megadásra kényszeritsék és fogjul ejtsék. Ha… mondottam ha…azok elismerik a római fennhatóságot és a császárt Istenüknek, akkor majd -esetleg- meg kegyelmezhessenek nekik…
A zelóták nem tudták megállítani sem a rámpa építését, sem a torony közeledését. Amikor az ütő kos betörte a kö-várvédö-falat, a zsidó zelóták egy rugalmas fapalánkkal védték magukat a támadók ellen. A rómaiak parancsonkának SILVA-nak végül sikerült felgyújtania a fa palánkot es rést ütve a falon a rómaiaiak bevonultak a zsidók erödítmény udvarába. Ezzel minden elveszett. A zsidó várvédö zelóták már nem tudták elhárítani a támadást, de nem adtak meg magukat. Amikor a római csapatok i.sz. 73. április 15-én reggel végsö rohamot intéztek a védöcspatok ellen a várfal-törésen, nem találkoztak már a védőkkel. Két nő és öt gyermek kivételével minden zsidó harcos és családja inkább az öngyilkosságot választotta, minthogy a római uralom és a rabszolgaság fenyegetettsége alatt éljenek. Sem hitüket, sem szabadságukat nem akarták feladni, azért, hogy talpnyaló hitetlen alattvalókká váljanak.
Rettenetes történet arról, hogy a birodalmak, mi-mindnere képesek azért, hogy az ember lelkismereti és vallásszabadságát, hazáját és nemzeti tudatát elvegyék…azért, hogy hatalamukat mindenkire ki tudják terjeszteni…
Erröl készült egy film is: A Masada a címe egy négyrészes televíziós filmnek, amelyet 1981-ben készítettek, és Németországban a moziban is bemutatták rövidített változatában. A zsidók elkeseredett harcát meséli el a római megszálló csapatok ellen, és a Maszada-erődben zajló népfelkelés drámai végét. A forgatókönyv Ernest K. Gann amerikai író The Antagonists című regénye alapján készült.