Vietnám: József testvért, a domonkos szerzetest gyóntatás közben gyilkolták meg
József testvért, Joseph Tran Ngoc Thanh domonkos szerzetest gyóntatás közben gyilkolták meg január 29-én a Vietnám középső fennsíkján fekvő Kontumban.
Szomorú hír tartja gyászban Vietnámot. A domonkos atyát, Joseph Tran Ngoc Thanht január 29-én, szombaton késsel gyilkolták meg gyóntatás közben Dak Motban, ebben a vietnámi plébániai közösségben, körülbelül negyven kilométerre Kontumtól, a Vietnám középső fennsíkján található várostól. A domonkosok szerint a támadás nem sokkal a szombat esti vesperás (szerk.: esti imaóra) előtt történt, amikor József atya a gyóntatószékben volt. Többször megszúrták, kórházba szállították, de órákkal később belehalt sérüléseibe. Egy másik domonkos testvér, aki a helyszínre sietett, szúrt sebeket szenvedett, amikor megpróbálta feltartóztatni a támadót. A rendőrök letartóztatták a gyilkost, aki lelkileg instabil, zavart állapotban volt. Az UCANews jelentése szerint kábítószerfüggő volt.
A domonkos szerzetesatya 1981-ben született Ho Si Minh városban, 2010-ben tett fogadalmat, majd nyolc évvel később 2018-ban szentelték pappá. Az egyházmegyében, ahol szolgált, több más nemzetiségű község is volt, amelyek paphiányban szenvedtek.
Facebook bejegyzésében Thanh atya egyik domonkos testvére, Hoang Vinh azt mondta, ez a gyilkosság volt a legfájdalmasabb papi haláleset a háború óta.
Egy másik pap, Paul Cao Thang domonkos atya szerint a meggyilkolt atya „rendkívül kedves és jólelkű volt, és mindenkivel jó kapcsolatot ápolt.”
Thanh atya holttestét átszállították a Bien Hoa-i Porres Szent Márton kolostorba. Temetésére január 30-án került sor, és a domonkos atyák január 31-én gyászmisét mutattak be érte.
«Egyesítsük imáinkat, hogy József atya lelke Isten dicsőségébe térjen» – kérte Aloisio Nguyen Hung Vi püspök, a kontumi egyházmegye vezetője. – «Amikor megtámadták, József atya éppen a megbocsátást gyakorló Krisztus helyében ült a gyóntatószékben. Tudjuk, hogy Isten akarata titokzatos, nem érthetjük meg teljesen az Úr útjait. Csak annyit tehetünk, hogy az Úr kezébe adjuk testvérünket.»
