Krisztus a vizek mélyén, avagy zarándoklat búvároknak

Korzika szigetén, a Corbara-i Szent Domonkos kolostorban élő szerzetesek egyike, a búvárkodást kedvelő Baudoin Ardillier 2004-ben különös ötlettel állt elő, olvasható az Aleteia tudósításában. Azt javasolta, hogy a Földközi-tenger egyik, 25 méteres mélységben levő barlangjában helyezzenek el egy Szűz Mária-szobrot. Hamarosan valóra is váltotta a tervet: a barlangba egy carrarai márványból készült Miasszonyunk szobor került, amelyet azóta minden évben egy áldással egybekötött vízalatti „körmenettel” köszöntenek és ünnepelnek. Immár hagyománnyá vált, hogy fiatalok csoportjai egy egyhetes előzetes merülési képzést követően imádkoznak így a Szűzanyához, akinek lábaihoz az évek során számos fogadalmi ajándékot is elhelyeztek.

„A búvárkodás során mindenki egyenlő. Beszállunk a hajóba, mindenkin fürdőruha van, közös élményt élünk át”

– fogalmaz a szerzetes. Kis csoportokban történik a merülés, vannak velük búvárklubokból érkező oktatók is, mindenki kezében ott a vízhatlan műanyag tokba zárt imádság a Tengerek Nagyasszonyához, amit aztán együtt mondanak el a barlang előtt. Bugyborékolás hallatszik: ez éppen a Miatyánk, és a tenger vize csak úgy vibrál, ahogyan a buborékok egyszerre, ritmikusan szállnak. A pap mindegyiküket megáldja, majd feljönnek a vízfelszínre.

Baudoin testvér szerint ez a rendkívüli élmény a Jóisten ajándéka, aki ott csípi el a lelkeket, ahol vannak.

„Van, aki nem menne el egy templomba, hogy ott letérdeljen, de megteszi ezt 25 méter mélységben. Ha a lelkeket a víz alatt kell megkeresni, Isten oda is értük megy”

– mondta az idei, augusztus 31-i merülés alkalmából a szerzetes.

Nem ez az egyetlen vallási tárgyú műalkotás, amely a vizek mélyén pihen. Guido Galletti olasz szobrász bronzból készített szobra, a Mélység Krisztusa (Il Cristo degli Abissi) szintén a Földközi-tengerben van, de ennek több más öntvényét is meg lehet csodálni világszerte, részben víz alatt, részben templomokban és múzeumokban. Az eredeti példányt 1954-ben helyezték el a tengerben, 17 méteres mélységben, közel ahhoz a helyhez, ahol Dario Gonzatti olasz búvár 1947-ben meghalt. A szobor a béke áldását adó Krisztust ábrázolja, ég felé emelt fővel és karokkal. Az alkotást 2003-ban kiemelték a vízből és restaurálták, ami a korrózió és a reátelepedő kagylók és rákocskák miatt vált szükségessé. Új alapra helyezték, 2004 júliusában visszahelyezték a tengerbe, majd 2018-ban egy újabb tisztításra került sor.

A Mélység Krisztusáról, mint már említettük, több példány is készült. Ezek egyike a Karib-tengeri szigetország, Grenada fővárosa, St. George partjainál található 1961 óta. Egy másik szobrot Floridában, Key Largo partjainál, 7,6 méteres mélységben állítottak fel 1962-ben.

Egy harmadik víz alatti Jézus-szobrot Máltán találhatunk, kilométerekre a parttól. Ebben az esetben egy máltai szobrász, Alfred Camilleri Cauchi készítette üveggyapotból az alkotást, amelyhez modellként használta fel az eredeti Mélység Krisztusa szobrot. A mű megrendeléséhez az apropót II. János Pál pápa 1990. évi máltai látogatása adta. Eredeti helyéről 2000-ben el kellett mozdítani, mert ott nagyon leromlott a víz átláthatósága, és a búvárok száma erősen lecsökkent. Jelenleg 35 méter mélyen áll, közel egy kompnak a roncsához, amely Málta és Gozo között közlekedett, és amely szintén búvárlátványosságnak számít.

Végül még egy érdekesség, amely ezúttal nem függ össze a búvárkodással. Az észak-amerikai Nagy-tavak egyike a Michigan-tó, amely a világ ötödik legnagyobb területű tava (nagyobb, mint Magyarország fele), és a legnagyobb mélysége 282 méter. Mélyén 1962 óta egy olasz fehér márványból készült Krisztus-feszület fekszik.

1956-ban a 15 éves Gerald Schipinski egy balesetben életét vesztette, amikor családi farmjukon véletlenül meglőtték. Gyászoló szülei egy hatalmas keresztet rendeltek Olaszországból az emlékére. A feszület azonban szállítás közben eltört, és a család így nem vette át. Árverésre került sor,  ahol egy búvárklub vásárolta meg, hogy így róják le kegyeletüket a vízbefúlt Charles Raymond búvár emléke előtt. Később a klub kiterjesztette eredeti szándékát, és a kereszttel mindazokra kívánt emlékezni, akik a tengerbe vesztek.

A klub elnöke azt javasolta, hogy a feszületet telenként, a jégbe vágott léken keresztül lehessen megtekinteni. Az első ilyen megtekintésre 1986-ban került sor. Kiépítették a víz alatti megvilágítást, és 2015-től a nagyközönség számára is lehetővé tették a lék megközelítését. Sokan tisztelegnek a vallásos szimbólum és a tengerben elpusztultak előtt, már az első évben 2021-en érkeztek. Az ingyenes megtekintésekre rendszerint februárban, esetleg kora márciusban kerül sor, hiszen ilyenkor a legvastagabb a jégtakaró és a legbiztonságosabb a jégen való közlekedés. Egy sátrat állítanak fel a lék közelében, ez jelzi, hogy oda lehet menni.