A májusban megkezdett Tapasztalatom Máriával sorozat tovább folytatódik.
Kelemen Erzsébet tapasztalata Máriával
Jézus édesanyjának elég érdekes helyezkedése van az én életemben. Gyerekként nagy tisztelettel tekintettem rá. Nagy empátiával figyeltem életének eseményeit és szívesen imádkoztam hozzá. Később, édesanyaként inkább a Gyászba borult kezdetű ének alapján „a fia-vesztett gerle” képe él bennem. Nagyon sajnáltam. A gyerekeink betegeskedésekor sokszor a „tőr veré át lelkedet” állapotát tudtam inkább átélni, azzal együtt érezni, mit jelenthetett számára saját gyerekének elvesztése. A késő esti gyerekfelügyeletek arra adtak lehetőséget, hogy Mária oltalmát kérve mondogattam a rózsafüzért a gyerekek gyógyulásáért.
Nehéz nekem rangsorolni a Mária énekeket. A Mennynek királyné asszonya antifónát kedvelem, hittanórákon nagy szeretettel énekelem, de az Oltalmad alá futunk kezdetű imát is inkább énekelt változatában tanítom a diákoknak. A Magnificat – Dienes Valéria megzenésített verse is a kedvenceim közé tartozik. Gyerekkorom pásztorjátékaiban furulyaszóval kísértük Mária énekét. Szívesen emlékszem vissza a próbákra, melyeket Asztrik atya tartott nekünk. Édesapám kántor volt, tőle kaptam még talán kisiskoláskoromban egy teljes kottás Hozsannát. A misék alatt csak súgta nekem az énekszámot, kikerestem, s nagy lelkesedéssel énekeltem mellette az orgonapadon. Tudtam, hogy a Mária énekek az Oltáriszentségről és a Jézusról szóló énekek után következnek. Most visszatekintve, valahogy ez a sorrend megmaradt: előbb az Atya, aztán Jézus, a Szentlélek és csak utána következik Szűz Mária. Az imádságaimban is, az életemben is.
22 éve élünk Karcfalván, Felcsíkon. Csíksomlyó közelében. Amikor ideköltöztünk meglepve vettem tudomásul, hogy a Babba Mária kultusz mennyire élő. Hogy Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelének ünnepe a Csíksomlyói búcsú árnyékában marad… Volt egy időszak, amikor kissé összezavarodtam ezzel kapcsolatban… Ferenc pápa 2018-as rendelkezésével, amikor a pünkösdhétfőt a Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepévé tette megszűntek az aggályaim, „Mária helyre került”…
Én Désen nőttem fel, Csíksomlyó messze volt tőlünk, de a somlyói ferencesek kiállásáról, tevékenységéről sokat hallottam, példás kitartásuk, hitvallásuk gyakran elhangzottak körülöttem és vonzóvá tették a kegyhelyet számomra. Aztán amikor Bőjte Csaba testvér által mi is bekapcsolódtunk a CSIT körül kialakuló ifjúsági mozgalomba, akkor közelebb kerülhettem a Csíksomlyói Szűzanyához is. Itt ismertem meg tulajdonképpen a leendő férjemet, a pünkösdi búcsúra utazva…
A kegyhelyet sokszor felkeresem, szeretem a templom csendjét. Igyekszem olyankor menni, amikor nincs nagy tömeg. Hálát adni térek be legtöbbször. Megköszönöm családomat, gyermekeinket és Mária oltalmába ajánlom életüket, döntéseiket, ügyes bajos dolgaikat. Van egy szép pillanat az életünkben, amire szívesen emlékszem vissza: esküvőnk körül lehetett, férjemmel együtt „felmentünk Máriához”, a kegyszobor lábánál kettesben imádkoztunk azért, hogy bátran fogadjuk el a gyerekeket, amelyekkel megajándékoz bennünket a Jóisten és sokszor térhessünk oda vissza.
Kelemen Erzsébet négy gyermek édesanyja, hitoktató, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ önkéntese. Családjával Csíkkarcfalván él.
